KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapokban néhány törvényjavaslat tárgyalása során vissza-visszatérő téma volt az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodása, helyzete. Így volt ez az 1993. évi zárszámadás, a pótköltségvetés tárgyalása idején és napirenden van a jövő évi költségvetési vitában is.
A most beterjesztett módosító javaslat idén immáron negyedik alkalommal hozza a tisztelt Ház elé az 1993. január 1-jén hatályba léptetett és már 1993-ban is kétszer módosított törvényt. Az elkülönített pénzalapok nem egy-egy meghatározott szakterület, szakma segítését hivatottak szolgálni, hanem a gazdaság globális kezelése, a foglalkoztatási gondok, a rehabilitáció, a területi egyenlőtlenségek kezelése, az egyre növekvő vállalkozói réteg segítése kell vagy kellene hogy vezérelje az alapok működtetőit.
Az alapokkal kapcsolatos eddigi tapasztalatokat - az Állami Számvevőszék vizsgálataira is tekintettel - kritikai megközelítésben a következők szerint lehet összefoglalni. Az elkülönített állami pénzalapok összességének gazdálkodására, szabályozására az áttekinthetetlenség, a támogatási céloknál az átfedések a jellemzők. A nyilvántartások nem felelnek meg a számviteli törvény előírásainak, a gazdálkodásuk nem előírásszerű. A pénz-hasznosulás nem megfelelő hatékonyságú, a felelősségi rendszer javításra szorul, pedig nem kis összegű vagyonról van szó, amikor az alapokról beszélünk.
1993-ban 229 milliárd volt a bevétel, a kiadás 225 milliárd forint, ugyanez a szám 1994-ben 232 milliárd, illetve 234 milliárd forint. Az összes elkülönített alap vagyona meghaladja a 100 milliárd forintot. Ugyanakkor a negatívumok felsorolásakor azt is látnunk kell, hogy nehezíti a tisztánlátást a szerteágazó bevételi szerkezet, a kezdetben alkalmazott egyszerű forrásszétosztás, ingyenes juttatás, támogatás.
Csak a probléma érzékeltetéséül engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam az alapok bevételi összetételét. Ilyeneket, mint a költségvetési támogatás, az adójellegű befizetések, a más alapoktól átvett pénz, közvetlen befizetés a privatizációból, a nem adójellegű vállalkozói bevételek, tőkebevételek, a hitelfelvételekből származó forrás. A kiadási oldalon pedig ugyanez a sokrétűség: lakossági, önkormányzati, vállalkozói támogatás, tőkekiadás, hiteltörlesztés, pénzbeni juttatás.
Már az 1994. évi pótköltségvetésben megfogalmazódott, hogy a tisztánlátás, a közpénzek hatékony felhasználása, a költségvetési fegyelem érvényesítése céljából egyes alapok összevonásának, megszüntetésének előkészítése halaszthatatlanná vált. Az 1995. évi költségvetés pedig egyértelművé teszi a reform első lépéseként a gazdaságfejlesztés, az agrárszféra rendelkezésére álló pénzeszközök hatékonyabb felhasználása érdekében egyes alapok összevonásával új alapok létrehozását, amit aztán a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat realizál.
A tervezet több nagyon fontos előremutató megoldási javaslatot tartalmaz. Ésszerűsíti az állami pénzalapok közötti munkamegosztást, növeli a rendelkezésre álló pénzforrások felhasználásának hatékonyságát, tágabb teret biztosít a likviditási problémák kezelésére, lehetővé teszi új feladatok és új források kezelését, a kezelés egységesítése elmozdul egy más típusú felhasználási rend kialakítása irányába, végül megvalósítja az alapok közötti célszerűbb feladatátcsoportosítást.
A törvényjavaslat Környezetvédelmi Alapra vonatkozó módosító rendelkezése egyrészről bővíti az Alap forrásainak körét, másrészről új támogatási formát emel be, ez pedig a hitelgarancia intézménye. Bővíti a támogatható feladatok körét. A közcélú környezetvédelmi feladatok közé sorolja a tájrendezési feladatokat. A korábbi szabályozástól gyökeresen eltérő módon szabályozza a módosítás a vissza nem térítendő támogatásban részesíthető szervezetek körét, azt szervezeti formához köti. Megkülönböztetetten kezeli a nemzetközi szerződés megvalósítását elősegítő célokat. Kiemelt lehetőséget biztosít a javaslat a környezetbarát termékek, a lakossági fejlesztések támogatására.
A Területfejlesztési Alap tekintetében a racionális földhasznosítás törlésével szűkíti a támogatandó célok körét. Bővül az Alappal rendelkező miniszter döntési lehetősége, és ezzel párhuzamosan a felelőssége. Megnyílik a közreműködés lehetősége a hamarosan létrejövő megyei területfejlesztési tanácsoknak az Alap támogatási rendszerében.
A Mezőgazdasági Alap létrehozásával a korábbi támogatási célok felülvizsgálatra, ésszerűsítésre kerülnek. Az önálló gazdálkodás nem adhat mentességet a szabályozás felülvizsgálata alól. A módosítás bevezeti a védett bevételek intézményét, amelyeknek ideiglenes átcsoportosítása csak visszapótlási kötelezettség mellett képzelhető el. Figyelemreméltó szerepet szán a törvényjavaslat a szerveződő Agrárkamarának; nevezetesen az közreműködhet a támogatási feltételek kialakításában, a feltételek meglétét igazolhatja, a támogatási kérelmeket előzetesen véleményezi.
Kereskedelemfejlesztési, befektetésösztönzési, támogatási, műszaki fejlesztési célokat szolgál a Gazdaságfejlesztési alap. Az Alap felett az ipari és kereskedelmi miniszter rendelkezik ugyan, de a döntési javaslatok előkészítésére tárcaközi bizottságot kell létrehozni.
Végül szeretném fölhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy bár a törvényjavaslat címe az 1992. évi LXXXIII. törvény módosításáról szól, de e módosítás keretében a javaslat módosításra javasolja az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvényt, valamint az Útalapról szóló 1992. évi XXX. törvényt is.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)