SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőben be szeretném jelenteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a Tarnóczky Attila és Rudics Róbert által előterjesztett önálló képviselői törvényjavaslatot támogatja.
A törvényjavaslat részletes elemzésébe nem kívánok belebocsátkozni. Szeretném azonban jelezni, hogy az alkotmányügyi bizottság is foglalkozott a törvényjavaslattal, és a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság is általános vitára alkalmasnak találta.
Ennek a keretében szeretném jelezni azt — éppen a Tompa Sándor által felvetett problémákkal kapcsolatosan —, hogy az alkotmányügyi bizottságban ezek a problémák szintén felvetődtek. Az alkotmányügyi bizottságban megkérdeztem a Kormány jelen volt képviselőit, hogy mi a véleményük az előterjesztett javaslatról, nemcsak általánosságban, hanem részleteiben is. Ezt mindenképpen tisztáznunk kellett azért, mert éppen a közelmúltban volt olyan kormánypárti önálló képviselői törvényjavaslat, amelyben későn nyilatkozott a Kormány, miután a szavazás megtörtént. Az Országgyűlés a törvényjavaslatot megszavazta, és nem volt kellemes az Országgyűlés tekintélye számára, hogy az Alkotmánybíróság ezt a késői nyilatkozattal ellátott törvényjavaslatot hatályon kívül helyezte. Célszerű ezért, hogy mind az Igazságügyi Minisztérium a jogalkotás egésze szempontjából időben nyilatkozzék az önálló képviselői törvényjavaslatoknál, mind pedig a szaktárca nyilatkozzék arról, hogy az előterjesztett törvényjavaslat mennyiben felel meg általában a jogrendnek, általában az őket érintő jogszabályoknak, de különösen mennyiben felel meg azoknak az elképzeléseknek, amelyekkel a szaktárca ezt a területet szabályozni kívánja.
(9.40)
Teljes mértékben jogos Tompa Sándornak a felvetése, hogy kérdéses: a mostani törvényjavaslat menynyiben illik bele abba az elképzelésbe, amely szerint maga a tárca is módosítani kívánja a közalkalmazotti törvényt.
Nos, kérdésemre a minisztérium jelen volt képviselője azt válaszolta, hogy az előterjesztés mindenben megfelel a saját elképzeléseiknek, és éppen ezért részleteiben is támogatni tudják a törvényjavaslatot. Azt hiszem, ez elég fontos információ a későbbi tárgyaláshoz, különösen a Tompa Sándor által felvetett aggályokra is tekintettel.
A közalkalmazotti törvény meghozatala óta több alkalmazási problémát vetett fel, ezeknek egy csokra az, amellyel Tarnóczky Attila és Rudics Róbert önálló törvényjavaslata foglalkozik. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy hozzánk is érkeztek olyan levelek, amelyek további gondokat jeleztek a törvény alkalmazásával kapcsolatosan, és amelyek megoldására még lehetőség szerint ebben az évben mindenképpen szükség lenne.
Fodor Tamás képviselőtársammal együtt foglalkoztunk egy ilyen problémával, és örömünkre szolgált, hogy a Tarnóczky—Rudics-javaslat lehetőséget adott arra, hogy ne kelljen önálló képviselői indítványt előterjesztenünk ennek a kérdésnek a rendezésére, mert az általunk elképzelt megoldás beleillik abba a rendszerbe, amelyet a Tarnóczky—Rudics-javaslat tartalmaz. Ehhez kapcsolódóan módosító indítványként előterjeszthettük javaslatunkat, nem kellett önálló indítványt előterjesztenünk.
Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a probléma bizonyos mértékben önálló, ezért nem a részletes vitában mint egy módosító indítványt kívánjuk ezt indokolni, hanem már most, az általános vitában indokolt ennek a módosító indítványunknak az előterjesztése.
Konkrétan miről van szó? Még a Németh Miklós-kormány 1990. február 2-án hozott egy határozatot 1017/1990. szám alatt a tudományos kutatók, az oktatók, a pedagógusok és a művészet alkotóinak rehabilitálásáról. E kormányhatározat szerint a Minisztertanács a politikai, világnézeti és vallási meggyőződésük vagy tevékenységük miatt büntetőjogi, munkajogi vagy megtorló államigazgatási intézkedés folytán sérelmet szenvedett tudományos kutatók, oktatók, pedagógusok és a művészeti élet területén alkotók rehabilitációjára rehabilitációs bizottságot hozott létre. A bizottság vezetője a művelődési miniszter volt, tagjai pedig az általa felkért személyek.
A rehabilitációra kérelem alapján került sor. A kérelmek áttekintése során egyrészt a bizottság javaslatot tehetett az arra érdemesek Kossuth-díjjal — ideértve a posztumusz adományozást is — való kitüntetésére, továbbá — és itt jön a lényeg — előterjesztést kellett tennie a rehabilitáció érdekében szükséges kormányzati intézkedések meghozatalára.
Nos, ennek a határozatnak a keretében megszületett a 65/1990. (III. 28.) számú minisztertanácsi rendelet, amely csak a szabadságelvonást szenvedettek munkajogi rehabilitációjával foglalkozott. Nem foglalkozott azokkal, akiknek a szabadságát nem vonták el, de egyébként hátrányt szenvedtek. 9/1990. (V. 22.) szám alatt pedig született egy művelődési miniszteri rendelet, amely nem szólt másról, mint arról, hogy a rehabilitáció keretében kifizetett juttatások adómentesek voltak.
Nos, a közalkalmazotti törvény azt a furcsa helyzetet teremtette, hogy a besorolásoknál a régi sérelmek újratermelődtek. A besorolás nem adott lehetőséget arra, hogy a korábbi jogsértő intézkedések folytán elveszett idő bármilyen formában szolgálati időként figyelembe vehető lehessen. A szolgálati idejüket ettől függetlenül, ettől eltekintve kellett megállapítani. Úgy gondoltuk Fodor Tamással, hogy ezt a sérelmet orvosolni kell, méghozzá a közalkalmazotti törvény keretében.
Módosító javaslatunk ezért arra irányul, hogy munkaviszonyban töltött időnek kelljen tekinteni az 1990. május 2-a előtti azt az időtartamot is, amely alatt az 1017/1990. MT határozat alapján rehabilitált közalkalmazott politikai, világnézeti, vallási meggyőződése vagy tevékenysége miatt vele szemben alkalmazott büntetőjogi, munkajogi vagy államigazgatási intézkedés következtében nem állhatott munkaviszonyban.
Úgy gondoljuk, a Parlamentnek ezt a lépést meg kell tennie, ezt a gesztust meg kell tennie, ha korábban nem rendeződött ez az akut probléma, az elkövetkező években a korábban sérelmet szenvedettek ne szenvedjenek újabb hátrányokat a korábbi törvénysértő intézkedések miatt.
Meg szeretném jegyezni, hogy a korábbi kormány által megküldött rehabilitáló és elnézést kérő tájékoztató levelek tartalmazták a következő szövegrészt is: "A bizottság szükségesnek tartja, hogy a Minisztertanács hatáskörében megítélt munkajogi és társadalombiztosítási járandóság, az anyagikár-enyhítés méltányosan kiterjedhessen nemcsak a személyes szabadságukban korlátozottakra, hanem azokra is, akik huzamosan nem dolgozhattak képzettségüknek megfelelő munkakörben." Úgy gondolom, ha akkor, a Németh-kormány idejében elmaradt ennek a kérdésnek a jogszabályi rendezése, a mostani Parlamentnek kötelessége, hogy ennek az ígéretnek eleget tegyen. Köszönöm a figyelmüket! (Taps.)
