SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke:
SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: (Hangosítás nélkül kezdi meg a beszédét.)
Tisztelt Ház! Nagyon rövid szeretnék lenni … (Közbeszólások: Nincs hang! — Bekapcsolják a mikrofonját.)
Tulajdonképpen egyetlen dolognak szeretnék hangot adni, a köszönetnek és elismerésnek azon jelöltek iránt, akik vállalták a megmérettetést ez alkalommal. (Taps.)
Valljuk be: nincs az az olimpiai mérce, amelyik olyan magas lenne, mint nálunk most a Parlament jelen időszakában a megválasztottak kétharmadát igénylő döntés. (Közbeszólás: Biztos!) Úgy gondolom, az elismerés, hogy ilyen körülmények között ilyen magas szavazatarányt értek el, ez nagy hangsúlyt kíván.
Az ő esetükben szó sem lehet személyes vereségről. Sokkal inkább arról van szó, amit Kutrucz Katalin fejezett ki: meg kell gondolnunk, vajon reális feltételeket állítottunk-e?
Én azt szeretném javasolni, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi és jogügyi bizottsága a lehető legsürgősebben foglalkozzék ezzel a kérdéssel, és egy kezdeményezéssel lépjen elő, hogy vajon nem kellene-e visszanyúlnunk az eredeti jogszabály módosításához, és azután arra biztatnunk a funkció ellátására ilyen magas szavazataránnyal sikerrel indulónak minősíthetőket, hogy a mostani eredményt ne úgy tekintsék, mint személyes vereségüket.
(18.10)
Szeretnék arról is szólni, hogy én a parlamentarizmus vereségének sem tekintem. Sokkal inkább arról van szó, hogy a jogalkotásban a tapasztalatlanság vezetett ahhoz, hogy ilyen magasra emeltük a mércét. Ne felejtsék el, hogy Magyarország legmagasabb közjogi méltóságának betöltéséhez lényegesen alacsonyabb mércét állítottunk. Én ezt nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, mert különben alkotmányos rendszerünk megítélésében zavarok támadhatnak, és esetleg ott fogunk önkritikát gyakorolni, ahol erre nincsen szükség. Köszönöm. (Taps.)
