BERECZKI VILMOS (független)
BERECZKI VILMOS (független)
BERECZKI VILMOS (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy nagyon régen húzódó, nagyon súlyos, emberi tragédiákkal terhes ügy végére kérem a tisztelt Házat, hogy tegyünk pontot.
A polgári demokrácia egyik alaptétele, a gazdaság alaptétele a hitelfegyelem betartása. Ezzel teljes mértékben tisztában vagyok.
Amikor ezzel az üggyel elkezdtem foglalkozni, fennen hangoztattam, hogy semmilyen körülmények között nem elviselhető, elviselhetetlen egy polgári demokráciában, ha a hiteleket felelőtlenül elengedjük. Mégis úgy érzem, hogy mint minden szabály alól, ez alól is vannak kivételek. Vannak kivételek, és a kivételeket az tette lehetővé, hogy ez az egész ügy nem most, hanem az elmúlt rendszer végén keletkezett.
El kell mondjam azt, hogy a Kormány – s ezért nagyon hálás vagyok azoknak az embereknek a nevében, akiket ez érint – a múlt évben már intézkedéseket tett ennek az adósságállománynak a csökkentésére.
Amikor jobban beleástam magam az ügybe – és a levelek, bizonyítékok százait kaptam –, akkor rájöttem, hogy ez nem vállalkozás volt, ez olyan ügy volt, amiből nem volt kiút, aminek egyetlenegy esélye volt: a bukás. Ezért kérem a képviselőtársakat, ezért fordulok önökhöz.
Miért van ez így? A biohumusz-termelés világszerte megbukott, még Olaszországban is; ma már sehol a világon nem csinálják. Azonban Magyarországon, amikor ez az ügy elindult, akkor olyan tudományos projekteket, olyan tudományos leírásokat adtak ki, amelyek egyrészt végrehajthatatlanok voltak, másrészt amelyek nagyüzemi művelésre vonatkoztak, harmadszor pedig az a kisvállalkozó, az az ember, aki a rendszerváltás első szövetségese volt, aki egy kicsit jobban akart élni, nem tudhatta, hogy mit ír alá.
(16.10)
A technológiai leírásban olyan dolgok voltak, amikről nem tudott meggyőződni a termelő, és betarthatatlanok voltak. Ilyen volt az, hogy nem lehetnek gyommagvak a gilisztatáplálékban, nem lehetnek meghatározott baktériumfajták, nem lehet benne nehézfémsó és egyéb dolgok. Kérdezem én, hogy az a tanító, aki a 19% hasznot hozó – nem meggazdagodást jelentő, csak 19%-ot ígérő – tudományos projekt alapján akart egy kis pénzt keresni, és egyévi jövedelménél több hitelt vett fel – 200 000 forintot – egy év lejáratra, hogyan tudta volna ezt ellenőrizni, hogyan tudta volna ezt a technológiát betartani; amit egy éven belül megváltoztattak. Tehát a végtermék elkészítése is lehetetlen volt, hiszen fél év után jöttek rá a "tudósok", hogy nem felülről kell a gilisztát etetni, hanem lentről felfelé, és meg kell fordítani az egészet.
A bankok hirtelen elkezdtek hitelezni egy nyilvánvalóan szörnyű, rossz projekt alapján. Azok a bankok, amelyek – hiszen tudjuk – hatvanhatszor meggondolták, hogy egy mosógépvásárlásra hitelt adjanak. Ezek a bankok egy egyszerű papír alapján – ami egy kft.-vel kötött szerződés volt – olyan hitelt adtak, amire még nem volt példa.
Még egy dolog. Ez az adósállomány az állami vállalatokhoz szokott hozzá, azt ismerte. Fogalma nem volt arról 1988–1989-ben, mi az, hogy kft. Például hogy ez a kistőkéjű vállalkozás – amennyiben csődbe jut – el tudja vinni a pénzt. Mivel ezek a szerencsétlen emberek egy év után nem tudtak fizetni, a mi általunk is 44%-ra emelt büntetőkamatokkal fizették a 30-40%-os kamatot, és úgy eladósodtak, hogy kilátástalannak látták tovább az életüket. Családok százai, ezrei mentek tönkre. Legalább 16 öngyilkosság történt – ennél feltehetőleg több, de ennyi búcsúlevélben is közölte, hogy ezért szakítja meg az életét –, diákok hagyták abba tanulmányaikat és mentek el segédmunkásnak, bankok vettek el házakat, amikkel ma már nem tudnak mit kezdeni, mert nagyobb gondot jelentenek a bankoknak azok a vidéki házak, amiket karban kell tartani, és értékesíthetetlenek, mert nem veszik meg a falvakban; tehát gyakorlatilag a bankok nyakán is csak teher ez az ügy.
Én úgy gondolom – tekintettel arra, hogy négy hónap múlva egy új Parlament jön, és a hitelfegyelem valóban egy kicsit talán sérül; bár ezt se mondanám, mert aki sertéstenyésztésre vállalkozik, aminek évszázados tapasztalatai vannak az országban, az tudja, hogy mit vállal, aki szarvasmarha-tenyésztésre vállalkozik, az is tudja, hogy mit vállal, de gilisztatenyésztésben, ami egy rendkívül komplikált állattenyésztési folyamat, nincs gyakorlat, tehát azt se mondhatom, hogy tudták az emberek, mire vállalkoznak –, tehát úgy gondolom, nagyon humánus, nagyon tiszta emberi lépés lenne képviselőtársaimtól, ha ettől az adósságállománytól ezeket az embereket megszabadítanánk. Nem nagy összegről van szó, az adósságok nagy része már hitelkonszolidációban van. De én ismerem a körülményeket és tudom, hogy ezek az emberek képtelenek ezt az adósságállományt megfizetni, és azt is tudom, hogy megfizetnék, mert nagyon sokan házuk eladásával, utolsó értékeik elfecsérlésével megpróbálták ezt megtenni. Kérem a tisztelt Házat, hogy az emberiesség nevében ebben az ügyben humánus döntést hozzon; legalább tárgyaljunk az ügyről. Köszönöm szépen. (Taps.)
Határozathozatal
