FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF)
FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lakáspolitikánk irányának bizonytalanságát jelzi, hogy az 1945 utáni közel fél évszázad várhatóan legkevesebb számú lakása épül föl az idei évben. Kedvezőtlen esetben lehet, hogy 20000-nél kevesebb lakást adnak majd át.
A lakáspolitikával foglalkozó szakirodalom állásfoglalása egyértelmű.A piacgazdasághoz leginkább a lakások és helyiségek szabad és korlátozásmentes bérlése és bérelhetősége idomul. Ellentmond tehát a piacgazdálkodás elveinek mind a bérleti jogviszonyok létesítésének a kényszere, mind a múltban kényszerrel született lakásbérleti szerződések utólagosan szabályos polgári szerződéssé való átminősítése, mind pedig a szerződésben rögzíthető feltételek olyan aprólékos szabályozása és behatárolása, ami meggátolja a tulajdonosok anyagi érdekeltségének az érvényesülését.
A piacgazdasági elvárásokkal szemben világszerte érvényesülnek szociális és álszociális szempontok. Ennek hatására a fejlett országokban is visszaszorulóban van a bérlakások hányada. Csak egyetlenegy példát említek: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságban a század elején a lakásállomány 90%-a még bérlakás volt, ma alig 40%-a. Ezekben az országokban már nem a szabad bérelhetőség, hanem a tulajdonváltás szabadsága biztosítja a munkaerő és a tőke kívánatos allokációját és az országon belüli átrendeződését.
(19.30)
Sajnos, Magyarországon még nincs hagyománya sem a korlátozásmentes bérelhetőségnek, sem a tehermentes tulajdonváltásnak. Ismeretes például, hogy a korábbi lakásvétel és lakáseladás árkülönbözete személyijövedelemadó-köteles bevétel, azaz az évi 25-30%-os infláció árnövelő hatása miatt erőteljesen kell adóznia az eladónak. Hírek keringenek arról, hogy a lakásvásárlók illetékterheit is emelni kívánják a munkaerő és a tőke szabad áramlását gátolni igyekvő szemléletek.
A piacpárti és a piacellenes, azaz az állami direktívákat szem előtt tartó koncepciók patthelyzete idézte elő a most tárgyalt törvényjavaslat módosító indítványainak mintegy másfél évig tartó tárgyalását, illetve a döntések halogatását. A piacpártoló indítványok szándékminimuma volt a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején hatósági erőszakkal magánlakásokba utalt bérlők jogi helyzetének rendezése. Ebben a tárgykörben azért született olyan sok módosító indítvány, mert a kényszerbérbeadások megszüntetésének feltételeire nem tért ki az eredeti törvényjavaslat, holott a piacgazdasági és a szociális szempontok ütközéséből adódó visszás helyzet felszámolását már egy korábban megszületett alkotmánybírósági döntés is igényelte.
10471-es ügyiratszám alatt pontosítottam a még tavaly nyáron 6575/2-es ügyiratszám alatt benyújtott, a kényszerbérletek sorsának alkotmányos módon történő rendezését célzó módosító indítványomat. Mivel a múlt héten az alkotmányügyi bizottság számomra is elfogadható módosító indítványt fogalmazott meg, és ezt az indítványt elfogadták a Kényszerbérbeadók Egyesületének a bizottsági vitán jelen levő képviselői is, a 10471-es számú indítványomat ezennel visszavonom, a 11395-ös számú egyesített jelentés 374. pontjában szereplő, egyelőre ügyiratszám nélkül nyilvántartott bizottsági indítvány javára.
Választókerületem, Újpest 40000 lakásának fele az itt élő lakosok tulajdonában áll, a másik fele viszont főbérleti lakás. Nagyon nehéz ilyen adatok ismeretében egy képviselőnek választópolgáraira hivatkozva akár bérlőpártinak, akár tulajdonospártinak lennie. Csak racionális, piacgazdasági megfontolások alapján támogattam az eddigi egyeztető vitákban a tulajdonospárti indítványokat, hiszen nagyon szomorúan kell tapasztalnom, hogy a háromnegyed részben földszintes házakból felépült Újpest családi házainak egyötödét, egyhatodát az idős tulajdonosok ki tudnák adni lakást kereső, családalapításra áhítozó fiataloknak, de a jogbizonytalanság, a tulajdonbiztonság hiánya miatt ezt nem tehetik meg. A nemzeti vagyon pocsékolásának tekintem, hogy a bérbe adható lakrészeket a tulajdonosok nem merik bérbe adni, illetve hogy kezdő keresetű fiatalok milliós beruházásokba kell hogy belefogjanak, vagy nagy adósságokba kell keveredniük. Tudomásul veszem, hogy ma nagyon elterjedt az a vélemény, miszerint elsősorban a bérlőt kell védeni és nem a tulajdonbiztonságot, és ez a szellemiség nyomta rá bélyegét a módosító indítványok feletti szavazásokra. Ennek ismeretében visszavonom az együttes jelentés 57. pontja alatt említett 6571/1-es sorszámú módosító indítványomat. Ebben azt javasoltam, hogy a bérbeadó a bérlővel szemben fönnálló, bérleti jogviszonyból eredő követelései fedezésére legfeljebb hathavi bérleti díjnak megfelelő értékű biztosítékot, azaz letétet követelhessen meg. Ez a biztosítéknyújtás általános a fejlett piacgazdaságokban, s ennek a limitálása lett volna hat hónapra.
Természetes, hogy csak a piacgazdasági szempontok kormányzati és helyi önkormányzati érvényre jutása esetén lesz elkerülhetetlen a tulajdonosokat, a bérlakáspiac területén vállalkozókat pártoló jogszabályok majdani megalkotása. Ma még jóvá kell hagynunk a felemás és mégis előrevivő megoldásokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
