FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Akkor én elmondanám most a beszédet, tekintettel arra, hogy - még egyszer mondom - a mostanit is érinti és az utána következő törvényjavaslatot is. Tehát a 7165-öst és 66-ost, de mind a kettő ugyan a körül a téma körül forog.
Tehát kezdem azzal, hogy az igazságtétel kapcsán különböző beszédeinkben már kifejtettük azt az álláspontot, hogy a jelenleg a Parlament előtt fekvő törvényjavaslatok közül mi leginkább a kormányjavaslatot tartottuk még olyannak, amiben vannak értékelhető elemek, felhasználható elemek, a többi javaslat - még egyszer hangsúlyoznám - minden jó szándéka ellenére az álláspontunk szerint nem igen tartható, több problémát is tartalmaz. Ezekről szeretnék most beszélni itt az előbb már említett 7165-ös és 7166-os indítványok kapcsán, amelyet Zétényi Zsolt és társai terjesztettek be.
Zétényi Zsolt képviselő által jegyzett két javaslat közül a 7166-os számú törvényjavaslat a büntetőeljárási szabályok megváltoztatására irányul. Lényege szerint elévülés jogcímen az 5 évnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetében a nyomozást megtagadni, az eljárást megszüntetni nem lehet, az ügyben tárgyalást kell tartani, amelyen a bíróság határoz az elévülésről.
A javaslat az ismert alkotmánybírósági határozatot óhajtja megkerülni. Látszólag az a célja, hogy tiszteletben tartva a nullum elveket, a bíróságok legalább tárgyalják le a már elévült ügyeket, ha büntetést nem is szabnak ki.
Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy ennél sokkal tovább megy el a törvényjavaslat, amikor is először lehetőséget teremt a bíró számára, hogy mérlegelje az időmúlást, és megállapíthassa, hogy az időmúlás folytán nem következett be az elévülés.
A 7166-os számú törvényjavaslatból világosan kitűnik, hogy idetartozik az az eset, amikor törvényes ok nélkül nem folytatják le a büntetőeljárást. Másodszor pedig: kötelezővé teszi megszüntetés esetén is a bűnügyi költségekről történő rendelkezést, illetve lehetővé teszi az elkobzást, illetve a polgári jogi igény elbírálását.
A javaslat álláspontom szerint több ponton ütközik az Alkotmánybíróság korábbi határozatával, illetve az alkotmányos büntetőjog elveivel.
A javaslat ugyanis kiragadja az Alkotmánybíróság határozatának indoklásából azt az egy mondatot, amely szerint egyedül a bíróság állapíthatja meg jogerősen, azaz az ügyre és mindenkire irányadóan, hogy egy adott bűncselekmény büntethetősége elévült-e.
A javaslat lényegében erre a mondatra van felépítve. Indoklása szerint a hatályos büntetőeljárás szabályozási rendszere ennek az alkotmánybírósági előírásnak nem felel meg, s ezért a büntetőeljárás javasolt módosítása elkerülhetetlen. Ez a magyarázat azonban - divatos szóval élve: csúsztatás -, ha egyszerűbben akarjuk kifejezni magunkat, akkor helytelen. Az Alkotmánybíróság idézett mondata a jogban járatosabb személyek részére egy egyszerű büntetőeljárási alapigazságot idéz meg. A büntetőeljárásban ugyanis különbséget teszünk alaki és anyagi jogerő között. Az alkotmánybírósági határozatban található mondat annak leszögezése, hogy alaki jogerővel csupán a bíróság végső döntése bír. Ez a döntés rendszeres perorvoslattal már nem támadható. Ilyen alaki jogereje természetszerűleg nincs a büntető ügyekben eljáró egyéb hatóságok határozatainak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a nyomozó hatóság elévülés jogcímén megtagadja a nyomozás teljesítését, azonban ez nem olyan megfellebbezhetetlen döntés, mint amikor a bíróság hoz ügydöntő határozatot.
