SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt magához a társadalombiztosítási alapok 1994. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat expozéjához hozzákezdenék, a Házat szeretném tájékoztatni arról, hogy egy társadalombiztosítási törvénycsomagnak négy eleme már a tisztelt Ház előtt van, és még benyújtás előtt áll néhány törvényjavaslat, mégpedig a következők.
A Ház előtt van már és a mai napon tárgyalásra kerül az 1992. évi zárszámadása a társadalombiztosítási alapoknak, az 1993. évi pótköltségvetése, az 1994. évi költségvetése, amit azonnal megkezdünk tárgyalni, valamint a pénzügyi alapjairól szóló törvényjavaslat.
Úgy ítéljük meg a házbizottsággal folytatott tárgyalások alapján is, hogy valamennyi társadalombiztosítással kapcsolatos törvényjavaslatot az ez évben hátralevő néhány ülésnapon már reménytelen megtárgyalni. Mindenképpen szeretném azonban kifejezni, hogy az 1994. évi költségvetés, az 1992. évi zárszámadás és lehetőség szerint az 1993. évi pótköltségvetés határozathozatala még ebben az évben rendkívül kívánatos volna.
Benyújtásra vár a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására vonatkozó javaslat, valamint a társadalombiztosítási alapok vagyongazdálkodásáról szóló és ehhez kapcsolódó jogszabályok javaslata, amit reményeink szerint a jövő héten a tisztelt Ház elé tudunk — legalábbis ez utóbbit — terjeszteni. Valószínű, hogy csak ezek általános vitájának megkezdésére lesz mód ebben az esztendőben.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítási alapok 1994. évi költségvetéséről benyújtott törvényjavaslatot általános vitára az illetékes szakbizottságok előzetesen alkalmasnak találták. Úgy gondolom, valóban nagy szó, hogy a gazdaság, a központi költségvetés adott helyzetében fel tudjuk vállalni a jövő évben is a társadalombiztosítási kiadások biztonságos finanszírozását.
(9.20)
Ebben szerepe van annak is, hogy a társadalombiztosítás nemrég megváltozott irányítása ellenére a nyáron megalakult biztosítási önkormányzatokkal sikerült megállapodásra jutnunk.
Tény ugyan, hogy a megkötött kompromiszszumok összességükben a központi költségvetésre nagyobb terheket rónak az eddigieknél, a társadalombiztosítási alapok mérlegei ugyanis 41 milliárd forint hiányt mutattak akkor, amikor az egyeztetést megkezdtük. Ma a benyújtott költségvetések közül az egészségbiztosítási alap mérlege nullszaldós, a nyugdíj-biztosítási alapnak 800 millió forintos szufficitje van.
Ez úgy jött létre, hogy a Kormány a társadalombiztosítás profiltisztítását egy ellátás kivételével, mégpedig a mezőgazdasági járadékok kivételével egyszerre javasolta végrehajtani. Ez — mint már erről tájékoztattam a tisztelt Házat — a központi költségvetésben kereken 42 milliárd forinttal jelent meg.
A társadalombiztosítási alapok konszolidációja érdekében tett eddigi lépések a központi költségvetésre jelentős terheket hárítottak. Gondolok itt a társadalombiztosítási alapok '92. évi zárszámadásánál megjelenő számokra, amely szintén itt van már a Ház előtt, és még a mai napon elkezdjük a vitatását, amely kereken 32 milliárd forinttal terheli meg a központi költségvetést.
Nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatoknak az önállóságuk mellé mielőbb hozzá kell tennünk azt a felelősséget is, amelyik szerint a járulékfizetést összhangba kell hozni, mégpedig hosszabb távra szólóan a társadalombiztosítás ellátási rendszerével. Ez két dolgot jelent.
Egyfelől: a kötelező társadalombiztosításra jellemző, a szolidaritásra épülő járulékfizetést és az ezért nyújtott ellátások összhangját, másfelől a biztosítási elvre fokozatosan átálló társadalombiztosítás nem jelentheti azt, hogy amit a társadalombiztosítás nem tud finanszírozni, azt mindenkor a központi költségvetés vállalja át.
