EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Két törvényjavaslatot is beterjesztettem az Országgyűléshez. Az egyik – ahogy elnök úr is említette – a közalkalmazotti törvényről szólna, a másik pedig a Munka Törvénykönyvéről. Engedje meg elnök úr és engedje meg a tisztelt Ház, hogy egyszerre, egy alkalommal érveljek a két törvényjavaslat napirendre vétele és tárgysorozatba vétele mellett.
Tisztelt Országgyűlés! Most, ahogy közelednek a választások, egyre több a nosztalgia, és magam is sok tekintetben szívesen emlékszem vissza az 1990-es évre, amikor a Magyar Köztársaság először szabadon megválasztott Parlamentje összeült. Azt hiszem, képviselőtársaim is emlékeznek arra, hogy mennyi szó esett akkortájban a hatalomátmentőkről. Emlékeznek rá képviselőtársaim, ahogy a kommunisták alól egyre fogyott a hatalom, és ahogy egyre inkább várható volt az, hogy a következő választások során a volt kommunisták kiesnek a hatalmi pozíciókból, hány kommunista vezető a gazdaságban és a politikában próbálta meg hatalmát átmenteni a következő időszakra, a legkülönbözőbb trükköket is megpróbálva, semmitől vissza nem riadva.
Tisztelt képviselőtársaim! Úgy látom, hogy néhány egészen kivételes gazembertől eltekintve azoknak a kommunistáknak, akik 1990-ben a hatalomátmentéssel próbálkoztak, ma leesik az álluk, és azt mondják ma magukban, hogy milyen kisfiúk voltak ők annak idején, milyen gyenge eszközökkel próbálták meg hatalmukat átmenteni a következő időszakra, ha összehasonlítják a saját trükkjeiket azokhoz képest, amelyekkel ma próbálkoznak egyes, a gazdaságban vagy a politikában részt vevő személyiségek. Ezek közül a ma tapasztalható hatalomátmentési kísérletek közül az egyik leggyakoribb, hogy a gazdaságban, vagy pedig állami intézményeknél a Kormányhoz lojális vezető munkatársak a választások közeledtével ötéves szerződéseket kötnek munkáltatójukkal, arra számítva, ha a Kormány elveszti a választók bizalmát és új kormány kerül a helyébe, akkor a kormány nem kíván velük majd együttműködni. Ezek az urak, akik ilyen ötéves szerződéseket kötnek, természetesen cinikusak, hiszen nem gondolnak arra, hogy a következő kormány mindegyikükkel meg kívánja hosszabbítani munkaviszonyukat, inkább csak arra gondolnak, hogy ha már meg kell válniuk hivataluktól, akkor legalább zsíros milliók üssék a markukat. Azt hiszem, az Országgyűlés előtt is ismeretes, hogy vannak olyan állami többségben lévő részvénytársaságok – gondolok itt például az ÁV Rt. vezetőire –, ahol a havi munkabér 400000 Ft, ehhez jön az IT-tagság 130000 Ft-tal, tehát havi félmillió forintot meghaladó összeget kapnak ezek a munkatársak. Számolják ki képviselőtársaim, ha ötéves szerződéseket kötnek velük, és az első év végén megszűnik a munkaviszonyuk, akkor hány sok millió forintot fognak ezek a hölgyek és urak zsebre vágni, természetesen az adófizetők pénzéből.
Vagy gondoljanak képviselőtársaim azokra a vezetőkre, akik a Magyar Televízióban a legutóbbi időkben kötöttek ötéves időtartamra szerződést. Olyan vezetőkről van szó, akiknek a működése a pártatlan tájékoztatást nem hogy nem szolgálja, hanem egyenesen uszító műsorokat irányítanak a televízióban. Ezek a munkatársak is ha meg kell hogy váljanak posztjuktól, nyilvánvaló, hogy sok millió forintot fognak ezzel az alkalommal bezsebelni.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy ítélem meg – és azt hiszem, nem vagyok egyedül ezzel az értékítéletemmel –, hogy ezek a munkaszerződések, amelyeket az ország bebetonozásnak nevezett el az elmúlt időszakban, nincsenek összhangban a jogállamiság követelményeivel, nincsenek összhangban azzal, amit 1990-ben a demokráciáról azt hiszem, hogy mindannyian hangoztattunk. Én 1990-ben bíztam abban, hogy ha az MDF kerül is kormányra, a demokrácia alapvető normáit akkor is tiszteletben fogja tartani, ha a törvény lehetőséget fog nyújtani visszaélésekre. Sajnos, ebben csalatkoznunk kellett. Nincs más hátra, mint hogy törvényi megoldással akadályozzuk meg azt, hogy ilyen, a közerkölccsel és a demokrácia elvei- vel ellentétes gyakorlatot folytasson a magyar kormányzat.
