BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Úgy állok itt önök előtt, mint annak az ágazatnak a képviselője, amely állítólag kapta a pénzt. Itt Tóth Sándor képviselőtársam már ecsetelte, hogy mennyi is ez az annyi - én szeretném elmondani azt, hogy ez ügyben mi az igazság. Sajnos, semmiképpen nem az, amit Tóth képviselőtársam mondott, mert a mezőgazdaság, sajnos, ugyanúgy vesztes, mint annyi más ebben a költségvetésben - csak azt nem tudjuk, hogy ki a nyertes. Olyanformán vagyunk ezzel a költségvetéssel, mint annak idején a "Még egy ilyen győzelem, s nem marad seregem!" idején.
Lássuk a dolgokat az adatok tükrében! Először is a pótköltségvetésre kell utalnom. Ugyanis a pótköltségvetés erősen megnyirbálta a minisztérium és intézményeinek költségvetését, mintegy 976 millió - tehát majdnem egymilliárd - forintot vitt el a minisztérium és intézményeinek költségvetéséből. Sajnos, a költségvetés továbblépett. (A dr. Békesi Lászlóval szót váltó Kis Zoltánhoz fordulva:) Persze én, ha államtitkár volnék, nem mosolyognék ezen ennyire, mert ez a működőképességet veszélyezteti... Ez hamarosan ki fog derülni.
Ha a törvény 14. §-át elolvassák, abból ki fog derülni, hogy az intézményektől tevékenységükkel kapcsolatos bevételeik 13 százalékát a költségvetés elvonja. Ez a 13 százalék 620 millió forint, abból a pénzből, amit a minisztériumhoz tartozó hatvannégy intézmény a tevékenysége folytán szerzett. Ez az összeg egyébként 5 százalék volt a pótköltségvetésben, és 360 millió forintot tett ki.
Ennek a bizonyos 14. §-nak a (2) bekezdése föl is sorolja, milyen tevékenységekből származó bevételei után kell ezt a 13 százalékot fizetni. Ezeknek leglényegesebb részét tulajdonképpen az alaptevékenység körében végzett szolgáltatásokért kapott bevételek után kell befizetni. Ez azt jelenti: könnyen előfordulhat, hogy ezek a tevékenységek veszteségbe futnak, tehát még egy teher az intézményeknek - ez a "nesze, sánta, itt egy púp is" esete -, vagy pedig áthárítják a vevőikre. Ezek pedig a mezőgazdasági termelők. Csak az a gond: nem biztos, hogy ezek meg tudják fizetni. De mindenképpen számolni kell azzal, hogy abban a tevékenységi körben, amit ezek az intézmények végeznek, nem ellenőrzött, zugtevékenységek kezdik felütni a fejüket.
Milyen tevékenységek ezek? Törzsültetvény-ellenőrzés, faiskolai ellenőrzés, vetőmag, stb. Könnyen előfordulhat, hogy ilyen pénzért már megéri azt mondani: "Kérem szépen, mi nem vizsgáltatjuk a vetőmagot, és azt hozzuk forgalomba - természetesen annyival olcsóbban." Végig kell gondolni, hogy ennek milyen a hatása, és mi lesz a hatása a mezőgazdaságra ennek a tevékenységnek.
Egyébként azt hiszem, ebben a kérdésben teljesen egyet fogunk érteni az agrárlobbyval, ha végiggondolják - és ez nagyon jól mutatja, hogy itt nem személyes ellentétek vannak, hanem bizonyos kérdésekben érdekazonosság van, bizonyos kérdésekben pedig érdekellentét a két fél között.
Könnyen előfordulhat, hogy ezen intézmények ebben a körben csökkenő bevételekre tesznek szert - ami szintén rontja tevékenységük hatékonyságát.
Még egy nagyon érdekes eset van: ebbe a körbe tartozik az eszközök, illetve épületek bérbeadása után kapott bevétel is, de tekintettel arra, hogy ugyanezen költségvetés a felújításra szánt összegeket jelentős mértékben - 40 százalékkal - megkurtítja, előfordulhat, hogy nem tudják bérbeadni az egyébként leromlott épületeiket, mert piaci verseny van a bérleti piacon, és ezt más fogja learatni, nekik nem lesz rá lehetőségük.
