ANNUS JÓZSEF (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP)
ANNUS JÓZSEF (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vannak ünnepek, amelyek kiszürkülnek a kalendáriumok lapjairól, bizonyára azért, mert valamiféle hamis történelmi ítélet miatt kerültek oda. Vannak mások, amelyek azonban örökké ott fénylenek, mert egy ország népe érzi a bennük rejtett tartalmakat. Ilyen például a francia július 14-e és ilyen a magyar március 15-e.
De vannak olyan ünnepek is, amelyek meggyökeresednek azért, mert elsődlegesen emberi tartalmakat hordoznak. Meghonosodnak akár több országban is. Előírások nélkül, vagy éppen azoktól függetlenedve. Ilyen ez a mai ibolyás, hóvirágos kora tavaszi nap is, amelyről szerte Európában megemlékeznek, a párizsi metróvezető éppúgy, mint II. János Pál pápa.
A nők ünnepe ez. Fejet hajtunk e napon a nő előtt, aki édesanyánk, nővérünk, leányunk vagy életünk párja. A mindig többet vállaló, az erősebb ember. Ők siratják el mindig a háborúk és a forradalmak áldozatait, ők várják haza a fogságra vetett férfiakat a megőrzött tűzhely mellé. De ők hordják vállukon a nagyobb terhet békés forradalmunk, nehéz átalakulásunk közben is.
Mifelénk gyakran asszonyidők járnak. Mindig újra és megint nekik kell megtalálniuk azt a bizonyos hetedik krajcárt.
Amikor köszöntöm a körünkben ülő és bárhol reánk figyelő asszonyokat és lányokat, a hódolat jeléül Illyés Gyula hozzájuk írt himnuszának rövid részletét nyújtom át nekik, azokat a sorokat, amelyek a nagy titokra keresik a választ: vajon mi őrizte meg az embert több ezredévnyi küzdelmében, sok ezernyi háborúja után mindmáig. Íme az idézet: "Nem a zablák, nem a csengések, hanem a kosáron a fül, Nem a viharok, a mének, a diadalzengések, hanem a szitaszélveregetések, ha a liszt megtömörül. Nem a havasok, nem a meredélyek, hanem a kézimunkázó vetések, a vasárnap is orsópörgetők, a csecsemőlebegtetések. Nem a vezényszó, rohamra s imához, hanem a megfordított vánkos." Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
