GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Én ugyanabból a szándékból kívántam felszólalni, mint Salamon László, hogy a FIDESZ a maga részéről szeretne még módosító javaslatokat benyújtani a törvényjavaslathoz, amelyek három kérdéskör köré csoportosíthatók.
Azonban, ha már szót kaptam, néhány dologra akkor reflektálnék. Először is nagyon örültem a felszólalásoknak, ezek szerintem a törvényjavaslat környezetét igen pontosan vázolták fel, és rengeteg olyan kérdésre mutattak rá, amelyek mindenképpen összefüggnek a törvényjavaslat elfogadása esetén a törvény megvalósulásával. Azonban ezek a problémák egyszerűen nem jeleníthetőek meg ebben a törvényben.
Aztán néhány ellentmondás volt a különböző felszólalások között. Én ismerem Kis Zoltán álláspontját és egyet is értek vele, hogy a kárpótlásijegy-ígérvénynek a címletekre bontása, amit a törvényjavaslat tartalmaz, az egy meglehetősen bonyolult és talán költségesebb eljárást eredményez, mint hogyha a kárpótlásijegy-ígérvényeket folyószámlához hasonló módon állítjuk ki.
(12.40)
Azonban, ha elfogadjuk ezt - és egyébként ezzel az utóbbi változattal ért egyet a Kárpótlási Hivatal is, hiszen az ő számára ez kevesebb munkát jelent -, akkor megoldatlanok azok a problémák, illetve egyszerűen értelmüket vesztik, amelyeket Kánya Gábor és Zsupos Lajos vázolt föl. Ugyanis Kánya Gábor arra utalt, hogy jó lenne, ha a kárpótlásijegy-ígérvény nemcsak a privatizációban lenne felhasználható, hanem a szövetkezettel szemben különböző személyek részéről fennálló követelések kielégítésére is felhasználható lenne, esetleg adótartozásokat lehetne belőle mondjuk kiegyenlíteni.
Ezzel kapcsolatban a probléma az, hogy amenynyiben a kárpótlásijegy-ígérvény nem lesz címletekre bontva és valamilyen másodlagos forgalmat kívánunk a kárpótlásijegy-ígérvénynek biztosítani, akkor ezzel az jár együtt, hogy a kárpótlásijegy-ígérvénynek nemhogy hasonlítania kell az értékpapírokra, hanem egyenesen értékpapíroknak kell lenniük, e nélkül nem valósítható meg a másodlagos forgalmuk.
Elképzelésem szerint a kárpótlásijegy-ígérvény nem lenne értékpapír, hanem az egy olyan papír lenne, ami tartalmazna egy bizonyos értéket, amit fel lehetne használni a privatizációban. Ezért ez a dolog ellentétes azzal, amit Zsupos Lajos mondott, hiszen Zsupos Lajos azt mondta, hogy a kárpótlásijegy-ígérvények kibocsátása leszorítaná a kárpótlási jegyek árfolyamát. Mivel a kárpótlásijegy-ígérvény nem ruházható át, ezért nincs árfolyama sem és így a kárpótlási jegyek árfolyamát sem tudja leszorítani. A kárpótlási jegyekkel szemben felajánlott vagyon egy teljesen más kör lesz, mint a jegyígérvényekkel szemben felajánlott vagyon. Tehát a két privatizációs keresletet teremtő papirosnak semmilyen olyan átfedése nem lesz, ami azt erdményezné, hogy ezek árfolyamát kölcsönösen leronthatnák. Sőt, én azt állítom, hogy mivel az igénybe vett kárpótlásijegy-ígérvényeket kárpótlási jegyben lehetne megtéríteni abban az esetben, ha a szövetkezet nem tudja valamennyi földjét elárverezni, ez egy pótlólagos keresletet teremtene a kárpótlási jegyek piacán, és ilyen módon a kárpótlási jegyeknek az árfolyamát még emelhetné is.
Tehát az egyik módosító javaslat, amit be fogunk nyújtani, az arra fog vonatkozni, hogy a kárpótlási jegy ne legyen címletekre bontva, hanem a kárpótlásijegy-ígérvénynek majd a hátoldalán lehessen feltüntetni annak az értékét és a felhasználás ütemét.
