CSABAI LÁSZLÓNÉ
CSABAI LÁSZLÓNÉ
CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt hozzászólnék, egy tévedést szeretnék kiigazítani:
Pokorni Zoltán az előző felszólalásában azt mondta, hogy a tankerületi oktatási központok magasabb támogatást kapnak, mint amilyen az 1994. évben volt. Hozzászólása jó példája volt annak, hogy egy szövegkörnyezetből vagy számszaki környezetből kiragadott adat milyen félreértésre ad lehetőséget. Hiszen 1994-ben 346 millió forint volt a tankerületi oktatási központok támogatása, 1995. évre pedig a javasolt előirányzat 255 millió forint. Azt gondolom tehát, hogy miközben a bérnél valóban van némi módosulás, az összes kiadások vonatkozásában jelentős, több mint 30 százalékos megtakarítás tapasztalható. Én azonban javaslom a pénzügyminiszter úrnak: gondolkodjunk azon, hogy ezt az összeget is vegyük el - tehát ebben a kérdésben Pokorni Zoltánnal személy szerint én egyetértek. Ami a hozzászólásomat illeti: Rendkívül nehéz helyzetben vagyok, mert körülbelül tizenöt éve az önkormányzatok területén dolgozom tisztségviselőként, képviselőként, és az önkormányzatiság megteremtésében a 80-as évek elejétől részt vettem. Úgy ítélem meg, hogy ez olyan ágazat, ami rendkívül jelentős az ország életében; olyan ágazat, ahol a rendszerváltás során talán a legtöbb eredményt tudtuk elérni. Valószínűleg azért, mert nem '90-ben kellett ezt a folyamatot megkezdeni, és valószínűleg azért, mert - lehet, hogy most Boross Péternek meglepetést okoznék - elismerem mindazt a pozitív jogszabályalkotást, mindazokat a pozitív intézkedéseket, amik az elmúlt években az önkormányzatiság megteremtésében bekövetkeztek. Úgy ítélem meg, úgy látom, hogy a települési önkormányzatok megizmosodtak, tudnak önállóan dolgozni; amennyiben a gazdasági feltételeik biztosítva vannak, képesek a jó döntésekre, képesek arra, hogy a saját pénzükhöz pluszpénzeket szerezzenek, és képesek arra, hogy a lakossággal együtt, a lakosság közreműködésével a település sorsát irányítsák és sorsát befolyásolják.
Azért vagyok rendkívül nehéz helyzetben, mert a jelenlegi költségvetés, az ismert gazdasági feltételek miatt, csak 8,3 százalékos növekedést tud az önkormányzatok számára biztosítani.
És azért vagyok nehéz helyzetben, mert miközben el kell ismernem az előző parlament és az előző kormány pozitív intézkedéseit, azt is el kell mondanom, hogy olyan érzésem van, mintha egy csomó időzített bomba lenne ezen a területen lerakva. Ezek közül csak néhányat szeretnék megemlíteni.
Ilyen időzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény 1992-ben történt elfogadását követően, ennek a pénzügyi feltételei sem '92-ben, sem '93-ban, sem '94-ben nem teremtődtek meg.
Ilyen időzített bombának érzem azt, hogy bár '92-ben, '93-ban a pedagógusok besorolása megtörtént, '93. december 19-én - ha jól emlékszem, egy képviselői indítvány alapján - az F-kategória átsorolására született döntés. Ezt követően pedagógusok ezrei kerültek abba a helyzetbe, hogy bár a kezükben volt a béremelésre vonatkozó igazgatói döntés, ezt mégsem tudták '94. január 1-jétől érvényesíteni, és az önkormányzatok ma bíróságra járnak annak érdekében, hogy ezt a helyzetet valahogy rendbehozzák. Ennek a pénzügyi feltételeit az előző kormány sem tudta megteremteni.
Ugyanilyen időzített bombának érzem azt, hogy a közalkalmazotti törvény alapbérének, az A-1-nek a meghatározásában nem tudta az előző kormány sem a minimálbér pénzügyi feltételeit megteremteni.
Ugyanilyen időzített bomba azonban a köztisztviselői törvény végrehajtásával kapcsolatos feladatok elmaradása is.
Talán még két dolgot szeretnék mondani:
Miközben én nagyon örültem annak, hogy kistelepüléseken iskolák épültek, és ehhez céltámogatást lehetett igénybe venni, aközben a településeket járva magam is tapasztalom: vannak olyan településeink, ahol hatvan gyerekre annyi a pedagógusok és a kisegítő oktatók száma, hogy három-négy gyerekre jut egy-egy pedagógus. Úgy érzem tehát, hogy az elmúlt években a kistelepüléseket fejlesztő, a fejlődésüket elősegítő - nagyon pozitív intézkedések és kormányzati és parlamenti döntések egy része talán nem volt igazán szakmailag megalapozott, és pazarló megoldások is születtek.
