KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka
KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka
KUNCZE GÁBOR, a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk terjesztett kormányprogramot gondosan elkezdve olvasni, rögtön az első oldalon egy mondattal találkoztam, amely így szól: „a Nemzeti Megújhodás Programjában vállalt feladatoknak a kormányzati ciklusra eső részét az előző kormány jórészt elvégezte”. Aki ezt a mondatot leírta, az vagy nem olvasta a Nemzeti megújhodás Programját, vagy nem néz szembe azzal a helyzettel, ami ma az országban tapasztalható. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Engedjék meg, hogy néhány részt idézzek a Nemzeti Megújhodás Programjából. Azt mondja 1990-ben, hogy az újraelosztás aránya a GDP-hez viszonyítva nemzetközi összehasonlításban is magas, 60%-os. Ezzel indokolja az államháztartás szükséges reformját, a költségvetés gazdálkodásának gyökeres átalakítását. Ezzel szemben – tisztelt képviselőtársaim – az államháztartás reformja elmaradt, ma a GDP-hez viszonyított újraelosztási arány meghaladja a 70%-ot.
A Nemzeti Megújhodás Programja azt állítja, hogy a hároméves időszak végére az infláció egyszámjegyűre zsugorodik. Az infláció az idén várhatóan 23-25%-ot fog elérni; ez egyszámjegyűre gyökvonással zsugorítható. (Derültség a bal oldalon.)
Azt hirdeti a program, hogy befektetésösztönző gazdaságpolitikával segíti elő a vállalkozások fejlődését annak érdekében, hogy a gazdaság növekedése beindulhasson. Beszéljenek önök a vállalkozókkal, kérdezzék meg, hogyan értékelik az elmúlt három év gazdaságpolitikáját e tekintetben.
Az egyének, családok, vállalkozások megtakarításait a termelés felé tervezte terelni a Nemzeti Megújhodás Programja. Ezzel szemben az a helyzet 1993-ban már, hogy a megtakarítások tömege csökken, és nem fedezi a költségvetés hiányát sem, nemhogy a gazdaságot finanszírozná.
Azt ígérte az említett program, hogy 1993-ra a munkaerő árába beépülnek a valós társadalmi költségek. Kérdezem én: megtörtént-e ez?
Azt ígéri a Kormány, hogy 1991 első fél évében kidolgozza a nagy elosztási rendszerek – úgymint egészségügy, oktatás, társadalombiztosítás, kultúra, sport – átfogó reformjára irányuló törvényjavaslatokat, és 1991 első fél évében a Parlament elé terjeszti. Nem történt meg.
Azt ígéri a program, hogy 1992-re új családjogi törvényt, gyermek- és ifjúságvédelmi törvényt nyújt be a Parlament elé – a mai napig nem nyújtotta be ezeket a törvényeket.
1990 őszére ígérte a nemzetbiztonsági törvény benyújtását a Parlament elé – nem történt meg.
Én most csak néhány példát ragadtam ki annak illusztrálására, hogy véleményünk szerint nem történt meg a Nemzeti Megújhodás Programjának időarányos teljesítése sem, és 1990-ben a vitában már felhívtuk arra a figyelmet, hogy a Nemzeti Megújhodás Programja megalapozatlan ígéreteket tartalmaz, megalapozatlan várakozásokat fog kelteni a választópolgárokban, és felhívtuk ennek veszélyeire is a figyelmet.
Általában jellemzi a kormányprogramot, hogy nem néz szembe a valós problémákkal, amelyek ma Magyarországon az embereket foglalkoztatják, nem tárja fel őszintén a jelenlegi helyzetet, és miután nem tárja fel a jelenlegi helyzetet, nem abból vezeti le a szükséges teendőket, ezért rossz útra téved. Ez a helyzet hasonlít a Nemzeti Megújhodás Programjának készítéséhez, akkor ugyanis – 1990-ben – az önkormányzati választások előtt voltunk, a választások közelléte befolyásolta a program készítését, a program mondanivalóját.
Most, 1993 végén ismét választások előtt áll az ország. Nyilván ez akadályozza meg a Kormányt abban, hogy feltárja a valós helyzetet – azt a helyzetet, amiben most már benne van az elmúlt három és fél éves kormányzati tevékenység is –, és ezzel szembesítse a választópolgárokat.
Nézzük, mi a helyzet ma.
A fizetési mérleg hiánya várhatóan a 2,5-3 milliárd dollárt el fogja érni, a külkereskedelmi deficit mértéke 2 milliárd dollár körül lesz. 1993-ban a költségvetés hiánya 220 milliárd forint lesz várhatóan, a költségvetésben pedig 1994-re 330 milliárd forintos hiányt irányoztunk elő, miközben – mint említettem – a megtakarítások csökkennek. Mindennek következményeként pedig ismét megindult a külső eladósodás növekedése, úgy, hogy ez nem a gazdaság élénkülését finanszírozza; ismét a jövőnket éljük fel, tisztelt képviselőtársaim.
Nem beszél a program a nyugdíjasok millióiról, akik a létminimum környékén vagy az alatt élnek, nem beszél a munkanélküliek kilátástalan helyzetéről, akik kikerülve a munkával rendelkezők köréből, átlagosan másfél éven keresztül kénytelenek arra várni, hogy visszakerüljenek a foglalkoztatottak körébe.
