SZABÓ LAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
SZABÓ LAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója:
SZABÓ LAJOS, DR. a mezőgazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság hosszú hónapok óta, mondhatnám, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról megjelent törvény meghozatala óta foglalkozik ezzel az üggyel, mert érzi és látja a bizottság, hogy sok minden nincs a helyén.
Két dolog különös tekintettel; az egyik, amiről Fodor István képviselőtársam beszélt. A mezőgazdasági bizottság jogosnak és kívánatosnak tartja, hogy a részarány-tulajdonosok részére a kimérési költséget, a föld kimérésének a költségét az állam magára vállalja. Azonban a probléma nem egyszerű, mert egyrészt költségvetési korlátai vannak az ügynek, másrészt az elvek meghatározása sem egyszerű, éspedig úgy szeretnénk az elveket meghatározni, hogy az könnyen kezelhető, egyszerű, jól áttekinthető legyen, ne okozzon a hivatalok számára szinte megoldhatatlan hivatali bürokráciát.
Ezért a bizottság azt látja jobbnak, hogyha fix összegben állapítja meg az Országgyűlés a föld kimérési díját, nem pedig százalékosan.
A százalék mindig azzal a veszéllyel jár, hogy nagy eltérések keletkeznek országosan, esetleg visszaélésekre ad lehetőséget, viszont ha egy fix összeget állapít meg az Országgyűlés, akkor ahhoz egyrészt a költségvetés is jobban tud alkalmazkodni, pontosabban tud kalkulálni, másrészt az állampolgárok, akik ki akarják méretni a földet – vagy maguk a földmérők is – ehhez pontosan tudnak igazodni.
A másik probléma a földkiadó bizottságok működőképessége. A mezőgazdasági bizottság nagyon sok információval rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a földkiadó bizottságok mintegy az esetek felében nem működnek. Nem működnek azért, mert olyan feladatot ró a törvény a társadalmi munkásokra, amelyet azok képtelenek elvégezni.
(9.50)
Meg kell mondanunk, általában olyan helyen működnek vagy működnek jól a földkiadó bizottságok, ahol egy-egy mezőgazdasági szövetkezet magára vállalta ennek a munkának az elvégzését, támogatja és patronálja a földkiadó bizottságokat, ott működik. Ahol ez nem történik meg, ott nem működik.
Így a mezőgazdasági bizottságnak az a véleménye: ahhoz, hogy működőképes legyen a törvény, két dolgot kell megoldani. Az egyik a költségek viselése, amely jogos és érthető, a másik pedig: működőképessé tenni a bizottságot, éspedig olyan módon, hogy ahol ez a bizottság nem működik, ott hatósági feladattá tenni. Erre a jegyző látszik alkalmasnak, aki ezt a feladatot el tudja végezni. Tehát ezt a munkát a működésképtelen bizottság helyett el tudja végezni.
Jelenleg is dolgozik még a mezőgazdasági bizottság megfelelő módosító javaslaton. És én a legnagyobb zavarban vagyok, mert a bizottságban két vélemény ütközött. Az egyik, hogy most ebben a költségviselés kérdésében döntsön az Országgyűlés. A földkiadó bizottságok működőképessé tételében pedig egy későbbi, de a lehető legközelebbi időpontban döntsön az Országgyűlés.
A másik vélemény a mezőgazdasági bizottságban, hogy mind a két kérdésről most döntsön az Országgyűlés. Végeredményképpen maga a mezőgazdasági bizottság sem tudott határozottan álláspontot elfoglalni. A koalíciós képviselőcsoportnak volt egy olyan javaslata is, hogy a két ünnep közötti időre – amennyiben összeül az Országgyűlés – halasszuk a döntést. Ez azonban azzal a veszéllyel jár, hogy nem biztos, sőt valószínű, hogy nem fog összeülni a két ünnep között az Országgyűlés. Így inkább az látszik reálisabbnak, és most, e pillanatban ez a bizottság álláspontja, hogy amiről lehet, arról most döntsünk.
Ha képes lesz a bizottság vagy a bizottságok előkészíteni a szavazás időpontjára a módosító javaslatot úgy, hogy mind a két problémáról döntsünk, akkor ezt támogatja a mezőgazdasági bizottság. Ha a döntés nem kerül megfelelőképpen előkészítésre vagy döntési helyzetbe az ügy, akkor legalább a költségekről döntsünk. Köszönöm szépen. (Taps. – Zsiros Géza szólásra jelentkezik.)
