HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP)
HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most egy olyan törvényjavaslat került elénk, amelynek eredete 262 évre nyúlik vissza: 1731. november 23-án, az akkor sújtó keleti marhavészjárvány miatt úgy döntött a helytartótanács, hogy az osztrák főhercegségben már egy évvel hamarabb alkalmazott Viehordnung - marhákról szóló rendelkezés - előírásait Magyarországon is kötelező jelleggel kell alkalmazni. A rendelkezés a járványos állatbetegségek elleni első átfogó védekezést jelentette, magában foglalva a bejelentési kötelezettséget, a beteg vagy betegségre gyanús állat elkülönítését, községi zárlat elrendelését, levágási tilalmat, kötelező gyógykezelést, fertőtlenítést és azt, hogy a vám- és harmincadhelyeken a hajtott, szállított szarvasmarhák származására vonatkozó, hiteles személyek által kiállított igazolványt kell bemutatni.
1758-ban a helytartótanács - miközben a rendelkezést kiterjesztette minden honi szarvasmarhára - elrendelte az illetékek eltörlését, hogy ez se gátolja az igazolványok kiváltását, a betegség bejelentését.
Mária Terézia 1761. évi rendelete már nem csak az egyedi mentességet, de a származási hely vészmentességének igazolását is előírta - felesküdött személyek által.
1795-ben ezen előírásokat kiterjesztették a határainkon túlra szállított sertésekre és juhokra is.
Az 1888. évi VII. törvény erősítette meg ló, szarvasmarha, juh, kecske és sertés szállításakor vagy azok tulajdonjogi átruházásakor a marhalevélkényszert, és azt is előírta, hogy az állatszállítmányok az állat-egészségügyi szemle teljesítése végett szakértő állatorvos által megvizsgálandók. Ez a rendelkezés lényegében 1976. december 31-éig volt érvényben, mikoris azt egy - tartalmában megváltoztatott, a járvány elleni védekezés és a tulajdonjog szempontjából semmit érő - állatkísérő lapra változtatták a MÉM akkori vezetői, figyelmen kívül hagyva az évszázados tapasztalatokat, a nemzetközi helyzetet, és - a folyamat betetőzéséül - 1982. január 1-jével az állatkísérő lapot is megszüntették, átadva a helyet e téren a máig tartó, időnként anarchikus állapotnak.
Az állatforgalom mellett még egy rendkívül fontos tény indokolja a marhalevél bevezetését, nevezetesen a hús - mint legjelentősebb állati eredetű termék - előállítása és forgalmazása.
Írásos nyomai a magyar történelemben a XI. században lelhetők fel először; tárgyi bizonyítékai - mészáros céhek, húslátók, bélyegzőmesterek bélyegzői, melyekkel már a vágás előtti vizsgálatokat is igazolták - Nagy Lajos királyunk korából valók, és alapjaiban még ma is ezt a technikát - a vágás előtti és utáni vizsgálatot - alkalmazzuk. - illetve alkalmaznánk, ha egy valamiféle újító javaslatból fakadóan ezelőtt 16 évvel ez a sok évszázados tapasztalatra épülő intézmény meg nem szűnik, és nem idéz fel a kalandozások - vagy inkább kóborlások - korára emlékeztető állapotokat.
De mit is tükröz az előttünk lévő 8257-es számú törvényjavaslat? Azt kell mondanom, többé-kevésbé hűen tükrözi az 1976-ban megszűnt állapotot. Ezzel egyrészt azt kívánom kifejezni, hogy lényegében nem rosszabb, mint ami volt, másrészt azt kívánom kifejezni: nem 1993-at tükrözi.
Ezután hadd szóljak az elnevezésről. Tudni kell, hogy az azzal foglalkozók körében talán éppen a marhalevél szó volt a legkevésbé használatos, leginkább passzusnak, járlatlevélnek titulálták. Tudom, volt több kezdeményezés is a járlatlevél elnevezésre, de ebben az ügyben a Földművelésügyi Minisztérium igencsak a sarkára állt, a végsőkig védelmezve a marhalevél elnevezést. Magyarázatként azzal szolgált: a marha szó kincset, vagyont is jelent, s ezért ebben az értelemben kell az elnevezést megtartani. Mint rövid történeti visszatekintésemben utaltam rá, az elnevezés az osztrák főhercegség "Viehordnung"-jának szolgai fordítása, s az akkori viszonyok között hosszú ideig csak a szarvasmarhákra érvényesen jelent meg a rendelet, a többi állatfaj hasonló ellenőrzése jókora késéssel következett be.
