KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
KERESZTES K. SÁNDOR (MDF)
KERESZTES K. SÁNDOR (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számos olyan vélemény, megjegyzés hangzott el az eddigi vita során is, amelyre reflektálnom kellene, de ezt majd a részletes vita során fogom megtenni. Most az időt kímélendő, igyekszem az általános vita keretei között maradni.
Visszatérő rendszerességgel, ha jól számoltam, már tizedik alkalommal tárgyalja az Országgyűlés a vízlépcső kérdéskörét, és hoz döntést ebben az ügyben, és utánaszámolni is nehéz lenne annak, hányszor szerepelt ez a probléma a környezetvédelmi bizottság napirendjén. Sőt egy évvel ezelőtt külön ad hoc bizottságot hoztunk létre ennek a témának a gondozására.
Igen, a "gondozás" szó látszik a helyes kifejezésnek. A megoldás lehetősége ugyanis – és ez egyre nyilvánvalóbb lesz, nemcsak a közvetlenül érintettek, de a közvélemény előtt is – az idő múlásával és a parlamenti határozatok számának gyarapodásával arányosan egyre távolibbnak és egyre reménytelenebbnek tűnik.
Ezzel párhuzamosan nő annak a valószínűsége, hogy valahol hibát követtünk el. Többes szám első személyben mondom: követtünk el mi, a Parlament, a Kormány és természetesen a szakértők is. Hozzáteszem gyorsan: a hibák nem az ökológiai problémák felismerésében, nem a végső cél: a Duna rehabilitációjának megfogalmazásában vannak. Ezek számunkra vitathatatlan dolgok. Mint ahogy evidencia az is, hogy ragaszkodnunk kell a Duna visszaadásához.
E prioritásokat fenntartva azonban most egy új, a Szigetköz számára életfontosságú döntés előtt el kell egy kicsit gondolkodnunk azon, hogy vajon valóban a szlovák kormány megátalkodottsága, valóban Nyugat-Európa közömbössége vagy eszköztelensége, valóban csak a hazai vízügyi lobby és támogatóinak aknamunkája okozta-e, hogy idáig jutottunk?
El kellene gondolkodni azon, hogy nem követtünk-e el mi is hibákat, nehogy most megismételjük ezeket.
Meggyőződésem, hogy voltak ilyenek. Például az érdemi szakmai viták és valódi alternatívák kidolgozásának hiánya, arra a hamis hipotézisre hivatkozva, hogy ez rontja tárgyalási pozícióinkat. Hiba volt, hogy szakmai vitákat folytattunk politikai szinteken, és hoztunk ugyanitt ugyanilyen döntéseket, ahelyett, hogy a politikai realitásokat és lehetőségeket mérlegeltük volna, mert ettől válik végül is politikussá a jó szándékú szakember és a laikus egyaránt.
A "mindent vagy semmit"-ben gondolkodva, csak hibátlan megoldást elfogadni készen, elmulasztottunk kis lépéseket megtenni akkor, amikor pedig erre esély kínálkozott. Így történhetett, hogy a szlovákok elkezdhették a C változat építését. És így fog bekövetkezni az is, hogy be is fejezik a "művet", amelynek a folytatását a napokban elkezdték. És így fog megtörténni, hogy Szigetköz erdei a pusztulás szélére jutnak, mire Hága dönteni fog. Ugyanis ez lesz a következménye annak, ha továbbra sem engedünk maximalista vágyainkból, ha továbbra is szembeállítunk egy rövid távú, kényszer szülte részmegoldást a kívánatos hosszú távúval, ha továbbra is csodákra várunk ahelyett, hogy megtennénk, amit kell és amit lehet. Ha továbbra is azok véleménye fog megfogalmazódni döntéseinkben, akik 1992 őszén "papírtigris"-nek minősítették azt a szörnyet, ami azóta büntetlenül és akadálytalanul eltüntette a Dunát.
Ha rájuk hallgatunk és nem arra a kétszázezer emberre, akinek a bőrére és persze a vizére megy a játék. Akik azonban azt is tudják, hogy ebben a játszmában nemcsak róluk van szó, de meggyőződésük, mert nekik is vannak szakembereik, hogy az ő túlélési vágyuk nem az ország, nem a nemzet hosszú távú érdekeivel áll szemben.
Ismerjük a mondást képviselőtársaim: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Mostani vitánkra adaptálva ezt a közmondást, kérem képviselőtársaimat: a holnapi vödör vizet szem előtt tartva, ne fosszák meg a szigetközieket a mai életmentő kortytól. Mert ez lesz a következménye annak, ha nem fogadjuk el a Kormány előterjesztését, ha ismét a vízpótlás elhalasztását célzó vagy azt eredményező döntéseket hozunk. Köszönöm figyelmüket! (Taps a jobb oldalon.)