Tisztelt Országgyűlés! A közalkalmazottakkal és a munkavállalók szakszervezeteivel egyeztetve két törvényjavaslatot nyújtottam be, amelyek megakadályozzák, hogy ilyen típusú szerződéseket kössenek a jelenleg hatalmon lévők. Úgy ítélem meg, van esély arra, hogy az Országgyűlés ezt az indítványt napirendre tűzze; még akkor is úgy ítélem meg, ha az elmúlt négy év során nem kevés alkalommal tapasztaltam azt, hogy indítványokat pusztán azért, mert az ellenzéki sorokban születtek, ellenzéki képviselők terjesztettek be, a kormánytöbbség elutasította. Most azonban mégis remélem, van esély arra, hogy az Országgyűlés ezeket napirendre tűzze és tárgyalja, hiszen nem olyan régen, amikor az ÁV Rt.-nél ilyen botrányok napvilágra kerültek, maga Boross Péter belügyminiszter volt az, aki a közvéleménnyel tudatta, hogy valóban megoldást kell találni ezekre a problémákra.
Szeretném azonban kormánykoalíciós képviselőtársaimnak még azt is mondani, hogy itt nem egyszerűen a hatalomról van szó, nem egyszerűen arról van szó, hogy egy ilyen bebetonozási gyakorlat erősíti vagy pedig gyengíti a Kormány hatalmát.
(16.30)
Itt a becsületről is szó van; arról is szó van, hogy ez a gyakorlat vajon – és kérem képviselőtársaimat, nézzenek magukba – olyan gyakorlat-e, amit 1990-ben támogattak volna.
Azt kérdezem kormánypárti képviselőtársaimtól, mit szóltak volna, ha Hajdú János 1990-ben nem svájci nagykövet lett volna, hanem a Televízióban folytatja működését, és Hajdú János 1990-ben A Hét műsorvezetésére ötéves szerződést köt az akkori vezetőkkel. Gondolom, képviselőtársaim joggal háborodtak volna föl ezen a gyakorlaton; s ha ez így van, akkor joggal kell, hogy felháborodjanak azon a gyakorlaton is, ami manapság folyik. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazzanak igennel a törvényjavaslatra, és azt is kérem képviselőtársaimtól, támogassák igennel a törvényjavaslat parlamenti elfogadását.
Kell még néhány szót mondanom arról… (Közbeszólások a jobb oldalról: Idő!) …hogy természetesen föl vagyunk készülve arra is – az elmúlt négy év kellemetlen tapasztalatai indokolják ezt –, hogy a kormánytöbbség nem fogja támogatni a törvényjavaslatot. (Folyamatos zaj a jobb oldalon.) Ebben az esetben szeretném már most a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy a májusi választásokat követő parlament egyik első dolga lesz az, hogy ezt a törvényjavaslatot napirendre tűzze és elfogadja… (Felzúdulás és derültség a jobb oldalon.) Én bízom benne – ha képviselőtársaim kinevették magukat, akkor folytatom… (Közbeszólások a jobb oldalról: Ne folytasd! Idő!) Bízom benne, hogy erre magamnak is módom lesz, hogy ezt előterjesszem… (Moraj a jobb oldalon.) …vagy ha mégsem így adódik, akkor egészen biztos, hogy a szabad demokrata frakcióból lesznek szép számmal… (Derültség a jobb oldalon.) …akik elő fogják terjeszteni, és bízunk abban, hogy az akkori parlamenti többség birtokában… (Folyamatos zaj a jobb oldalon.) …ennek az antidemokratikus, felháborító gyakorlatnak álljt tudunk parancsolni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Állj! – Derültség a jobb oldalon. – Taps a bal oldalon.) Igazán sajnálom, hogy ezt a rendkívül komoly ügyet ennyire viccesnek tartják kormánypárti képviselőtársaim… (Felzúdulás a jobb oldalon. – Közbeszólás jobbról: Ez nem választási nagygyűlés, Matyi!)