A marhalevél elnevezést etimológiailag a "kisztihand-kezitcsókolom"-hoz hasonlítanám, s talán hasonlóan is állunk vele: szabadulnánk tőle - de hogyan?
Magam az FM a marhák rendjét védő álláspontjával szemben a szélesebb körű tartalommal rendelkező "járlatlevél" elnevezést javaslom törvényre emelni.
Gondom van az egész kérdés tulajdonosi megközelítésével is. Igenis, ki kell mondanunk: ez alapvetően állat-egészségügyi indíttatású szakmai kérdés. A tulajdonviszonyok tisztázása e szempontból nem önmagáért a tulajdonosért, hanem a járványügyi kérdések tisztázásáért, nyomon követhetőségéért fontos. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert tisztán kell látni: ha akár a tulajdonosok személyiségi jogaira, adóügyekre vagy bármi egyébre való hivatkozással is csorbát szenved a tulajdonos megnevezése, az magát a célt kérdőjelezi meg. A tulajdonosról, tulajdonviszonyokról tehát e tekintetben a szakmai kérdésnek alárendelten és szükségszerűen beszélünk azért, hogy megállapítható legyen, egy beteg állat honnan került elő, milyen útvonalon terjeszthetett fertőzést, vagy megállapítható legyen: fertőzött, ártalmas hús honnan került elő.
Gondom van azzal is, hogy a törvényjavaslatban még mindig valamiféle "kisüzem-nagyüzem" szemlélet is érvényesül. Mi ma a kisüzem - mi ma a nagyüzem? Ezer hektár ötven birkával: üzemszerűen működő gazdaság? Vagy ötszáz juh, néhány hektár bérelt legelővel: kistermelő? Megint nem a történés alanyát, hanem a tulajdonviszonyát nézzük - ettől pedig most már végképp meg kell szabadulnunk, s ha például a juhokra írunk elő valamit, akkor nem a tulajdonosok szempontjai szerint kell ezt megtegyük.
Gondom van azokkal a biztosítékokkal, amelyeket a rendelet a tulajdonigazoláshoz kér - jobban mondva: nem kér. Igen gyenge pontja a tervezetnek, hogy a potenciális csalókat védi. Ezzel kapcsolatban hivatkozom a tervezet 7. § 1/a) pontjára, illetve a 13. § (3) bekezdésére.
Amikor azt mondom, nem 1993-at mutat a tervezet, akkor a már fellelhető modern technika bekapcsolása mellett hiányolom a járlatlevél potenciális lehetőségének kihasználatlanságát - gondolva itt a járványvédelmi megfontolások mögött mindig szorosan ott következő, sok szempontból a járványügytől el nem választható élelmiszer-higiéniai elemek beépítésére.
Jogos a kérdés: mi a konkrét javaslatom a kritikai megjegyzéseim feloldására? Válaszom az, hogy ezen kérdések komplex megoldásához elengedhetetlen egy új, modern szemléletű állat-egészségügyi törvény. Ennek részletesebb taglalása túlterjedne az e törvényjavaslat adta kereteken. Kétségtelen, a ma meglévő jogszabályi környezethez ez a javaslat szervesen illeszkedik.
(18.50)
Ezért a fentiek figyelembevételével - az elnevezés megváltoztatására tett javaslatom fenntartásával, s néhány kisebb, a tulajdonjogot érintő, a csalási lehetőséget kizáró, illetve megnehezítő módosítással - a törvényjavaslat elfogadását, mint a jelenlegi állapothoz képest mindenképpen nagy előrelépést, javasolom.
Ezzel legalább nemzetközi partnereinknek is a kétségtelen országon belüli hasznosságán túlmenően fel tudnánk valamit mutatni azzal, hogy a végső megoldást egy új szemléletű állat-egészségügyi törvény benyújtásában és azzal való harmonizációban látom.
Jelen viszonyaink között az 1976-ban elkövetett több mint ballépést igencsak ideje korrigálnunk. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