Ha mégis nyereséges lenne ezeknek az intézményeknek ez a tevékenysége, akkor a törvény 12. §-a értelmében a nyereség 18 százalékát szintén kötelesek befizetni a költségvetésnek. Ez már csak egy bokréta az egészen.
Az előbb már említettem, hogy a felújítási költségek 40 százalékát elvonta a költségvetés: ez 278 millió forint. Ez a pótköltségvetésben mintegy 70 milliós összeg volt. A nagy probléma ezzel az, hogy báziscsökkentő, tehát a következő évben már a csökkentett bázisról indulnak ezek az intézmények. Ez óriási problémát jelent. Nem arról van szó, hogy egy virágzó időszak után egy évben elvonom, hanem egy hosszú, évtizedes sor van már, amikor ezeket a költségeket mindig csökkentették. Nagyon meg kellene gondolni!
A köztisztviselői törvényben meghatározott minimumokat január 1-jén el kell érni a minisztérium, illetve az intézményei állományában lévő embereknek. Az előző évben a közalkalmazotti törvény megtette ezt. Pontos számítások nincsenek, de mintegy 85 százalékon állnak a minimumhoz viszonyítva a minisztérium és intézményeinek köztisztviselői, de a költségvetés csak 90 százalékig biztosítja a bérkiegészítést, 90-től 100 százalékig saját maguknak kell kigazdálkodniuk. Ez ebben a körben 1,1 milliárdot jelent.
Nagyon érdekes: a pótköltségvetést érdemes elővenni, ott a miniszterelnökség oldalán van egy 500 milliós keret. Ez - megpróbálom pontosan felolvasni, nehogy félreértés legyen - a központi költségvetési szerveknél a takarékossági intézkedéssel összefüggő létszámcsökkentések támogatására szolgál. Ezzel kapcsolatosan ki is ment egy körlevél, felszólítván ezeket az intézményeket, hogy ebből az 500 millióból próbáljanak pénzt igényelni, létszámcsökkentésre.
Megmondom őszintén, ahogy ez a hír ezekben az intézményekben elterjedt, az az érzésük támadt az embereknek, hogy a kormányzat arra buzdítja őket: egyétek meg egymást, mert csak úgy tudunk benneteket eltartani, és csak úgy tudunk nektek bért fizetni. Rendkívül veszélyes - nem beszélve ennek olyan jellegű kihatásáról, hogy a jobb képességű emberek otthagyják ezeket az intézményeket. Tessék végiggondolni, hogy mibe kerül egy új ember beállítása egy régi, gyakorlattal rendelkező szaktekintély helyére, teszem azt egy fajtavizsgálatnál, minősítésnél, ahol szemmel kell rendelkezni - nem elég a diploma. Itt már sokan hivatkoztak arra ma, hogy ők mérnökök. Kérem, az ott semmi! Ott egyszerűen rá kell nézni a növényre, és a levélről meg kell mondani, hogy ez ilyen fajta, ez meg olyan fajta. Ezt nem lehet iskolában megtanulni! Ha ezek az emberek elmennek, az egész szaporítóanyag-, az egész vetőmagtermelésünket veszélyeztetjük. Vannak tehát határai a takarékosságnak, és ezt nem árt figyelembe venni.
Nem foglalkozik a költségvetésnek a minisztérium és intézményeinek költségvetésére vonatkozó része az energiaár-emeléssel. Az energiaár-emelés egyes számítások szerint mintegy 8 milliárdos plusz kiadást fog jelenteni ebben a körben. Egyébként örülnék, ha államtitkár vagy esetleg miniszter úr meg tudna nyugtatni, hogy ezzel foglalkoznak, és ennek a 8 milliárdnak valahol ellentételezése lesz. Mert ez tényleg slusszpoén lesz, és tényleg azt jelenti, hogy ebben a körben a teljes működésképtelenség állapota áll be - gondolom, ez senkinek nem érdeke. Nekem semmiképpen nem.
