BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szeretném előre leszögezni, hogy a módosító javaslatot, illetve az önálló képviselői indítványt támogatni fogom, de ennek ellenére szükségesnek tartok néhány észrevételt tenni.
(9.20)
Amiről szó van, az magára a nyugdíjkorhatárra vonatkozik, ami - mint tudjuk - csak egyik összetevője a nyugdíjba vonulás feltételeinek. Rendkívül sok függ attól, hogy hány éves kortól lehet nyugdíjba vonulni, hiszen ez meghatározza az illető személy jövőbeni sorsát, illetőleg figyelembe veszi, hogy az illető milyen nyugdíjat fog elérni.
Általában az tapasztalható, hogy ha valaki rendkívül korán megy el nyugdíjba, alacsony lesz a nyugdíja. Ezzel mindenképpen számolni kell. Ez a világ valamennyi országában így van. A különböző rásegítő intézkedések ezeket az alacsony nyugdíjakat legfeljebb méltányolni tudják.
A másik probléma, hogyha valaki rövid szolgálati idővel rendelkezik. A szolgálati időtől függ többek között a nyugdíj nagysága. Ha megnézem a statisztikai adatokat, akkor azt tapasztalom, hogy az új öregségi nyugdíjasok száma - százalékos megoszlásban - 1992-ben az alkalmazásban állóknál a következőképpen alakult:
A férfiak esetében a 10-14 év közötti figyelembe vett szolgálati idővel 3,6% ment nyugdíjba, nők esetében 15,4%. A mezőgazdasági szövetkezeti tagokat figyelembe véve, férfiaknál a szolgálati idő 10-14 év közé esett 2,7% esetében, nőknél 25,6% esetében.
Most, ha figyelembe vesszük azokat az adatokat, amelyek a jövőbeni tendenciákat mutatják, egyértelmű, hogy a nyugdíjkorhatár emelésével nőni fog a szolgálati időtartam, és ezáltal nőni fog az öregségi nyugdíjasok nyugellátása, tehát nőni fog a nyugdíj színvonala is. Ugyanakkor az alacsony nyugdíjkorhatárnál, az 55 éveseknél, amit maga az önálló képviselői indítvány, illetve a törvényjavaslat is a nők esetében megcéloz, igaz, csak 1993. december 31-éig, ez a hátrány nem küszöbölhető ki. Tehát ilyen szempontból nézve a törvényjavaslat egyrészt kedvező, de a jövő tekintetében kedvezőtlen is lehet a számukra.
Én azt tudom javasolni, hogy aki megteheti, az ne éljen ezzel a törvényhely adta lehetőséggel, helyette próbáljon több szolgálati időt szerezni. Természetesen az a kör, akiket megcéloz, rendkívül nehéz helyzetben van, különösen azért, mert jelen pillanatban a nyugdíjazás éve, illetve a nyugdíjazást közvetlenül megelőző évek veendők figyelembe a nyugdíj megállapításakor.
Ezen a szabályon mindenképpen változtatni kell, és véleményem szerint megvan a technikai lehetőség arra, hogy ettől teljesen eltérő szabályozás alapján történjék a nyugdíj megállapítása.
Összefoglalva azt tudom mondani, hogy a szolgálati idő alapján rendkívül nagy hátrány mutatkozik a nők kárára, bár igaz, hogy e hátrány nem a társadalombiztosítás rendelkezéseiben meglevő diszkrimináció miatt jön létre, hanem a hagyományos életstíluson alapul, az árát viszont a társadalombiztosítás fogja megfizetni.
Mindkét értelemben vett hátrányt, tehát a hagyományos életstíluson alapulót, illetve a diszkrimináción alapuló hátrányt többféle módszer alkalmazásával lehet lefaragni. Ezen az úton indult el az Országgyűlés, amikor a nők öregségi nyugdíja megállapításához szükséges szolgálatiidő-feltételek állandó módosítását, illetve fokozatos emelését rendelte el. A hozott intézkedések nem elégségesek, de egyértelműsítik, hogy az elkövetkezendő időben a szolgálati idő szerepe a nyugdíj megállapításakor tovább fog nőni.
Az ilyen jellegű intézkedéseket legcélszerűbb lenne bizonyos ösztönzési rendszer, rugalmasság alkalmazásával társítani.
Számomra nagyon fontos, hogy ez minél hamarabb megtörténjék, és erre utal az Országgyűlés törvénybe foglalt rendelkezése, mely szerint külön törvényben kell rendezni - az 1993. év folyamán, gondolom, be fogja a Kormány terjeszteni - a még nyitott kérdéseket. Köszönöm a figyelmet! (Taps a bal oldalon.)