A társadalombiztosítási önkormányzatoknak is az államháztartás egészében kell gondolkodniuk, miután ugyanazok fizetik az adókat, mint a társadalombiztosítási hozzájárulást. Ahhoz, hogy elmondhassuk: a társadalombiztosításban végrehajtottuk azt az elosztási reformot, amelyet 1990-ben, illetőleg '91-ben határoztunk meg, jó hosszú néhány évre van még szükség. Ebben segít az a világbanki program is, amelyiket a társadalombiztosítási önkormányzatok — kormánygarancia mellett — nemrég írtak alá, amely többek között a társadalombiztosítási járulékbeszedés rendszerét korszerűsíti majd.
Ez utóbbira nagy szükségünk van, ha arra gondolunk, hogy mára a táradalombiztosításnak 140 milliárd forint kintlevősége halmozódott fel. Ebben persze nemcsak a technikai és szakmai elmaradottság, hanem a vállalkozások fizetésképtelensége is közrejátszik.
Tisztelt képviselőtársaim! Ha röviden is, de érdemes áttekinteni, hogy a társadalombiztosítási alapok 1994. évi egyensúlyi helyzete milyen feltételekre épül. Itt elsősorban arra, hogy a nyugdíjak emelését a jövő évben is a nettó keresetek növeléséhez igazítjuk, s ez nem kis eredmény. Arra, hogy a közalkalmazotti törvény végrehajtásában az egészségügyi ágazatban a szükséges fedezet rendelkezésre áll, és az egészségügyben tovább folytatódhat a teljesítményfinanszírozás. Ezek alapvetően jó hírek.
A Kormány és a biztosítási önkormányzatok közötti tárgyalások során azonban egyértelművé vált, hogy néhány intézkedésre is szükség van ahhoz, hogy a társadalombiztosítási kifizetések a tervezett előirányzatokon belül maradjanak. Kézenfekvő volt, hogy a szükséges szigorítások érintsék a táppénzkifizetést, amelynek túlfutását a törvény idei módosítása idézte elő, továbbá a járulékalap szélesítését.
Nagyon erős a kísértés, hogy olyan típusú jövedelmeket fizessünk ki nagyobb arányban, amelyeken nincs járulékteher, illete adóteher. E kérdésekben még nincs teljes egyetértés a biztosítási önkormányzatokkal.
Sajnos, népszerűtlen feladatokat a Kormánynak, illetve végső soron az Országgyűlésnek is kell felvállalnia. Ennek rendezésére végső formában kezdeményezzük az 1975. évi II. törvény módosítását.
Szólnom kell arról, hogy az alapok jövő évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat néhány ponton alternatív megoldásokat tartalmaz. Minden esetben az A változat a Kormány álláspontját, a B változat a biztosítási önkormányzatok álláspontját tartalmazza.
Ezt illetően három érdemi kérdés van, amelyekről a tisztelt Háznak kell döntenie. Az első, ami csak látszólag formai, az, hogy az egészségfinanszírozás általános szabályai melyik törvényben kerüljenek megfogalmazásra.
A Kormány álláspontja szerint ez a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvénybe tartozik. Az egészségügyi kormányzat az éves költségvetés keretébe kívánja ezeket a kérdéseket átutalni.
A másik ilyen kérdés arról szól, hogy az egészségügyi dolgozók körében a közalkalmazotti törvény végrehajtását szolgáló előirányzatot hogyan kell értelmezni. A Kormánynak az az álláspontja, hogy a 11 milliárdban előirányzott többlet mellett, ha szükséges, e célra az egyéb többletekből is fel kell tudni használni.
Az egészségügyi önkormányzat a teljesítményfinanszírozásra hivatkozva csak a 11 milliárd forintot kívánja e célra nevesíteni. Nyilvánvaló, hogy a teljesítményfinanszírozás is tartalmaz bért, el kell döntenie az egészségügyi kormányzatnak és az egészségbiztosítási önkormányzatnak, hogy az egészségügyi dolgozók közalkalmazottak, vagy jövedelmük a teljesítményfinanszírozásból kell, hogy származzék.
A harmadik alternatív megoldás a 16 milliárd forintos hozamgaranciával kapcsolatos. A Kormány úgy ítélte meg, hogy az e célből biztosított többletvagyon értékesítése az érintett biztosítási önkormányzatok feladata, az önkormányzatok az átadót kívánják ezzel terhelni.
Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás 1994. évi költségvetésének jóváhagyása legalább olyan fontos, mint az állami költségvetésé, hiszen ez 708 milliárd forint, amelyik a két alap együttes előirányzata és a szociális biztonság talán legalapvetőbb elemét képezi. Ezért ajánlom a tisztelt Háznak a törvény elfogadását. (Taps.)
