CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP)
CSURKA ISTVÁN (MIÉP) Tisztelt Elnök Úr! Nagyon röviden… Király Zoltán arra hivatkozott, hogy az 1980-as években újságíró-iskolába járt, és ott szerzett tanulmányai alapján állítja, hogy itt most politikai megkülönböztetés folyik, és ez ugyanolyan, mint az 1945–46-os vagy a forradalom és szabadságharc utáni volt. Nem, Király Zoltán, rossz oktatói voltak önnek, nem olyan… (Szórványos derültség a jobb oldalon.) … de erre már, hál'istennek, Boross Péter is rámutatott.
Mindkét esetben, amiket ön példának hozott fel, a végkielégítést börtönévekben mérték. Most pedig valóban végkielégítést kapnak – de kik is? Na, itt egy pillanatra álljunk meg! Mert itt arra a súlyos ellentmondásra és hazugságra is rá kell mutatnom, amely ezeket az urakat ugyanolyan munkanélkülinek akarja feltüntetni, mint a diósgyőri munkást vagy a szövetkezetében a földjétől megfosztott, onnan kiutasított, munkanélkülivé tett parasztot. Hát van azonban egy jellegzetes különbség, egy árnyalatnyi, hölgyeim és uraim! Itt ezek az urak, akik most végkielégítést kapnak, milliókat vágnak zsebre az állami közszolgálati rádióból… (Általános felzúdulás a bal oldalon.) …és talán erről van szó! (Szórványos taps a jobb oldalon. Király Zoltán: A te 28 milliódról beszélj!) A 28 milliónál is többet vágtak zsebre! Ennél is többet vágtak zsebre, de engem azért perrel fenyegetnek, és állok helyt! (Általános felzúdulás. Király Zoltán helyéről felugorva kiáltja: Ne hazudj, Csurka! Ne hazudj! Disznó vagy! – Csurka István Király Zoltánhoz fordulva:) Nem baj, kérem… Aztán van még egy kis különbség… (Király Zoltán felindultan elhagyja az üléstermet.) Ezek a parasztok, munkások, akiket elbocsátottak, nem vették maguknak a bátorságot, mert ízlésük is tiltja, hogy bemenjenek az elbocsátók irodájába… (Király Zoltán visszatérve az ülésterembe, a bejáratnál állva kiáltja Csurka István felé: És nem voltak ügynökök, mint te, azok a parasztok és munkások! – Király Zoltán ismét elhagyja az üléstermet. Szórványos taps és derültség.)
