KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP)
KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP)
KIRÁLY ZOLTÁN (MSZDP) Tisztelt Ház! Természetesen a miniszterelnök úrnak voltak olyan kitételei, amelyeket magam személyes megtámadtatásként fogok föl.
Jogos a miniszterelnök úr igénye a tárgyilagosságra, és e tekintetben egyetlen dolgot fogadok el tőle, azt, hogy az 1945 és 1949 közötti koalíciós évek szélsőbaloldali megnyilvánulásait, és a politikai tisztogatásokat és a mai helyzet politikai tisztogatásait analógiaként használtam. Azért tettem és azért fogadom el, hogy ez nem tárgyilagos megítélés, mert ez egy érzés, egy politikai előérzet, de egyúttal remény is arra, hogy ezt a tisztogatást nem követi majd a szélsőjobboldal diktatúrája. Ámbár, ha onnan kerülnének hatalomra az 1994-es választásokon, nagy valószínűséggel nem az egyetlen lennék, aki éppen ebbeli érzetem folytán, a gyermekeim jövője érdekében talán el kellene hagyjam az országot. (Közbeszólás a jobb oldalról: Óóó!) De remény van arra, hogy ez nem következik be.
Amit viszont magam is igényelnék a miniszterelnök úrtól, az a tárgyilagosság és a pontos tájékoztatás. A miniszterelnök úr ugyanis az arányszámot úgy határozta meg, hogy miközben több mint 2000 dolgozója van a Magyar Rádiónak, azonközben 129 elbocsátás történt. De azért azon túl, amit az előbb elmondtak itt ellenzéki oldalról, hadd tegyem hozzá, hogy a konkrét politikai hír- és magazinműsorokat készítő újságírók száma maximum 100-200 a Magyar Rádióban! És ha ehhez az 100-200-hoz viszonyítjuk az elbocsátott újságírók számarányát, azért ez nem ugyanaz az összevetés, mint a több mint 2000 és a 129. Ez az egyik.
Én úgy gondolom, csúsztatni a miniszterelnök úrnak sem szabad, hanem korrektül kell tájékoztatnia. S éppen a korrektség igényli azt, hogy kérjem a miniszterelnök urat, illetve megvédjem azokat az embereket, rádiósokat, akiket ön megidézett ide, bár névtelenül, amikor egy rádióelnöki jelentésből, tájékoztatóból idézett, hogy kik ordítanak és kik nem. Úgy gondolom, ez nem illendő a miniszterelnökhöz, azon túl, hogy kicsinyes, inkorrekt, mert azok az emberek, akiket így megvádolt, nem tudnak ugyanilyen nyilvánosság előtt védekezni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ó, istenem!) Köszönöm. (Szórványos taps.)
