ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP)
ZSIROS GÉZA, DR. (EKgP) De ugyanakkor világos – Elnök Úr, külön köszönöm önnek is, akkor ez már jelent valamit. Elnézést, ezt meg én nem hagytam ki.
A következő: képviselőtársaim, itt is megköszönöm, a mezőgazdasági bizottság a sarkára állt, és a bérleti időt 30 évről – szántó esetében – igyekezett minél jobban leszorítani, és ez a 10 év, azt hiszem, remélem, hogy elfogadásra kerül, bár a Kormány nagyon – hogy mondjam – lojális volt, és nagyon szép, hogy a 30 évet szerepeltette, de bennem legalábbis azt sejdítette, hogy annak idején, ugye, volt 99 éves meg 50 éves bérleti idő is, és ez a 30 év azért elég hosszú idő; nem akarok utalni a rendszerváltásra, hogy 40 évig volt nekünk itt vendégünk – és az is hosszúnak tűnt. Most már ez a 30 év is – azért maradjunk annyiban – hosszú, legalábbis remélem, hogy úgy lesz, hogy nem támogatjuk a 30 évet.
Végezetül, képviselőtársaim, valamit el kell ismerni. Bár a tagosítási törvényre nagyon sokan, sokféleképpen utaltak itt ma, de senki nem akadályozta volna meg a parlamenti képviselőket abban, hogy a birtokösszevonásokkal kapcsolatban ésszerű módosító javaslatokat nyújtsanak be. Nem történt ilyen, sőt az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága sem élt ezzel a lehetőséggel. De miért nem? Nem azért, mert nem akarta. Képviselőtársaim, valljuk már be, hogy nem is tudtunk, mert ha tudtunk volna, akkor megtesszük, és nem kell itt mutogatni senkire – a Kormányra sem és másra sem. Az az igazság, hogy a tagosítási törvény helyett jobbat, úgy tűnik, nem tudunk kitalálni, de azt is tudjuk ám, hogyha a paraszt meghallja azt a szót, hogy tagosítás, akkor a nem létező szőr is föláll a hátán. Szóval, csínján ezzel!
Mindenesetre jó lett volna, hogyha jobban fölkészül a bizottságunk arra, hogy a földbirtokrendezésre egy kialakult koncepciót tegyünk le. Hogyha a Kormánynak nem is sikerült, legalább nekünk, a mezőgazdasági bizottságnak kellett volna – és nem sikerült, ismerjük már be itt, a Ház előtt.
Elnök úr! Tisztelt képviselőtársaim! A helyzet az, hogy sokan, azt hiszem, hálával tartozunk a sorsnak, hogy egy földtörvényt elfogadhatunk itt, e Házban, és még ezt akkor is mondom, hogyha majd kiderül, hogy nem a legtökéletesebb, de legalább annyit elmondhatunk, hogy ez a mi gyermekünk. Köszönöm. (Taps.)
