BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igyekszem rövid lenni, tekintettel arra, hogy a függetlenek részéről több hozzászólás hangzott el ma. Ezzel azt akarom kifejezni, hogy nem teljes mértékben értek egyet velük.
Egyrészt azért nem, mert én úgy gondolom, hogy egy Házszabálynak alapvető feladata, hogy a parlamentáris demokrácia keretein belül a parlamenti munkát minél hatékonyabbá tegye. A demokráciának is vannak olyan alsó határai, amiket átlépni nem nagyon szabad, mert akkor anarchiává fajul.
Úgy gondolom, hogy most a Kormány, miután beterjesztette a jövő évi választásokkal kapcsolatban a törvényjavaslatát, valamiképpen figyelembe vette az előttünk fekvő házszabály-módosítást is, hiszen az 5%-os alsó határ, amelynél még pártfrakciók bejuthatnak, illetve képezhetők, az lényegében magasan fölötte van annak a létszámnak, amit jelen pillanatban az előttünk fekvő Házszabály-módosítás tartalmaz. Vagyis még mindig van lehetőség frakcióalakításra.
Természetesen a problémát az jelenti, hogy amikor képviselők átülnek, vagy pedig a frakciókból újabb frakciók alakulnak, hogy hogyan vagy mint lehessen ezekkel, a parlamentáris demokratikus eszközökön keresztül foglalkozni és érdemben elismerni a képviselői munka jelentőségét. Itt két dologra hívnám fel a figyelmet.
Az egyik, hogy mennyiben áll fenn a képviselő függetlensége, és a másik pedig, hogy mennyiben lehet pártszerű. Ez örökös dilemma mindegyik parlamentáris demokráciában.
Úgy gondolom, hogy a közvetett demokráciának csak az egyik eszköze az, amit mi művelünk. Tehát mindenképpen célszerű figyelembe venni, hogy mind a képviselők, mind pedig a Parlament hatásköre korlátozott bizonyos értelemben. Nagyon sok minden egyéb intézményre van szükség ahhoz, hogy egy demokrácia valóban hatékonyan tudjon működni.
Ennek alapján tudjuk csak megítélni ténylegesen a tevékenységünket, illetve végezni a munkánkat.
Fontosnak tartanék egy kérdést feltenni, hogy mi a fontosabb: a parlamentarizmus vagy pedig a stabilitás, az ország stabilitása. Én úgy gondolom, hogy mind a kettő egyformán fontos, az adott politikai szituáció dönti el, hogy melyiket részesítem előnyben.
(19.10)
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi átmeneti időben ez az eszköz felel meg — ami jelen pillanatban is többé-kevésbé működik — számunkra a legjobban. Ugyanakkor a hiányokra is érdemes rámutatni. Elsődlegesen arra, hogy nagyon sokszor tapasztaljuk, és a nyugati demokráciákban szinte naponta lehet érezni, amikor a végrehajtó hatalom annyira a Parlament fölé emelkedik, hogy az egész tevékenységét behatárolja. Nálunk is vannak erre mutató jelek. Gondoljunk a vagyonpolitikai irányelvekre, amikor az év végén fogadjuk el az az évre szóló vagyonpolitikai irányelveket! De még sorolhatnám… Ez nemcsak etikailag elvetendő és kifogásolható, hanem még a végrehajtás szempontjából is, hiszen hogyan hajtja végre azt, amit csak az év végén fogad el a Parlament. Tehát lényegében egy illegitim helyzetet próbálunk legalizálni.
Ugyancsak fontos, legalábbis a parlamentáris demokráciákban, a koalíciós megállapodás, amely a Kormány tevékenységét dönti el, illetve a Parlament működését többé-kevésbé befolyásolja. És ehhez tartozik szorosan a kormányprogram, illetve az a feltételrendszer, amely az ad hoc jellegű intézkedéseket szükségessé teszi.
Én mindenképpen fontosnak tartom, hogy a képviselő a munkáját minél hatékonyabban tudja ellátni, az ehhez szükséges feltételrendszer birtokában, ugyanakkor a visszaélés elkerülésére is fölhívnám a figyelmet. Nagyon sokszor tapasztaltam, hogy a felszólalások időtartama nem éppen optimális. Nagyon sokszor elhangzott harminc-negyven perces felszólalás is egy-egy témában. Ugyancsak problémás számomra a napirend előtti felszólalások ügye, mert gyakran nem a Parlament alapfunkcójához kapcsolódik, hanem egyéni vagy pedig pártpolitikai ambíciókat próbálnak ezáltal kielégíteni. Valahogy összetévesztik a helyet.
Ugyancsak fontos, hogy az interpellációk rendjét is megszabjuk és megtaláljuk. Véleményem szerint itt az lenne a legcélszerűbb, ha az eddigi rendszertől eltérő rendszert vezetnénk be. Nem feltétlenül szükséges — legalábbis nem tartanám feltétlenül szükségesnek —, hogy az interpelláció alatt teljes plenáris ülést tartson a Parlament. Ezt más módon is meg lehetne oldani, tekintettel arra, hogy többségi szavazás érvényesül az interpellációs rendben. Véleményem szerint elegendő lenne, hogy az interpelláló és az interpellált, valamint a Parlament tisztségviselői vannak jelen; és amennyiben nem fogadja el az interpelláló az interpellált válaszát, akkor bizottság elé kerül az ügy, és a bizottságban is érvényesül a többségi szavazás.
De folytathatnám tovább a képviselők jelenlétével, illetve a tanácskozási és egyéb minimális feltételrendszerrel. Úgy gondolom, hogy a tervezhetőséget az elkövetkezendő időben rendkívül komolyan kell vennünk, tekintettel arra, hogy annyi törvényjavaslat fekszik előttünk. Mindenképpen arra célszerű ügyelni, hogy a Parlament munkája a jövőben ne az úgynevezett pártpolitikai célok megvalósítása felé irányuljon túlzottan, hanem alapvetően a felé, ami a feladata is, hogy az ország stabilitását és jövőjét megalapozzuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