(18.30)
A másik rész, amiről itt már Tóth képviselőtársam szólt, a támogatás. Állítólag ebben a körben vannak azok a pénzek, amelyek itt a mezőgazdaságot pluszban érték. Én nem találtam meg őket, megmondom őszintén. Nem sikerült őket megtalálnom, de akitől kérdeztem, azok sem tudtak engem megnyugtatni. Ugyanis a kérdésnek az a fölvetése, miszerint ennyi és ennyi a támogatás - Tóth képviselőtársam ezt is elmondta, hogy mennyivel nő, a pótköltségvetéstől végigvezetve -, a valós számok ezzel pontosan ellentétesek, sajnos azt kell mondanom. Ugyanis a pótköltségvetést nem vette figyelembe, de a pótköltségvetés semmit nem jelentett a mezőgazdasági támogatáson, az exporton kívül, ugyanis az eredeti költségvetés kettőmilliárd dolláros exporttal számolt. Az a plusz összeg, ami a pótköltségvetés révén a mezőgazdaságba került, körülbelül a plusz export-támogatásra szükséges.
Gondolom, itt nem kell magyaráznom azoknak a szakembereknek, akik a mezőgazdasággal foglalkoznak, hogy a mezőgazdasági termékek támogatás nélkül nem juthatnak ki a világpiacra. Nem juthatnak ki. Ha elővesszük a pótköltségvetést, abból gyönyörűen látható, hogy a pótköltségvetés egymilliárdot a fejlesztési alapokból elvitt. Sajnos.
Ehhez, tehát a pótköltségvetéshez viszonyítva viszont a jelen költségvetésünk nem ad plusz összeget. Aki esetleg meg tud cáfolni, annak megköszönném. Ugyanis itt van a Pénzügyminisztérium fejezetében - a 119. oldal tárgyalja - a gazdálkodó szervezetek támogatása. Itt van fölsorolva a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás, reorganizáció, agrárpiaci támogatás, az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás. Az idei évben, tehát '94-ben 57,6, a '95. évre 63 milliárd a tervezett. Ehhez még hozzá kell adni az összevont alapoktól a '94. évben 18 milliárdot és a '95. évben 14 milliárdot. Nem tudom, Tóth képviselőtársam itt van-e. Tehát nem növekedésről van szó, hanem jelentős csökkenésről. Ugyanis összekeveredett a rendelkezésre álló összeg és a költségvetési támogatás ebben a bizonyos előadásban. Bennünket, mint a mezőgazdaságért aggódókat, elsősorban nem az érdekel, hogy a költségvetés milyen támogatással biztat bennünket, hanem az, hogy mennyi pénz áll rendelkezésre a mezőgazdasági támogatásra.
A források kevésbé érdekesek ebben az esetben, mint az, hogy mennyi ez az összeg. És ez az összeg mindegyik évben, tehát '94-ben is, '95-ben is 77 milliárd forint. Erről van szó. De ha esetleg valaki vitatkozni akar velem, vegyük végig, mert nem tart sokáig. Itt van az exporttámogatás, ami - mint az előbb említettem - '94-ben 34,6 milliárdos összeg, ez lesz várhatóan a teljesülő összeg, '95-ben erre 35 milliárdot szán a költségvetés.
Vegyük végig, milyen hatások érik a mezőgazdaságot '95-ben, és azonnal rá fogunk jönni mindenféle számok nélkül, hogy ez az összeg nem lehet elég. Kettő százalékkal megemelkedett az áfa az élelmiszerkörben. Ennek kihatása húszmilliárd forint. Ez nyilván egy fogyasztáscsökkentést fog eredményezni, ez is a kormány célja. Itt megjelenik egy plusz árualap.
