BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Régen volt már alkalmam válaszolni Kőszeg Ferenc képviselő úr interpellációjára, és alig leplezvén abbéli örömömet, hogy ezúttal alkalmat adott, szükségesnek tartom megjegyezni mindjárt a bevezetőben: véleményem szerint kár volt ezt az ügyet interpelláció formájában előterjeszteni.
Amint képviselő úr is előadta, még a Németh-kormány idején 82 darab belső utasítás hatályon kívül helyezésére került sor, titkos minősítésük fenntartása mellett. Az elmúlt évben a nemzetbiztonsági bizottság, a parlamenti bizottság valóban foglalkozott azzal a kérdéssel, valóban felszólított bennünket, személyemet, illetve Füzessy és Für kollégámat, elvégeztünk bizonyos munkálatokat, aminek eredményeként tényleg megszűnt 23 titkosítás és maradt az a bizonyos 59.
Nos, itt felolvasott egy idézetet képviselő úr abból a válaszból, amit én írtam, és tulajdonképpen ennél többet én nem tudok mondani. A négy titkos szolgálat és a rendőrség véleményezte ezeket, és mindegyikben talált egy-egy olyan mozzanatot, vagy bekezdést, vagy valami utalást, ami miatt pihentetni kívánta és nem a köznyilvánosság elé tárni.
Meggyőződésem, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy általában a titkos szolgálatokra - és a zöme az - vonatkozó szabályozásokat sehol a világon nem szoktak nyílt színen szellőztetni. És nem azért, mert ezek valami különleges titkokat tartalmaznak, valami meghökkentő dolgot rejtenek, ami, ha nyilvánosságra kerül, különböző konstellációkat vált ki, hanem azért, mert ez nem szokás.
Van köztük bizonyára olyan, amely e 4, illetve 5 szervezet véleménye szerint indokoltan olyan módszerbeli eljárásokat tartalmaz, amelyeket - ismét hangsúlyozom - világszerte általában a titkosszolgálatok nem szoktak nyilvánosságra hozni. De! Úgy hiszem, nekünk semmi kifogásunk nem lehet az ellen, mivel itt a nemzetbiztonsági bizottság már végzett egy vizsgálatot, de képviselő úrnak ezzel kapcsolatban aggályai vannak, célszerűbb lett volna interpelláció helyett a nemzetbiztonsági bizottság plénumán előterjeszteni ebbéli igényét, és én a magam részéről kollégáim nevében sem zárkózom el attól, hogy a nemzetbiztonsági bizottság - meghallgatván a 4 titkosszolgálat és a rendőrség véleményét - ebből esetleg még talál olyat, ami köznyilvánosságra kerül.
Semmi meghökkentőt nem tartalmaz. Én meg vagyok róla győződve, hogy főszerkesztő urat nem lapszerkesztői érdekei, hanem honatyai aggodalmai vezérlik ennél az interpellációnál. És éppen ezért én úgy hiszem, alkalmas fórum erre - mert már egyszer az volt - a nemzetbiztonsági bizottság, hogy előzetesen állást foglaljon és tárgyalókészségemet - kollégáim nevében: készségünket - ezúttal is kinyilvánítom ebben a, még egyszer hangsúlyozom, semmi különlegeset nem tartalmazó kérdéskörben.
Ebből adódóan én zárt ülésre nem tehetek javaslatot. Azzal viszont nem értek teljesen egyet, hogy ebből a bizonyos 59-ből óhajtja a nemzet megtudni köznyilvánosságra hozása során, hogy a pártállami mentalitás, felfogás milyen volt. Mérhetetlen nagy anyag áll rendelkezésre ma már, nyilvános anyag, amelyből ez a mentalitás pontosan lemérhető, felmérhető.
Sajnálom a képviselő úr befejező szavait, amiben arra utal, hogy majd a válaszában idézni fog ezekből a ma titkosan tartott, de hatályon kívül helyezettekből. Úgy hiszem, azért sajnálhatom, mert interpellációs gyakorlatban talán lehet ezt nem illendőnek minősíteni. Ezek között valóban van olyan - imperialisták fellazító politikája elleni harc és egyéb blődli -, ami az akkori kor belső szabályozásait jellemezte.
Ezekről azt hiszem, megfelelő tájékoztatása van már mindenkinek. Én tehát válaszul azt indítványozom képviselő úrnak, hogy a nemzetbiztonsági bizottság keretén belül kezdeményezzen, és ha a tisztelt bizottság azt indokoltnak tartja, akkor az általam elmondott módon készséggel állunk, illetve állnak rendelkezésre azok a szervezetek a további átvilágítást, vizsgálatot és egyebet illetően. Nem volna szerencsés más megoldás, hisz az újabb további viták forrása lenne, amennyiben 15-re mi, felügyelő miniszterek, elrendelnénk a titkosság megszüntetését, gondolom, a maradék negyven nem tudom, mennyi, hirtelen fejből, változatlan dilemma lenne. Hagyatkozzunk egy kicsit a szakmai szervezetekre ebben a kérdéskörben. Köszönöm. (Taps.)
