HORVÁTH LAJOS (MIÉP)
HORVÁTH LAJOS (MIÉP)
HORVÁTH LAJOS (MIÉP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártja formabontó lesz: szokatlan módon — e törvénytervezet tárgyalása során egészen szokatlan módon — be fogjuk tartani a rendelkezésre álló időkeretet, és azt is megígérem önöknek, hogy nagy ívű történelmi áttekintés helyett, költségvetési és biztonságpolitikai fejtegetések helyett röviden a törvényről kívánunk szólni.
Ha megengedik — bár éppen nincs itt a Szocialista Párt frakcióvezetője —, megjegyezném, hogy nagy élvezettel figyeltük a közte és a FIDESZ-képviselő között kialakult vitát. Egyetlenegy apró üzenetet, a mai politika, a napi politika üzen neki: Varsó ugyan elesett, de Moszkva tartja magát, és úgy néz ki, hogy a fehérek végre győzelemre állnak… (Zaj.)
A Magyar Igazság és Élet Pártja örömmel üdvözli ezt a törvényjavaslatot, mert megítélésünk szerint történelmünk folyamán a honvédelem ügye a nemzet és az állam fennmaradásának kulcskérdése volt — de ma is az. Örömünket csak kis mértékben csorbítja az a tény, hogy az előttünk fekvő honvédelmi törvényjavaslat sokáig feküdt az őt kihordó szülő szíve alatt, s születése is furcsa alku szüleménye — de hát, az Európában idegen kétharmados törvények léte furcsa, plenáris alku előtti alkukat szül.
Így a közvélemény előtt is ismert, hogy e módon született a legutóbbi, hat párt által aláírt megállapodás. Ezzel kapcsolatban kevés tartalmi, de jelentős formai aggályunkat jelentjük be.
Tisztelt honfitársaim, a magyar Országgyűlésbe nappali tagozatra és nem levelező, előalkukötő szerepre választják a képviselőket.
A plenáris ülést megelőző alkuk, paktumok lassan mételyévé válhatnak a demokráciának, hiszen előre kialkudott kérdésekről csak látszatvita játszódhat le a valódi nyilvánosság előtt az Országgyűlés plenáris ülésén. Ez az út — különösen az új házszabálytervezet fényében — a plenáris vitát akaratlanul is Potemkin-intézménnyé alacsonyíthatja, s ezzel a demokrácia intézményét veszélyezteti.
Mily különös — mondhatnám: sejtelmes — pálfordulás, hogy az illetékes miniszter és köztársasági elnök irányítási hatásköri vitája vagy a határőrség hovatartozásának kérdése három év gyökeres szembenállás ellenére így, a választások előtt, nagy hatpárti összeborulásban oldódik meg. Valakik három évnyi érvet, makacs kiállást adnak fel — és a közvélemény, hála az előzetes egyeztetés diszkréciójának, talán soha nem fogja megtudni, mi volt az ellentétel.
Az, hogy a Kormány nem tartja be saját képviselőinek a törvénykezés menetéről tett ígéretét, nem újdonság. Ezért megyünk el fennakadás nélkül a többéves késés mellett. Pedig mindannyian jól tudjuk, milyen fontos és sürgető kérdéseket kell eldöntenie ennek a törvénynek.
Mindenki számára emlékezetes, hogy az állítólag tisztázatlan irányítási hatáskör hogyan tette lehetővé azt, hogy Buda és Pest egymástól elbarikádoztassék. Azóta ordít a törvény hiánya, de hát akkor a koalíció még nem volt olyan gyenge, hogy az ellenerők saját gyors kormányra kerülésük reményében hatalmat adjanak a Kormánynak. Intő jel, hogy most már, a választások előestéjén, megteszik — és még intőbb jel, hogy ezt az MDF-től megkapják…
Mégis, maga a tény, hogy megszülethet a törvény, megnyugvással tölt el nemcsak bennünket, hanem a tárca dolgozóit és legfőképpen — ha szabad így mondanom — a szenvedő alanyokat, a katonákat.
A hazánkban bekövetkezett politikai, társadalmi és gazdasági változások — a pártállamból a demokratikus jogállamba való békés átmenet, hazánk teljes és végre valóságos szabaddá válása, az idegen csapatok távozása, katonai szövetségben betöltött alárendelt szerepük megszűnése — megkövetelik, hogy az ország függetlenségének, területi sérthetetlenségének szavatolása céljából a honvédelmet mint intézményrendszert, államunk újjászervezése keretében megteremtve, lássuk el a hatékony működés jogi feltételeivel.
Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hatályos 1976. évi I. törvény az időközben történt módosítások ellenére nem felel meg a korszerű honvédelem és a jogállamiság követelményeinek. Az előző törvény és különböző, korábbi szabályok, a pártállam és a szovjet katonai doktrína feltétlen kiszolgálását tükrözték, ez a szemlélet pedig mindenek fölé emelte az imperialista agresszióval szembeni — valójában a szovjet agreszsziót kiszolgáló — felkészüléssel kapcsolatos kötelezettségeket és áldozatvállalást, ami teljes mértékben nép- és nemzetellenes volt, ezzel együtt az állampolgárok és szervek érdekeinek súlyos sérelmével járt együtt.
