VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF)
VARGA JÁNOS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A termőföldról szóló törvénytervezethez Zsupos Lajos képőviselőtársam és én számos módosító indítványt nyújottunk be. Az indítványokat mérlegelő bizottságok együttes jelentéséből kitűnően tetemes részük helyeslésre talált. Ezt elégedetten nyugtázzuk. Másik részük kapcsolódó módosító indítványokba épült be, és ez ellen természetesen nem emelünk kifogást. Harmadik részüket az előterjesztő és a bizottságok nem támogatják. Ezt nem örömmel ugyan, de tudomásul vesszük.
Van azonban indítványainknak egy negyedik csoportja is. Azok tartoznak ide, amelyekről vagy a bizottságok, vagy a bizottságok és az előterjesztő véleménye eltérő, vagy pedig maga az előterjesztő mondott az egyik bizottság előtt igent, a másik ülésén pedig nemet. E körülmények reményt adnak arra, hogy közülük legalább néhány megmenthető, és képviselőtársaim segítségével bekerül a törvénybe. Ezért bátorkodom a valamilyen okból fontosaknak tartottak közül hármat röviden ismertetni, illetőleg indokolni.
A törvénytervezet a mező- és erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre nem kívánja a haszonbérletre ezen törvényben megállapítandó szabályokat alkalmazni. E kivételezés nem érthető, de nem is indokolt.
(18.30)
Hiszen a tervezet elfogadása tulajdonképpen vagy azt jelentené, hogy belterületi föld nem is adható haszonbérbe, vagy pedig azt, hogy ha haszonbérbe adható, akkor a bérelhető föld nagyságára és a bérlet időtartamára vonatkozó korlátozások a belterületi földet nem érintenék.
Meggyőződésem, hogy a fentiek egyike sem lehetett az előterjesztő szándéka. Az utóbbi már csak azért sem, mert a belterületi földek forgalmi értéke nyilvánvalóan általában nagyobb, haszonbért is többet adnak értük. E körülmény pedig egyenesen azt igényli, hogy ne mentesüljenek a haszonbérletet érintő megszorítások alól.
Ezért kérem azon indítványunk támogatását, hogy a termőföldet illető rendelkezéseket a belterületi földekre is teljes egészükben kelljen alkalmazni.
A törvényjavaslat azt kívánja előírni, hogy a táj alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeit a védett természeti területeken meg kell őrizni, a nem védett területeken viszont csak törekedni kell azok megőrzésére, illetőleg a táj természeti értékekkel történő gazdagítására.
Számunkra érthetetlen ez a megkülönböztetés a kétféle terület között, hiszen a meghatározó elemeket a törvényjavaslat a nem védett területen is becsben tartja, amikor elő akarja írni, hogy azok megőrzésére törekedni kell. Egy ilyen szabály azonban nem több jámbor szándéknál, írott malasztnál. Nem ad választ arra a kérdésre, hogy miként kell törekedni, hogy ki és hogyan bírálja el, hogy a tulajdonos vagy bérlő valóban törekedett-e és így tovább.
Ha tehát ezen alaktani és éghajlati elemek a nem védett területeken is értéket jelentenek, akkor egyértelműen kell kimondani, hogy meg kell őrizni őket. Ezt szolgálja a 37. §-hoz 14809-es szám alatt benyújtott indítványunk.
Végül, nem hagyhatjuk szó nélkül a 45. § (6) bekezdésének szövegét pontosítani kívánó javaslatunk olyan arányú helytelenítését, amely miatt indítványunk még szavazásra sem bocsátható. Egyébként erről a kérdésről Vona képviselő úr az előbb már beszélt.
A törvénytervezet eredeti szövege ugyanis így hangzik – és most idézek –: "A termőföld más célú végleges hasznosítására kiadott engedély öt évig érvényes." Ugye milyen, a magyar nyelvnek, a magyar grammatikának és a magyar logikának szabályait megerőszakoló mulatságos fogalmazás ez? Emlékezetembe idéz egy jó másfél évtizede megtörtént esetet, amelyen akkor, kínjában ugyan, de derült az ország. A Dél-dunántúli Napló ugyanis egyik számában arról tájékoztatta az olvasóit, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó déli hadseregcsoport tisztjei előző nap Pécsett átvették öröklakásaikat. (Derültség.) A tárgyalt törvényjavaslat citált szövegrésze ugyanígy összemossa az ideiglenességet és a véglegességet, illetőleg, ha akarom, a véglegességet öt év időtartammal azonosítja. Nyilvánvalóan nem ez volt a szövegező szándéka, hanem azt kívánta elérni, hogy abban az esetben, ha a termőföld más célú hasznosítására öt éven belül nem kerül sor, akkor az e hasznosításra kiadott engedély érvényét veszti. De hát akkor miért nem lehet ezt magyarosan, szabatosan, félreértést kizáróan, azaz a fenti módon megfogalmazni?
A szöveg sutasága Bogárdi Zoltán és Sipos Imre képviselő uraknak is feltűnt, s ugyancsak korrigálni javasolták. Bogárdi méghozzá egyetlen betű eltéréssel a mi indítványunkhoz hasonló formában, ám az ő indítványai sem kapták meg a bizottságok támogatását. Még rejtélyesebb, hogy miért ragaszkodik az előterjesztő az eredeti pongyolasághoz. A nyelvhelyesség azt diktálja, hogy ezt ki kell és ki lehet küszöbölni.
Ezért is üdvözlöm örömmel a mezőgazdasági bizottságnak néhány perccel ezelőtt hozzám is eljuttatott kapcsolódó módosító indítványát, amely a mi indítványunkhoz kapcsolódóan bizonyos változtatással – mert hiszen csak így kapcsolódik – lényegében helyreállítja az értelmét a vonatkozó passzusnak. Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Taps.)
