KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hogy mi tette szükségessé a most beterjesztett törvényjavaslatot, azt csak azok nem érthetik, akik csukott szemmel vagy bedugott füllel járják a világot, azaz nem ebben a világban élnek, és nem tudják vagy nem akarják meghallani a nagy nyilvánosság hangjait, és fogalmuk sincs, micsoda indulatok és dühök mozgatják ma vagy tartják izgalomban a társadalmat, de legalábbis egy nem csekély részét; akik végtelen elszigeteltségükben sohasem hallották a közkeletű értékelést, miszerint közéleti szerephez jutni ma annyi, mint lehetőséget szerezni a korlátlan és ellenőrzés nélküli gazdagodáshoz – olyan állapot tehát, amelyben két kézzel szedheti meg magát, azaz lophatja össze magát az ember.
Hogy csakugyan ennyire elkeserítő-e a helyzet és olyan mértékben van-e igaza a közvéleménynek, mint ahogy azt a fentiek szellemében utcán, sportrendezvényeken, villamoson, vonaton vagy más nyilvános helyen hallani, ahol emberek jönnek össze, azt nem érdemes vitatni. Azt viszont, hogy van alapja a kritikának, azt hiszem, vitatni sem lehet, mert igenis van igazság a közéletünk tisztaságát és a közerkölcsiséget firtató megjegyzésekben, bírálatokban. Mindezeket tudva és látva elkerülhetetlen, hogy bár némileg szabadon, ne idézzük az ismert bölcsességet, hogy tudniillik élni akaró társadalomnak egyedüli alapköve kizárólag csak a tiszta erkölcs lehet – hogy Berzsenyi ismert szavait most ne citáljuk –, minden más csak erre épülhet. Mi pedig hitem szerint élni akaró társadalom vagyunk, és az is kívánunk maradni a közeli és távoli jövőben egyaránt.
Elengedhetetlen feladat, sőt kötelesség, hogy megtisztítsuk társadalmunkat a visszásságoktól, kiváltképp is az anyagi visszaélésektől, s hogy a legszigorúbban őrködjünk a közélet tisztasága fölött, és visszaéléseknek még a lehetőségét is kizárjuk, minthogy a közvélemény, a választópolgár átlagon felül érzékeny ezekre a dolgokra, és képzeletvilágában azokra is rossz fényt vethetnek a hivatkozott jelenségek, akiknek semmi közük hozzájuk, minden gyanú fölött állnak.
A törvénynek tehát, egyfelől mindenképp meg kell akadályoznia a gyanús, a tisztességtelen vagyonosodást, másrészt meg kell védenie azokat, akik eddig is tudták, mi a becsület és a tisztesség. A törvény megalkotása éppen most, a ciklus végén, az új választások előtt méltó záróköve lehetne mindannak, ami az Országgyűlés munkájában nagy és nemes, az utókor szempontjából példamutató lehet. És tisztelettel kérem a kormánypárti többséget, amely eddig törekvéstől, tartalomtól, várható haszontól és minden pozitív mozzanattól eltekintve, oly lelkesen szavazta le törvényjavaslataimat… (Derültség.) , szíveskedjék ezúttal felülemelkedni és felülmúlni önmagát, és ne azt nézze, hogy nem a Kormánytól, az igazságügy-minisztertől származik a tervezet, hanem csak mint önálló képviselői indítvány kerül a tisztelt Ház elé, és egyedül és kizárólag csak azt mérlegelje: csakugyan szükség van-e olyan törvényre, amely a közélet tisztaságát védi, bárki legyen is az előterjesztő. Az esetleges fogyatékosságok bőségesen pótolhatók a vita során. (Szórványos derültség.) Ha ugyanis ebből indulunk ki, aligha juthatunk más végeredményre, mint arra, hogy a törvény előterjesztése és megalkotása mindenképp időszerű, indokolt és elengedhetetlen. Köszönöm. (Szórványos taps.)
Határozathozatal
