SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Kicsit felborult az az elképzelés, amit a módosító javaslatok indoklásánál elterveztünk. Én itt tulajdonképpen egy részkérdést szeretnék boncolgatni. A részkérdés nem annyira részkérdés, hogy elhanyagolható lehetne, de idáig nem kapott elég hangsúlyt se a bizottsági vitákban, se az általános vita során.
A módosító javaslatom - nemcsak én adtam be módosító javaslatot, hasonló témában kormánypárti képviselők is tettek javaslatot - a volt állami, illetve önkormányzati házak felújításának a problémakörére vonatkozik. Javaslatomban arra próbáltam keresni megoldási formát, hogy az a vagyon, amelyet valamikor a negyvenes-ötvenes évek derekán államosítottak, amelynek az állam volt a gazdája - ilyen vagy olyan, de leginkább azt lehetne mondani, hogy nem gondos gazdája -, ez a vagyon az önkormányzatokhoz került, és egy elég át nem gondolt folyamat során került most ez a tulajdon privatizálásra, s veszik meg a benne lakók. Azt hiszem, az egyik oldalról lehet érezni azt, hogy a benne lakók egy kényszerpályán mozognak; azt hiszik, hogy egy biztonságosabb, kiegyensúlyozottabb vagy kisebb terhet jelentő rendszer érdekében az a céljuk és az szolgálja az ő érdekeiket, ha ezeket a lakásokat megveszik. És meg is veszik, és harcolnak az önkormányzatokkal azért, hogy minél több lakást adjanak el a bentlakóknak. A bentlakók nem számolnak azzal, hogy e lakások megvételének nemcsak az a jó oldala van, hogy a megvétel után nem kell többet lakbért fizetni, nem számolnak azzal, hogy azok a költségek, amelyek ezekre a lakásokra ráterhelődnek - a részletek fizetése, és majd nemsokára a felújítási költségek -, olyan terheket fognak jelenteni számukra, amiket nem fognak bírni.
Miért mondom azt, hogy ez ilyen problémát jelent? Kimutatások szerint 1960-ban az elmaradt felújítások összege 10 milliárd volt, 1972-re ez 20 milliárdra emelkedett, 1988-ban pedig ez 130 milliárd forintot tett ki. Az elmaradt felújítás azt jelenti, hogy ezek a házak a tervezett idő alatt nem kerültek felújításra; azt jelenti, hogy 130 milliárd forinttal adós ezen a lakásállományon az állam, a Kormány, a mindenkori kormány. Adós volt az a kormány, amelyik ezt az összeget, ezt a hiányt, elmaradást létrehozta, és adós az az önkormányzat vagy az a Kormány is, amelyik ma lakáskérdésben döntést akar elérni.
Többfajta megoldás született ennek kapcsán. Az egyik - mint mondtam - az én javaslatom, amit 6917-es szám alatt adtam be. Itt egy hiteltörlesztési támogatásra tettünk javaslatot. Ezzel az a cél, hogy inspiráljuk a lakókat és az önkormányzatokat, hogy egy bizonyos időn belül - mi itt öt évet javasoltunk, ötéves intervallumban - akik felújításra jelentkeznek, azok hiteltörlesztési támogatást kapjanak a Kormány segedelmével. Ez több célt is szolgál. Azt is szolgálja, hogy segítsenek abban, hogy ezeket a nagyon leromlott lakásokat felújítsák. Én azt is gondolom, hogy ez a vagyon egységes nemzeti vagyon, tehát teljesen mindegy, hogy önkormányzati, magán-, vagy állami tulajdon, ennek a fennmaradása és karbantartása közös cél. Nem titkoltan ennek az ötéves ciklusnak az is mögötte van, hogy körülbelül ez az az időpont, amikor világkiállítás lesz; azt gondolom: az egyre nagyobb számú magántulajdonú lakásoknak, házaknak a felújítása a kiállítás céljait is szolgálja azzal, hogy valamennyire tisztességes környezetben lehessen fogadni a vendégeket.