A másik, hogy ez az összeg az idén 2,3, 2,2 - nem tudom a pontos számokat - milliárd dolláros exportra volt elegendő. Miért lenne elegendő egy 2,5 milliárdos agrárexport támogatására ugyanezen összeg akkor, amikor közben van 20-22 százalékos infláció? Semmiképpen nem lehet elegendő. Ne feledjük el - a múlt héten Kis államtitkár úr már hivatkozott rám, hogy én a tojásügyben kérdeztem -, ha az uruguayi megállapodás hatályban lesz várhatóan jövő év közepétől, akkor Magyarországnak nem lesz meg az a lehetősége, amit az a múlt heti törvénymódosítás nekünk biztosított, hogy az apporti körből is bevonjuk engedély alá a mezőgazdasági importot. Ugyanis akkor már nem lesz engedélyköteles a mezőgazdasági termék.
Tehát ha a vámokat lefizeti az importáló, azt hoz be, amit akar. Tehát bizonyos termékekben - fölhívnám a figyelmet például a cukoriparra, és nem akarok tovább példálózni - olyan nyomás alá kerül a hazai termelés, hogy szeretné ezt a terméket valamilyen piacon elhelyezni. Ehhez természetesen támogatásra van szüksége, mégpedig magas támogatásra, hogy versenyképes legyen. Vagy a másik lehetősége: azt mondja, befejezem a termelést. Mi a cél? Az a cél, hogy befejezzék a termelést és újabb munkanélküliek legyenek, és bizonyos vidékeket immár örökre elnéptelenítsünk, vagy az a cél, hogy egy működő formát adjunk a mezőgazdaságnak? Ez egy nagyon érdekes és nagyon végiggondolandó dolog. Semmit, egy betűt nem találtam arról, hogy az a plusz árualap, ami megjelenik az áfaemelés, fogyasztáscsökkenés kapcsán, hova kerül a későbbiekben.
Fölhívnám a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságban az idei évben már - és várhatóan a jövő évben is - van egy tíz százalékos termelésnövekedés. Van egy tendencia. Megindult fölfelé a mezőgazdaság. Ezt akarjuk derékba vágni, vagy mi a cél? Én már egyszer-kétszer föltettem itt a kérdést: merre van előre a magyar mezőgazdaságban? Ezt újra megteszem, mert nem teljesen látom.
Itt van a másik, a reorganizáció. Erről is esett szó, hogy 1,5 milliárddal megemelkedett, tehát 5-ről 6,5-re. De könyörgöm: 5 milliárd forint a reorganizációs alapból kötött. Az le van kötve. Azzal nincs, mit tennünk, az előző időszakban odaítélt reorganizációs támogatás '95-re eső része ezt elviszi. 1,5 milliárd szabad pénz van ebben a zsebben. Kérdezem: elég lesz-e? Akarjuk-e, hogy azok a jelenleg nem termelő mezőgazdasági bázisok termeljenek, azok a bizonyos istállók, telepek, vagy azt, hogy ne? Ez a reorganizáció erre szolgált volna. Ez a növekedés gyakorlatilag csökkenés. Mert az idén ennél sokkal nagyobb összeget sikerült erre a célra fölhasználnunk.
A következő kategória az agrárpiaci támogatás. Itt 7-ről 7,5 milliárdra emelkedett az összeg. Megkérdezném államtitkár urat: elegendő-e? Elegendőnek tartja-e a minisztérium ezt az összeget arra, amit célként erre az esztendőre kitűztünk és Tóth képviselőtársam is elmondott? Én azt hiszem, nem lesz elegendő.
A következő a bizonyos agrártermelés költségeit csökkentő támogatás. Ez a legveszélyesebb. Ugyanis ebben a körben van a legtöbb akna elrejtve. Igaz, hogy ez az összeg 11-ről 14 milliárdra emelkedett, tehát 3 milliárdos pluszt tartalmaz, de ne felejtsük el: ebben benne kell hogy legyen, amivel sehol nem találkoztam, mint számolás: az a bizonyos fűtőanyag-, gázolajár-emelkedés, amely forgalmi adójának ötven százalékát visszaigényelhetik. Hogy fog ebben beleférni plusz vetési támogatás? Ebben mindig szűk a tér, nem beszélve kamattámogatásokról és egyebekről, de nem akarom hosszúra nyújtani, mert erről lehetne egy külön előadást tartani. Jelzem: attól félnek, hogy arra a bizonyos vetési támogatásra, ami úgy ősz felé esedékes - várhatóan az őszi gabonát jövőre is ősszel vetik -, nem lesz ebben a zsebben pénz, és azokat, akik erre beruháznak, nem tudjuk majd támogatni. Nagyon örülnék, ha ebben az ügyben is megnyugtatnának.