Nem beszél a mezőgazdaság helyzetéről, arról, hogy a mezőgazdaság termék-előállítása, az állatlétszám, az agrárexport a nyolcvanas évek átlagának töredékére zsugorodott, a kárpótlási folyamat töredékparcellákra szabdalta a termőterületet, a gazdálkodó nem tulajdonos, csak bérlő, ez pedig például akadályozza egy jól működő jelzáloghitel-intézmény létrejöttét.
Eddig 12 alkalommal került sor a szövetkezeti vagyont alapjaiban érintő törvények vagy törvénymódosítások elfogadására, ez jelzi, hogy a szövetkezeteket milyen jogbizonytalanság sújtotta az elmúlt időszakban.
Ebből a helyzetből csak egy határozott, jól átgondolt és következetesen végrehajtott cselekvési programmal lehet kilábalni. Ennek a cselekvési programnak az elemei lehetnek egy olcsóbb, de hatékonyabb államra törekvés, ami tartalmazza a szigorú takarékosságot a kormányzat részéről – ha az állampolgároktól ezt megkívánjuk, akkor be kell mutatnia egy kormánynak, hogy saját magán kezdi ezt a takarékosságot –, és tartalmazza az elmaradt államháztartási reformot annak érdekében, hogy megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy a gazdaság szereplőit adókedvezményekkel, adócsökkentéssel hosszú távú megtakarításokra, beruházásra, általában a hosszú távú gondolkodásra ösztönözzük.
Változtatni kell ezen a területen annak érdekében is, hogy fokozzuk a gazdasági élet szereplőinek a biztonságát, ezért stabil szabályozórendszerre van szükség, ki kell mondani végre, hogy a szükséges átalakítások után stabilan hagyjuk, és nem változtatjuk ezt a szabályozórendszert a vállalkozások biztonságának fokozása érdekében.
Ki kell iktatni a rendszerből a fölösleges jogszabályokat, amelyek csak akadályai annak, hogy a vállalkozások gyorsan tudjanak reagálni a piac jelzéseire. És végül valóban meg kell teremteni a külföldi működő tőke bevonásának lehetőségeit, elsősorban az infrastrukturális beruházásokra.
Nem vonom kétségbe, hogy a beterjesztett program tartalmazza ezeket az elemeket, és nem vonom kétségbe a programíró jó szándékát sem.
Ugyanakkor viszont a jelenlegi helyzetben a leendő kormány nincs cselekvési helyzetben, ezért a programban lefektetett elképzelések csak ígéreteknek minősülnek. Ezeket össze kell vetni a Kormány lehetőségeivel. A Kormány ígéreteit eddigi cselekedetei minősítik, ezek a cselekedetek pedig nem igazolják vissza a programban megjelenő akaratot. A cselekvési lehetőségeket eljátszotta a Kormány akkor, amikor az 1994. évi költségvetést és adótörvényeket elfogadta, és többek között elutasította a Szabad Demokraták Szövetségének azon javaslatait, amelyek a vállalkozás- és beruházásösztönzést, az önkormányzatok működésének mozgástérbővülését, a kulturális és oktatási tevékenységek fokozottabb támogatását célozták, vagy például a garanciaalapnak a megnövelését 4 milliárd forinttal.
(15.00)
Ha önök megszavazzák az önök elé terjesztett programot, ebben az esetben az országnak valóban megfelelő legitimitással rendelkező Kormánya lesz. Ugyanakkor azonban ez a Kormány mégiscsak az átmenet Kormánya, annak az átmeneti időszaknak a Kormánya, amely az 1994. évi második szabad választásokig tart. Ezért véleményünk szerint – cselekvési lehetőségek híján – ennek a Kormánynak a következő feladatai vannak:
– Törekednie kell a külső és belső egyensúly fenntartására, nem kezdeményezhet olyan lépéseket, amelyek veszélyeztetik az egyensúlyt.
– Az ellenzékkel való egyeztetés nélkül nem kezd hosszú távú rendszeralkotó lépéseket, nem vállal nagyobb nemzetközi elkötelezettséget. Valóban a gazdasági törvényhozásra helyezi a hangsúlyt, annak érdekében, hogy Magyarországon a gazdaság növekedésének feltételei belátható időn belül kialakulhassanak.
– Rendezi a helyzetet az elektronikus médiában annak érdekében, hogy minden lehetséges alternatíva egyenlő eséllyel jelenhessen meg a választópolgárok előtt, annak érdekében, hogy a választópolgárok számára valódi választási lehetőségeket kínáljunk.
– Végül tartózkodik a politikai indíttatású kinevezésektől, az esetleges alapítványi vagyonkimentésektől, szigorúan őrködik a közpénzekkel való gazdálkodás felett.
Tisztelt képviselőtársaim! Az országnak valóban az az érdeke, hogy stabil viszonyok mellett, nyugodt körülmények között jussunk el a választásokig, annak érdekében, hogy 1994-ben valódi cselekvési lehetőségekkel rendelkező kormány vehesse át az ország irányítását. Mindezzel megkíséreljük visszaszerezni a politika iránti bizalmat.
A Szabad Demokraták Szövetsége az elénk terjesztett programot nem támogatja, reagálva azonban a kijelölt miniszterelnök úr tárgyalási ajánlatára – az ország érdekében, a stabil átmenet és az 1994-es választások időben és nyugodt körülmények között történő megtartása érdekében – a tárgyalási szándékunkat ez ügyben mi is kinyilvánítjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