A diktatúra gyengülésével párhuzamosan a fenti törvény többszöri módosításra került. Így csökkent a sorkatonai szolgálat időtartama, és bevezetésre került a polgári szolgálat; a Honvédelmi Minisztérium szervezetébe nem tartozó Magyar Honvédség Parancsnokságának — talán politikai célzatú — létrehozása után a honvédelmi miniszter irányítási feladatait változtatta, másfelől meghatározta a Magyar Honvédség parancsnokának hatáskörét. Ezen módosítások ellenére a politikai, társadalmi, gazdasági és nemzetközi viszonyok, a szomszédos és más országokkal való kapcsolataink alapvető megváltozása, az irányítási hatáskörök pontos meghatározására irányuló igény, továbbá új biztonsági és védelmi politikánk elveinek érvényre juttatása a honvédelem egészének, teljes jogi szabályrendszerének megújítását teszi szükségessé.
A jelenlegi törvénytervezet ezt a célt jól szolgálja. A tervezet számos új elemet, jelentős változásokat épít szabályrendszerébe. Ezek közül különösen fontosnak tartjuk az alábbiakat:
Alapvetően megváltoztatja a honvédelem célját — és ezáltal tartalmát is —, ezzel végre a független haza szolgálatába állítja a honvédségünket, jogilag is.
Hosszú idő után először újra az Országgyűlés határozhatja meg a honvédség létszámát, és a módosító csomagot is figyelembe véve, a haderő fejlesztésének irányát. Tulajdonképpen ezzel a fordulattal most térünk vissza valódi önmagunkhoz, történelmi hagyományainkhoz. Megjegyzem, erre korábban is adott volt a lehetőség, és a hat párt által teljesen nyilvánvalóan elutasításra került az elmúlt három évben minden olyan megegyezés lehetősége, amelyet akár a honvédelmi bizottság — pártállástól függetlenül — többször kezdeményezett már.
Ezzel együtt a tervezet az Országgyűlés irányítási jogkörét kiszélesíti. A Honvédelmi Tanács hatáskörét, működési rendjét, tagjainak jogállását végre részletesen szabályozza. A köztársasági elnök és a Kormány hatáskörét — az Alkotmánnyal összhangban — végre rendezi. Ahogy erre korábban utaltam is: ha ez a szabályozás élhetett volna a taxisblokád idején, akkor egy súlyos válságot kerülhettünk volna el. Végre tehát egyértelművé teszi, hogy a honvédség működésének irányításával kapcsolatos kormányzati hatáskör gyakorlása a politikai felelősséget viselő honvédelmi miniszter útján valósul meg. A honvédség parancsnokának jogállását pedig a Magyar Honvédség vezetése keretében állapítja meg.
Első ízben határozza meg törvényi szinten a Magyar Honvédség szervezeti felépítését, vezetését, a fegyveres erők magasabb harckészültségbe helyezése és mozgósítása elrendelésének rendjét — ezt szintén nagy örömmel olvassuk a tervezetben.
A hadkötelezettség körében többek között szabályozza a katonai behívás és leszerelés rendjét, és végre megszünteti a nők hadkötelezettségét, rögzíti a személyes honvédelmi kötelezettségüket teljesítők és hozzátartozóik jogosultságát. Megállapítja az Alkotmányban szabályozott rendkívüli és szükségállapot idején bevezethető rendkívüli intézkedések alapvető rendelkezéseit.
Továbbra is neuralgikus pont maradt az érdekvédelem kérdése. A tervezet ugyanis változatlanul "érdekvédelem"-ről szól, ami helytelen terminológia, hiszen helyesen "szociális és gazdasági jogosultság"-ról van szó. Ez így nemcsak értékzavaró, hanem a végrehajtás során problémák forrása is lehet. Az érdekvédelem mint alapvető állampolgári jog az érdekvédelmi, -képviseleti szervek útján önként és alulról építkezve valósul meg. A szociális jogosultságok biztosítása viszont, a törvény alapján, az állami szervek feladata.
Megjegyezzük még azt is, hogy a katonák állampolgári jogainak korlátozását taxatíve tartalmazó paszszust is hiányoljuk.
(16.50)
A törvényjavaslat ezeket a kérdéseket a társadalmi és gyakorlati igényeknek megfelelni kívánva szabályozza. Figyelembe veszi az időközben hatályba lépett hazai és külföldi tapasztalatokat, nemzeti hagyományokat és katonai tradíciót.
Mindezek alapján a honvédelemről szóló törvényjavaslatot a vita alapjául elfogadjuk; módosító indítványainkat az általános, illetve a részletes vita során benyújtjuk, és a későbbiekben pedig indokolni is kívánjuk.
Így hát összegezve azt mondhatom: úgy látjuk, talán nem úgy, ahogy miniszter úr a bevezetőben, a miniszteri expozéban mondta, ha nem is nagy törvénytervezet, de mindenképpen egy jó törvény válhat a benyújtott tervezetből. Köszönjük szépen a figyelmet. (Taps.)