Gyakorlati következményként az lesz a különbség, hogy újból lehet kérni a nyomozás megindítását. Szó sincs tehát arról, hogy az Alkotmánybíróság határozata olyasmire hívta volna fel a figyelmet, ami a magyar büntetőeljárásban nem felel meg az alkotmányos jogelveknek. Ezt maga az alkotmánybírósági határozat is alátámasztja, hiszen ellenkező esetben a büntetőeljárás ezen hiányosságaira felhívta volna a figyelmet.
Nem állja meg azonban a helyét a javaslat egyéb szempontból sem. Az Alkotmánybíróság határozatában kimondta, hogy a politikai okból elmulasztott bűnüldözés, valamint a büntethetőség időbeli kiterjesztésének a kritériuma az alkotmányos büntetőjog e határozatban, s korábban a 9/1992-es alkotmánybírósági határozatban kifejtett alapelvébe is ütközik. Eszerint nem hárítható az elkövetőre annak a terhe, ha az állam mulasztása miatt a büntetőeljárás ideális célja, az igazságot és rendeltetését betöltő célja nem teljesülhetett.
(16.40)
A törvényjavaslat nem is leplezi, hogy céljai közül az egyik éppen az, ahogy korábban erre rámutattam, a bírónak szabad kezet adni, hogy ilyen esetekben az elévülést megállapítsa vagy sem. Ez önmagában is ütközik az Alkotmánybíróság 11/1992-es határozatának 5. és 6. pontjával. További alkotmányellenes részek álláspontom szerint a következőek még:
A büntetőeljárás felsorolt szabályainak megváltoztatásával sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság, és az megköveteli a jogalkotótól, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatók és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatók legyenek. A büntetőeljárási szabályok olyan megváltoztatása, amely a korábbival ellentétben a múltban elkövetett cselekményre nézve lehetővé teszi a büntetőeljárás lefolytatását, sőt esetleg a büntetés kiszabását is, mindenképpen sérti ezt a kiszámíthatóságot és az előreláthatóságot.
Ugyanígy elfogadhatatlan a javaslatnak az a része, amely kötelezővé teszi a bűnügyi költség és lehetővé az elkobzás, illetve a polgári jogi igény feletti döntést. Ez a szabályozás ugyanis olyan hátrányos helyzetbe hozza a terheltet, ami lényegében felérhet egy büntetőjogi büntetéssel is, annak ellenére, hogy cselekménye miatt elévülés következtében már nem büntethető. Ez a szabályozás egyértelműen sérti a méltányos eljáráshoz való jogot.
A jogbiztonságot sérti az a rendelkezés is, amelynek értelmében a javaslatban foglalt rendelkezéseket 1995. december 31-e napjáig megindított büntetőügyekben kell alkalmazni.
A 7165-ös szám alatt benyújtott javaslat álláspontom szerint ugyancsak sérti az alkotmányos rendet. A javaslat ugyanis nyílt és - mondhatjuk - durva beavatkozás a bíróságok feladatkörébe, és ezáltal ellentétes az Alkotmány 50. § (3) bekezdésével. Ez az Országgyűlés elvi állásfoglalása a hatalmi ágak közötti egyensúly megbontását jelentené. Az Országgyűlésnek joga van ahhoz, hogy törvényt törvényben értelmezzen, az azonban egészen nyilvánvalóan ellentétes a jogalkotási törvénnyel is, hogy ilyen módon avatkozzon be a jogalkalmazói munkába. Az elvi állásfoglalás elfogadásának súlyos következményei lennének és érdemben ellentétes volna az Alkotmánybíróság korábbi döntésével, hiszen ez az állásfoglalás alapozná meg a politikai okból nem üldözött bűncselekmények elévülésének nyugvását. Egyébként pedig tartalmilag sem fogadható el az állásfoglalás, s nem igazán érthető az állampolgársági jogegyenlőségre visszavezetése az elévülés nyugvásának.
Összefoglalva tehát a két javaslattal kapcsolatban: a Zétényi Zsolt és társai által beterjesztett mindkét javaslat mind tartalmilag, mind formailag elfogadhatatlan, álláspontom szerint. Követik azt az irányvonalat és szellemet, amivel a beterjesztő már másfél évvel ezelőtt is próbálkozott, és amit az Alkotmánybíróság tavalyi döntése alkotmányellenesnek minősített. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalról.)