(18.40)
A következő: ezeknek a bizonyos alapoknak az ügye, amely rengeteg vitát vált ki. Ugyanis egy egészen sajátos trükkel az összes, mezőgazdaságot érintő alapot összevonták egy alapba. Nem találtam meg a kérdésemre a választ. Ma sem tudom, mi volt az értelme, ugyanis a minisztérium külön kezeli ezeket a tételeket most is, nem beszélve arról, körülbelül azzal a hasonlattal tudnék élni, mintha úgy számolnánk a pénzt, hogy darab - egyforintos és százforintos mindegyik egy darab. Ugyanis vannak önjáró alapok ebben a kategóriában és vannak olyan alapok, amelyek természetesen költségvetési támogatásra tartanak, illetve tarthatnak igényt.
Ebben a kategóriában, sajnos, jelentős csökkenés van az én számításom szerint, mert '94-ben 18,7 milliárd forint állt rendelkezésére és '95-ben 14,9 milliárd forint áll rendelkezésre az alapoknak, támogatási célra. Ez óriási problémát jelent több okból is, mert itt, ebben a kategóriában kellene megalapoznunk a jövőt. Itt kellene elindítani valamit, és tulajdonképpen itt jelenik meg az, hogy a mezőgazdaság nem kapott pénzt.
Az előző ciklusban nem véletlenül beszéltünk mindig arról, hogy nincs magában agrárpolitika; egyben van vidékpolitika. Egyben kezelhető, mert a mezőgazdaság magában, a környezet, a vidék nélkül nem tud megélni. Az imént Selmeczi Gabi elmondta, hogy milyen az önkormányzati támogatási rendszer. Ez, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági tevékenység nagyrészt falvakban történik, ezeket a falvakat rendkívül negatívan érinti, mert sajnos itt személyi jövedelemadó nagyon csekély mértékben képződik. Azt kell mondanom, hogy semminek a 35 százaléka ugyanúgy semmi, mint a 30 százaléka. Viszont ha ezzel párhuzamosan elesnek támogatásoktól, nem tud fejlődni a vidék és a mezőgazdasági vállalkozó magában nem tudja a falut eltartani - erről már rengetegszer volt szó. Nem tudja eltartani, mert magában nem tud eltartani egy magas szintű szolgáltatást, csak akkor, hogy ha ebbe más ágazatok vállalkozói is be tudnak neki segíteni. Viszont ha ez az elhalási tendencia folytatódik, illetőleg a fellendülés megtörténik, ami egy elhalásba csap át, akkor már nem lesz ezeknek a falvaknak visszaút.
A polgári politikusok - és ez az utolsó gondolat - úgy szokták csoportosítani, hogy a jobboldali, jobbközép pártok általában a gazdaságban erősek, a baloldali pártok pedig az elosztásban. Engem egyébként a pénzügyminiszteri furfang tényleg rendkívül módon meglepett, mert ezek a gondolkodók egyáltalán nem gondolkodtak arra, hogy létezik egy olyan megoldás is, amikor egy elosztást valaki behazudik...(Szili Sándor: Azt, hogy behazudik, azért visszautasítom.) Úgy tűnik, hogy eloszt, közben akinek oszt az is negatív, azaz mínusz összeget kap. Így jártunk mi most ezzel a költségvetéssel. Remélem, hogy ez még módosul, mert a mezőgazdasági ágazat ezt nem fogja elfogadni, és az érdekképviseletekkel ebben az esetben tényleg egyek vagyunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
