KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. A Glattfelder Béla által előterjesztett önálló képviselői indítványra egyáltalán szükség van-e akkor, ha a korábban meghozott törvényeink jól működnek, és az ennek végrehajtására hivatott szervek magas szinten ellátják a munkájukat? Akkor, úgy gondolom, nincs. Nincs, mert a kárpótlási törvényben világosan megfogalmazásra került, hogy a privatizációban az állami tulajdonú vagyon lebontásából a mezőgazdaság vonatkozásában az élelmiszer- és feldolgozóiparból legalább 20%-ot a kárpótlási jeggyel rendelkező termelőknek kell juttatni. Tehát legalább 20%-ot! Ezt meghoztuk, csak azóta vajmi kevés történt a gyakorlatban, ugyanis a kárpótlási jegyek nem kerültek kiadásra, a földárveréseknek még az 5%-át sem bonyolították le. Így azok a szövetkezetek, amelyek a kárpótlási földalapot megképezték, legjobb esetben kárpótlási jegyhez 1994-ben jutnak hozzá olyan mértékben, hogy a feldolgozóipar privatizációjában a törvény adta lehetőségeik szerint ezzel élni tudjanak. Ez itt a nagy probléma!
Ezért volt kénytelen - és most már századszor - az ellenzék különböző olyan törvénymódosító javaslatokat előterjeszteni, amelyek a korábban meghozott törvényeink működőképességét lennének hivatottak kikényszeríteni. Hát ez a mi dolgunk? Nem ez a mi dolgunk. Ez a Kormány dolga lenne, hogy a saját hivatali szervein keresztül a meghozott törvények végrehajtásának érvényt szerezzen, ha másképpen nem, akkor a hivatali apparátus újraszervezésével, átalakításával, bővítésével.
Március 12-én hozott egy igazgatótanácsi határozatot az Állami Vagyonügynökség, hogy ezeket az igényeket, amelyek a szövetkezetek részéről az elkülönített kárpótlási földalap terhére megjelennek, az Állami Vagyonügynökség el fogja ismerni, és az élelmiszeripar privatizációjánál ez egy olyan játéklehetőséget biztosít, amely a tulajdonszerzést megkönnyíti. Március 12-én, akkor, amikor Glattfelder Béla javaslatának már az első tárgyalása megtörtént. Ezzel szemben előtte két héttel a mezőgazdasági bizottság ülésén olyan tájékoztatást kaptunk, miszerint ez az ügy nem ügy, az Állami Vagyonügynökség erre már megfelelő határozatot hozott, és a végrehajtás ennek folyamán szépen sorban majd úgy fog történni, ahogy ezt a nagykönyvben annak idején megírtuk.
Hát kérem szépen, szükség van-e akkor egy törvényi kikényszerítésre, ha korábbi információinkkal ellentétes gyakorlati tapasztalatokkal állunk itt minden nap szemben? Sajnos igen, sajnos szükség van. Tehát ezért kell ezt meglépnünk. Szomorú ez a dolog, de a technikai megvalósítás, amelyről talán vitatkozhatunk - mert az elvvel valamennyien egyetértünk -, mennyire bonyolult, mennyire végrehajtható. Úgy gondolom, nem innen kellene megközelíteni a dolgokat. Onnan kellene megközelíteni a dolgokat, hogy nekünk az lenne a feladatunk, hogy a tulajdonviszonyokat ebben az évben vagy legalábbis a mi mandátumunk alatt a mezőgazdaság terén úgy rendezzük, hogy a termelő, a feldolgozó és az értékesítő lehetőség szerint tulajdonrészt szerezhessen egy bizonyos vertikumon belül, hogy ezzel bizonyos árletörő hatást, és az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelő célt el tudjuk érni. Ehhez kellene nekünk a segítséget úgy megadni a gazdálkodók felé, hogy élni tudjanak vele.
Zsiros Géza úr említette, hogy bizony ez nem elég garancia, hogy el van különítve a kárpótlási földalap, és ez legalább 500 forint/aranykorona értékben a jegyígérvényben megjelenik. Szerintem ez kellő garancia, azért is, mert nyilvánvalóan ha egy kárpótlásijegy-ígérvény alapján egy mezőgazdasági termelőszövetkezet tulajdonrészhez jut az állami privatizációban, akkor ez a földje már legalább 500 forint/aranykorona értékben elkelt, eltűnt. Ez már nem az övé. Ha ez majd nem megy át az árverésen, és nem viszik el valamennyit, akkor ennek a tulajdonjoga természetesen az Állami Vagyonügynökséget illeti meg 500 forint/aranykorona értékben. Még egyszer hangsúlyozom, ez nem zárja ki, hogy esetleg többért ne tudná értékesíteni.
