KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF)
KŐRÖSI IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1992. évi I. és II. törvény, amely a szövetkezeti törvényről és az úgynevezett átmeneti törvényről rendelkezett. Az előttem szóló Kis Zoltán képviselőtársam történetet mesélt az előző törvényjavaslatról; ez még annál is ziláltabb körülmények között született meg. Én azt hittem egyébként, hogy a szövetkezeti átmeneti törvényt már nem lehet felülmúlni, illetve alulmúlni, mert ez a törvényjavaslat a beterjesztéskor végeredményben egy viszonylag jó törvény volt, aztán jött a képviselői ötletbörze, amely szinte végrehajthatatlan, és főleg szándékaiban nem végrehajtható törvény létrehozását eredményezte.
Az 1992. évi II. törvény rögtön az általános rendelkezéseknél jelezte, hogy a törvényjavaslat végrehajtásának a határideje 1992. december 31. legyen, és erről a 25. § egy kis kibúvót hagyott, hogy azokban az esetekben, ahol állami tulajdon is árverezésre kerülhet, ez december 31-e helyett március 31-ével legyen befejezve.
A mezőgazdasági bizottság önálló törvénymódosító javaslata ezt a törvényi koherenciát zavarná meg, hangsúlyozom, szerintem teljesen feleslegesen, és még majdnem azt mondanám, hogy szinte érthetetlen módon.
Egyébként mely földekről van itt szó? Hangsúlyozom, az átmeneti törvény rendelkezéseivel kapcsolatban már 1992. december 30-án volt egy szerencsésen végződött parlamenti szavazás, amikor a Parlament határozatképtelenné vált, ugyanis a képviselőtársak vagy saját jószántukból, vagy egyéb okokból eltávoztak a Parlamentből. Ekkor az átmeneti törvény határidejét próbáltuk módosítani.
Ami gondom-bajom van, az az, hogy az 1992. évi I. törvény, amely a szövetkezetekről rendelkezik, az egy kifejezetten jó törvény. Állandóan módosítani akarjuk az átmeneti törvény határidejét, szeretnénk felgyorsítani a kiválásokat, szeretnénk a határidőket módosítani. A világon semmi szükség nincs rá. Időközben pedig eléggé - másképp nem tudom mondani - bugyuta törvényjavaslatokkal felülvizsgáltatni az 1992. évi II. törvény rendelkezéseit és annak végrehajtását. Teljesen felesleges egyébként, s ebbe a témakörbe beleavatkozni pedig teljesen életidegen.
Ha visszagondolunk rá, ha ez az önálló indítvány elfogadást nyer, még gorombábban bánik az úgynevezett közösségi földekkel, vagy az úgynevezett volt tanácsi, állami tartalék földterületekkel, mint azt az 1967. évi IV. törvény tette, amikor is az állami tartalék területeket - amelyeket a közbirtokosságok, legeltetési bizottságok s egyebek vitték be a szövetkezet közös használatába - vagy megváltották, vagy nem, de még a megváltási ár is mintegy egynyolcada, tehát tízszeres aranykorona szorzata volt a szövetkezetek részéről. Hát most meg kívánja akadályozni, hogy visszakerüljön az önkormányzati tulajdonba. Tudomásom van körülbelül 150 önkormányzatnak azon jelzéséről - külön-külön is, meg együttesen is -, hogy ezekre a földekre igényt tartanak.
(18.20)
Valóban, a közösség érdekében tartanak igényt rá. Itt elsősorban községi legelőkről lenne szó. Ha még a maradékot is megfosztjuk az önkormányzatoktól, akkor nem tudom, hogy a közös legelőkkel gyakorlatilag mi lesz. Egyébként véletlenül ez a törvényjavaslat, az átmeneti törvényjavaslat nagyon okosan rendelkezett ezen pontjában, hogy a december 31-i időpontot március 31-éig halasszák el. Úgyis tudta mindenki, hogy végeredményben a kárpótlási földalapok kijelölésére, illetve az árverezésekre nem az eredetileg megadott határidőre kerül sor.
Véleményem szerint különös pikantériáját adja ennek az ügynek az, hogy éppen most tüntet valahol Borsodszirák környékén a falu lakossága azért, hogy az ingyenesen elvett állami tartalékföldek, amelyektől - hangsúlyozom, két címen, illetve a pedagógusföldeknél harmadik címen is - megfosztották a közösségeket, véletlenül se kerülhessenek az önkormányzat tulajdonába. Nem azért, mert az önkormányzati bizottság tagja vagyok, de végtelenül elhibázottnak tartom ezt a törvényjavaslatot. Nem is óhajtok poénkodni ennek a törvényjavaslatnak az elgondolásával, de szent meggyőződésem, hogy ezzel a törvényjavaslattal még alulmúlnánk az átmeneti törvény jogalkotási ceremóniáját is.
Én bölcsen szeretném javasolni - ha elfogadják szakmai érveimet -, a mezőgazdasági bizottság talán ha összeülne, és a fölsoroltak alapján ezt a törvényjavaslatot visszavonná, egészen bizonyos, hogy jó úton járna pontosan a falu békéjének a megteremtése érdekében. Hangsúlyozottan mondom: Az 1967. évi IV. törvény nem bánt el ilyen módon az önkormányzati - akkor még tanácsi - földekkel, mint a jelenlegi javaslat.
Tehát én kérem tisztelettel, kizárólag a szakmai érvekre való tekintettel, valamint arra, hogy a falu lakossága valamilyen közös, úgynevezett önkormányzati tulajdonban részesülhessen, ezért ezt a törvényjavaslatot nem hogy elfogadásra nem javaslom, hanem egy bölcs döntéssel talán vissza is lehetne vonni. Köszönöm figyelmüket.