A másik kérdés azzal függ össze, hogy a jelenlegi eljárás a törvénytervezet szerint úgy nézne ki, hogy a kárpótlásijegy-ígérvény benyújtására a szövetkezetnek egy alkalommal lenne lehetősége és erre egy határidőt is tartalmazna a törvényjavaslat.
Abban az esetben azonban, ha az ígérvényt nem címletekre bontva bocsátjuk ki, hanem olyan módon, ahogy az előbb vázoltam, az egy lényegesen egyszerűbb eljárás lenne, és így lehetőség lenne arra, hogy a szövetkezet több esetben is fordulhasson a kárpótlási hivatalhoz az ígérvény kibocsátásának igényével. Én meg is határoznám - méghozzá valahol 3 és 4 között - az ígérvények kibocsátásának legnagyobb számát, mert ennél többször nem lehetne ilyet a szövetkezet számára adni. Ehhez olyan feltételeket rendelnék, miszerint újabb ígérvény kibocsátásra csak akkor kerülhet sor, ha a szövetkezet az általa már korábban igénybe vett ígérvényt megtérítette, és a szövetkezet földjeinek kevesebb, mint 20%-a olyan föld, amire még nem történt árverés.
Ennek az előnye az lenne, hogy a szövetkezet óvatosan duhajkodhatna. Ugyanis kétfajta szövetkezet lesz szerintem. Egyik szövetkezet az a fajta szövetkezet lesz, amelyikről Zsupos Lajos képviselőtársam is beszélt, amelyik nem fogja tudni az összes földjét értékesíteni és így nem fogja tudni, abban az esetben, ha a teljes földmennyiségre igénybe vett ígérvényt, azokat megtéríteni.
A másik szövetkezet az a szövetkezet lesz - és ilyenek a városkörnyéki, Budapest környéki és mondjuk a Balaton környéki szövetkezetek -, ahol a kárpótlási árveréseken a vételár jócskán meg fogja haladni az 500 forintos értéket, amekkora értékben pedig ígérvényt lehet kiadni.
Az előbbi esetben a problémáról Zsupos Lajos képviselőtársam részletesen beszélt. A másik esetben viszont az a gond, hogy nem tudunk annyi ígérvényt kiadni - abban az esetben, ha csak egyszer adhatunk ki ígérvényt -, mint amekkorára egyébként igény lenne és amennyivel szemben a szövetkezet fedezetül a földjét fel tudja ajánlani. Ha többször nyílik lehetőség ígérvény kérvényezésére, ez azt eredményezi, hogy azok a szövetkezetek, ahol kockázatos a teljes mennyiségre megigényelni az ígérvényt, több esetben, mintegy közelítő módszerrel igényelhetnének ígérvényeket, elkerülve azt a kockázatot, hogy esetleg majd nem fogják tudni megtéríteni az ígérvény teljes mennyiségét.
A másik esetben, amikor lényegesen 500 forint fölé emelkedik majd a vételár, akkor arra nyílik lehetőség, hogy ezek a szerencsés helyzetben levő szövetkezetek többször egymás után a kárpótlásra kijelölt és árveréssel nem érintett földjeik után teljes mennyiségben megigényelhessék az aranykoronánkénti 500 forint értékű ígérvényt és így nagyobb és gyorsabb ütemben tudjanak részt venni az élelmiszer-ipari privatizációban.
A harmadik kérdést szintén érintették képviselőtársaim. Ez az a kérdés, hogy mi történik mégis abban az esetben, ha a szövetkezet nem tudja az igénybe vett ígérvényeket megtéríteni. Ebben az esetben szerintem egy módosításra lenne szükség, amelyről már konzultáltam kormányzati szakemberekkel is. Ez úgy nézne ki, hogy a meg nem térített hitel, ígérvény formájában megjelenő hitel, abban az esetben, ha a szövetkezet 15 napon belül sem készpénzben, sem kárpótlási jegyben megtéríteni nem tudja, az E-hitelhez hasonló kamatozású privatizációs hitellé alakul át.
Kérem képviselőtársaimat, hogy majd a megnevezett módosító javaslatokat a szavazáskor támogatni szíveskedjenek. Szerintem ezekkel a módosító javaslatokkal a törvény lényegesen jobbá, olyanná tehető, amelyik az elfogadása esetén sokkal kevesebb kockázatot jelent majd, mint a jelenlegi törvényjavaslat. Köszönöm a figyelmüket! (Szórványos taps.)