Azt mondja az elnök úr, és van is benne logika, hogy kérem, akkor adjuk ingyenes használatba ezeket a földeket, tehát szüntessük meg a rendelkezési jogát a termelőszövetkezetnek, és csak abban az időpontban adjuk át a kárpótlásijegy-ígérvényt. Igen, az ingyenes használat egy kényszerintézkedés, mint tudjuk. Egy ilyen - most visszatérve arra, amit a mondókám elején mondtam -, a hivatali bürokrácia működésének hibáit kiküszöbölendő ideiglenes megoldás. Ugyanis amíg tulajdonjogot nem keletkeztetünk, addig nem tudjuk ezeket az embereket arra kényszeríteni és nem is kényszeríthetjük, hogy az általuk ideiglenesen használatba kapott földön megfelelő beruházásokat végezzenek, és azzal a földdel úgy gazdálkodjanak, mint a sajátjukkal. Mert nem tudják, hogy hol lesz a sajátjuk!
Elmondok egy példát. Nagyon szomorú példa, és örülök, hogy ez egy élő televíziós adásban hangzik el. A múlt héten Nagyecseden jártam, Mátészalka mellett. Találkoztam háromszáz olyan elkeseredett emberrel, akik a kilátástalan helyzetükből adódó dühükben már szinte engem is fizikailag veszélyeztettek - teljesen megértem az álláspontjukat -, ugyanis ebben a községben még nem volt árverés, ebben a községben még nem kaptak kárpótlási jegyet az emberek! 1991 óta nem kaptak kárpótlási jegyet! A részarány-tulajdonukat nem tudják kimérni, ezzel szemben az ideiglenes használat bizonyos sajátos szempontok alapján megtörtént - leverték a karót… Leverték a karót ott, ahol apáik földje volt, vagy ahol vélelmezik, hogy apáik földje volt. Ebből már halálos áldozatok is vannak sajnos, ez nagyon szomorú. És ezek az emberek csak azt kérik tőlem és valamennyiünktől, hogy szíveskedjünk már eljárni, hogy ezek a jogszabályok, amelyeket voltunk szívesek már nagy bölcsen meghozni, érvényesülhessenek. Ugyanis a részarány-tulajdonosok nem mérhetik ki a részarány-tulajdonú földjüket, mert a földalapok kijelölésének jogerős határozata sincs meg. A kárpótlásra jogosultak nem tudják, hogy hol mérjék ki, és ráadásul megjelentek olyan elszármazottak, akik joggal igényt tartanak a földjeikre. Nincs föld, nincs földtulajdon, bizonytalan földhasználat van. Karók mentén és ásóval, kapával egymás ellen. Egymás ellen!
Ebben a helyzetben, kedves elnök úr, megkérdezem, érdemes-e nekünk általánossá tenni továbbra is az ideiglenes földhasználatot, vagy még egyszer gondolkozzunk már el azon, hogy ezeknek a hivataloknak a működését nem kellene-e egy picikét felülvizsgálni, nem kellene-e egy kicsikét serkenteni a jobb és hatékonyabb munkára őket.
(12.10)
Ezt csak mint kitérőt tettem meg.
Ráadásul licit nélkül ideiglenes használatba adni nagyon veszélyes dolog, mert ahogy telik az idő, és ahogy szaporodnak az 500 forint/aranykorona értékben megszerzett földek, úgy várható, hogy a későbbiekben ennek az értéke változni fog, és esetleg magasabb is lesz, és akkor már az ideiglenes használatra kijelölt földek nagysága úgy változhat, hogy erről a szerencsétlen használó nem is tehet. Tehát feleslegesen ne keltsünk indulatokat. Feleslegesen ne hergeljük az embereket egymás ellen, és hogyha nem tudjuk megmutatni azt az utat, amit nekünk azért mutatni kéne, hogy ezen induljatok el és csináljátok, addig óvatosak legyünk, és ezeket a technikai módosító indítványokat, amelyekre az elnök úr is utalt itt, hogy be kíván terjeszteni, a célszerűség eszközével kellene megtenni, és jó lenne, ha ebben konszenzus születne, és ezt az előterjesztést, amelyet FIDESZ-es barátom megtett, mihamarabb el tudná fogadni a Ház. Mert elképzelhető, ha ez a tendencia így marad, és sem a privatizációból nem részesedhetnek azok, akik a földjüket elvesztik, sem azok, akik a földet megszerzik, nem tudnak megélni, akkor a mi munkánk, kérem szépen, itt ebben a Házban nem sokat ért ezen a területen. És ezt valamennyiünknek viselni kell, mint ahogy azt voltam bátor személyesen megtapasztalni, ahol már nemigen tesznek az emberek különbséget pártok között, kormányzó pártok és ellenzéki pártok között, hanem: mit csináltok ti ott a Parlamentben! Nem folytatom. Ezt kérdezik.
Azért erre nagy figyelmet kellene szentelnünk, és ezek után én nagyon szépen kérem önöket, hogy egy konstruktív vita után ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását szíveskedjenek támogatni. Köszönöm. (Taps.)