Ebben a sorban szeretném még megfogalmazni azt, hogy 1994-ben az önhibájukon kívül nehéz financiális helyzetbe került települések támogatására 2 milliárd forint volt tervezve, ezzel szemben a kormányváltás idejére 3 milliárd forint lett elköltve. Ebből az én ismereteim szerint körülbelül 1 milliárd úgy került felhasználásra, hogy annak a törvényi megalapozottsága néhány esetben talán megkérdőjelezhető. Én olyan esettel is találkoztam, amikor egy polgármester azt mondta, a képviselői keretből kapta ezt az április huszonvalahanyadikán kiutalt pénzt, miközben ő nem is kérte. De nagyon örül neki, és igazán szívesen venné, hogyha a képviselői keretemből én is juttatnék ilyen pénzt az illető településnek. Sajnálattal közöltem vele, hogy én nem tudok ilyen jellegű képviselői keretről, ezért azt gondolom, nincs is lehetőség erre.
Ezeket gondolom tehát én időzített bombáknak. Ebben a helyzetben van a költségvetés, amikor az önkormányzatok helyzetét határozza meg.
Aminek örülök az 1995. évi költségvetési tervjavaslat önkormányzatokra vonatkozó részében:
Örülök annak, hogy a 35 százalékos szja-támo-gatásnál korrekciót alkalmaztunk. Nem biztos, hogy ez a legjobb technika a hátrányos helyzetű települések támogatására, de azt gondolom, ezt a technikát feltétlenül alkalmazni kellett, hiszen akkora különbségek vannak az szja-ban, akkora különbségek vannak a munkanélküliségben, hogy ezt a dolgot feltétlenül kezelni kell.
Örülök annak, hogy néhány olyan területen, amelyek az önkormányzatoknak komoly gondot jelentenek, a költségvetés többletet határoz meg.
(12.30)
Ilyen többletet jelent a lakástámogatások megemelése, ilyen többletet jelent az időskorúak házi szociális ellátásának növelése és ilyen többletet jelent a gyermekek nevelési támogatásának emelése. Azt gondolom, hogy ezek mind pozitív változásokat és egy megindult munka folytatását eredményezik, ami mindenképpen fontos.
Mi az, aminek nem örülök? Természetesen nem örülök annak, hogy '93 óta nem történt semmilyen változás a normatívákban. Nem örülök annak, hogy '93-ról '94-re sem történt egyetlen normatívában sem növekedés és nem örülök annak, hogy '94-ről '95-re sem történt egyetlen normatívában sem emelés.
Úgy gondolom, hogy ezt a területet az érdekegyeztető tanácsban, a parlamenti bizottságoknak tovább kell elemezni, mert némi módosulás és elsősorban az oktatási normatívákban bekövetkező változás alapfeltétele lehet az önkormányzatok kiegyensúlyozott és normális működésének. Talán nem keltek meglepetést Békesi László pénzügyminiszterben, ha abban reménykedek, hogy tudunk olyan forrást találni ebben a költségvetésiterv-javaslatban, amiből az oktatási normatívákhoz, ha kis összeget is, de hozzá tudunk rendelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: az önkormányzatok az országhoz hasonlóan nehéz helyzetben vannak. Nem választható el a gazdaság egyetlen alágazata sem, a társadalom egyetlen rétege sem attól a helyzettől, amiben az ország van. Úgy látom, hogy az önkormányzatok megértik ezt a nehéz helyzetet. Mindent megtesznek annak érdekében a régiek és az újak is, hogy ebben a helyzetben partnerek legyenek e helyzet levezénylésében.
Mégis úgy gondolom, és erre szeretném pénzügyminiszter úr és a saját figyelmünket is felhívni, hogy ennek a sok-sok időzített bombát, sok-sok ígéretet tartalmazó közalkalmazotti, köztisztviselői bérekre vonatkozó feszültségnek a levezetésében valamilyen áthidaló megoldást kellene találni. Ezzel kapcsolatban három olyan dolgot szeretnék elmondani, amiben az önkormányzatok is tehetnek valamit.
Az általános iskolában 35 ezerrel nőtt a gyerekek száma. Azt gondolom, teljesen egyértelmű, hogy az önkormányzatoknak is van lehetőségük arra, hogy a saját és intézményeik háza táján szétnézzenek. Nem biztos, hogy ez iskolabezárással jár, de hogy takarékosságra szükség van, ez teljesen egyértelmű. Úgy gondolom, hogy elsősorban a városok - ha megfelelő feltételek lesznek a kárpótlási jegyek beváltására - a náluk felhalmozódott kárpótlási jegyekből plusz bevételi forrásra tudnak szert tenni. Azt gondolom, hogy szintén elsősorban a városok, amennyiben a gazdaság némileg fellendül és a gazdasági fejlődés megindul, a náluk levő részvények megfelelő, jól átgondolt értékesítésével plusz forrásokhoz tudnak jutni.
Azzal szeretném zárni, hogy az általam elmondott lehetőségek szinte kivétel nélkül elsősorban a nagy településekre, a városokra és a fővárosra vonatkoznak. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a költségvetést átnézzük, a kis települések helyzetének javítására és a normatívák változtatására kell odafigyelnünk. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
