GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ) Talán egyelőre, Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék néhány kérdésről beszélni, mert úgy tűnik, hogy mint mindig, amikor egy törvényjavaslat konkrét tartalmán túlterjeszkedünk, és annak környezetét kezdjük vizsgálni, akkor rengeteg dolog összekeveredik, és végül a törvény valódi tartalmáról kevesebbet vitatkozunk, vagy olyan módon próbálunk meg a törvény ellen érvelni, ami a törvényen kívüli szempontok alapján történik.
Lakos László nagyon helyesen említette - és ezzel egyet is értek -, hogy az üzleti életben az állami tulajdonnál még mindig jobb az önkormányzati tulajdon. De folytassuk ezt a sort, és tegyük hozzá, hogy a legjobb tulajdon, ha üzleti kérdésekről van szó, a magántulajdon. Mert való igaz, hogy minden kormányzat esetében fennáll a gyanú arra, hogy az adott kormány egy bizonyos vagyontárgy működtetésénél nem üzleti érdekeket fog szem előtt tartani, hanem politikai érdekeket. Ugyanígy fennáll ez a veszély az önkormányzatoknál is, csak az önkormányzatok könnyebben ellenőrizhetők - főleg a föld esetében - lévén, hogy kisebb közösségekről van szó. De ha azt akarjuk, hogy valamely vagyontárgyat valóban gazdasági érdekek alapján működtessen majd a tulajdonosa, akkor arra kell törekednünk, hogy az magántulajdonba kerüljön. Éppen ezért ez az egyik szempont amellett, hogy az állami tulajdonú földeket a kárpótlási árverésekbe bevonjuk.
A másik szempont e határidő meghosszabbítása mellett, hogy abban az esetben, ha az állami tulajdonú földek vonatkozásában a kárpótlási árverések határidejét most nem hosszabbítjuk meg, az azokkal a következménnyekkel járna, hogy azok a kárpótlásijegy-tulajdonosok, akik szövetkezeti és állami tulajdonú földekre licitálnak, most csak a szövetkezeti földekre licitálhatnának. Ez egyrészt rosszabb a szövetkezeteknek is, másrészt pedig rosszabb a kárpótlásra jogosultaknak is, mert kevesebb földhöz jutnak. Ez teljesen egyértelmű!
Másrészt pedig olyan határidőt tettünk bele az átmeneti törvénybe, ami nem a valósághoz igazodott, hanem a Kárpótlási Hivatal akkori méreteihez, amelyet a Kárpótlási Hivatal látványosan nem tudott teljesíteni. A Kárpótlási Hivatal most azt ígéri, hogy ez év december 31-ig befejezi az árverést, akkor legyen ez most a végső határidő.
A másik kérdés a törvényjavaslat 2. §-a. Ez arról szól, hogy a törvényben jelöljük meg azt a végső határidőt, ameddig be kell fejezni a kárptólási árveréseket. Korábban ez kormányrendeletben volt leírva. Ez a kormányrendelet természetesen többször módosítható, sem a szövetkezetek, sem pedig a kárpótlásra jogosultak számára nem jelentett egy olyan biztos pontot, amihez a saját gazdálkodásukat, üzleti stratégiájukat hozzámérhették volna. Amennyiben a törvényjavaslatba belekerül a december 31-ei dátum, mint végső határidő, az egyrészt a szövetkezetek és a kárpótlásra jogosultak számára kiszámíthatóbbá teszi a kárpótlási folyamatot, másrészt pedig a szövetkezetek számára garanciát jelent a tekintetben, hogy jövő év január 1-jétől már tiszta tulajdoni viszonyok között tudnak gazdálkodni.
Ezért nagyon nagy tisztelettel és megbecsüléssel kérem képviselőtársaimat, hogy a bizottság javaslatát támogatni szíveskedjenek. (Taps.)