A másik javaslat - amit Sóvágó képviselőtársam 6925-ös szám alatt nyújtott be - elismeri a kérdés fontosságát, mert úgy fogalmaz indoklásában, hogy az önkormányzati bérlakások elmaradt felújításának pótlása súlyos gondként jelentkezik, a megoldásban szerepet kell vállalni az önkormányzatnak, valamint a központi költségvetésnek. De aztán a végkifejletben ez a "központi költségvetés" elmarad, és marad az a megoldás, ami alapján az önkormányzati lakások eladásából származó bevételt a képviselőtársunk a főváros esetében ketté akarja osztani, és a felét lakásvásárlásra, -építésre, másik felét pedig felújításra, egyéb önkormányzatok esetében felújításra kívánja használni. Én azt gondolom, hogy amikor a Parlament elfogadta az önkormányzati törvényt, és azt mondta, hogy önálló önkormányzatok vannak, akkor adott egy olyan jogosítványt, hogy az önkormányzatok a saját területeiken a törvények keretei között tegyék a dolgukat, gazdálkodjanak az ott lévő vagyonokkal, szolgálják a polgárokat, nem paternalista irányítással, hanem saját jól felfogott érdekükben.
Ha egyik oldalon a törvényjavaslat eredeti koncepciója - például a lakbéreknél - nagyon nagy szabadságot akar adni az önkormányzatoknak, hogy a működéshez, fenntartáshoz szükséges összeget bevegyék a lakókból, tehát ráterheli az önkormányzatra azt a terhet, hogy az esetlegesen magas lakbéreket is behajtsa - például úgy, mint Szolnok városában, ahol ez a folyamat megindult -, tehát ha ezen az oldalon szabadnak érezzük és önállóan gondolkodónak és felelősnek az önkormányzatokat, akkor nem hiszem, hogy a tulajdont bármilyen módon korlátozni szabadna. Én azt hiszem, ez a megoldás céljaiban nem lenne rossz, de úgy hiszem, hogy az ÖTV-vel, tehát az önkormányzati törvénnyel szemben is megy, tehát olyan alapjogot akar korlátozni, mint a tulajdon, amit nemcsak az önkormányzati törvény, hanem az Alkotmány is garantál - mármint azt, hogy nem lehet korlátozni. Tehát ha ilyen irányban akarnak elmenni a kormánypárti képviselőtársaim, akkor ez egy kétharmados módosítást igényelne, tehát meg kellene tárgyalni ezt a kérdést.
Tudom azt, hogy a kérdés ennél komplikáltabb, hogy így meg lehetne oldani. Én a hozzászólásomban azt szeretném kérni - mivel látszik, hogy ezt a problémát mindkét oldalon érzékelik képviselőtársaim, látszik az, hogy vannak próbálkozások arra, hogy ezt a kérdést megoldják -, hogy a Kormány segedelmével készüljön valamilyen variáció, amely nem korlátozza az önkormányzati tulajdont, amelyik egy olyan rendszert épít be, amely készteti akár az önkormányzati tulajdont megvásárolt lakás tulajdonosát, akár az önkormányzatot, hogy egy bizonyos határidőn belül újítsa fel ezeket a házakat, bizonyos terheket vegyen le a lakókról - mert itt azért egy éles konfliktushelyzet lesz -, és bizonyos terheket vegyen le az önkormányzatokról is. Azt hiszem, hogy az elmaradt felújítási állományért még e nehéz költségvetési közegben is valamilyen felelősséget vállalni kell a Kormánynak. Nem bírják ki ezek a házak azt, hogy majd tíz-tizenöt év múlva pótolja a kormányzat ezt az elmaradt felújítási tömeget.
Én tehát azt kérném, hogy a két módosító javaslat kapcsán gondolkozzanak még azok, akik úgy érzik, hasznos lenne, hogy egy olyan csatlakozó módosító javaslat születhessen, amelyik ezt a kérdést kezelni tudja. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
