DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS
DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak két rövid megjegyzést elöljáróban. Az egyik Isépy Tamás hozzászólásához kapcsolódik. Gondolom, hogy Vastagh Pál nagyon fog örülni és nagyon örül majd, ha több hasonló, jól előkészített előterjesztést talál még az Igazságügyi Minisztérium páncélszekrényében, amit az előző kormány hagyott örökül.
A másik megjegyzés pedig az új miniszternek szól: reméljük, hogy akkor, amikor majd a szocialista kormány átadja a kormányrudat, akkor hasonló mintát követ, és hasonlóan jól előkészített előterjesztéseket hagy egyébként örökül a következő kormányra.
Ami pedig a törvényjavaslat lényegét illeti: A jogállami berendezkedés elképzelhetetlen magas szintű igazságszolgáltatás nélkül. Arra, hogy egy adott államban az igazságszolgáltatás hogyan minősíthető, számtalan forrásból lehet következtetni. A különböző statisztikák, felmérések, vizsgálatok mellett azonban az igazi minősítést az állampolgárok végzik, akik nap mint nap a gyakorlatban szembesülnek az igazságszolgáltatás jó és kevésbé jó oldalaival, és saját tapasztalataikból tudják lemérni azt, hogy az állam törvényhozása, kormánya és jogszolgáltató szervei tevékenységüket megfelelően végzik-e vagy sem.
Tudjuk jól - e körben aligha kell ezt különösebben bizonygatni -, hogy az igazságszolgáltatás napjainkban igen nehéz, nyugodtan mondhatjuk: drámai helyzetben van. Az állampolgári minősítés aligha lehetne jobb elégségesnél, hiszen az igazságszolgáltatás szervezetrendszere, a követett eljárási szabályok, a különböző anyagi jogszabályok, a végrehajtás egyaránt reformra szorulnak. Ma százszor is meggondolandó, hogy egy jogvitával az érintett felek a megfelelő igazságszolgáltatási szervhez forduljanak. Ennek oka közismert. Az eljárások rendkívül hosszúak, sokszor több éven át keresztül húzódnak, igen drága a jogvita kezdeményezése és lefolytatása, és végül egyáltalán nem biztos az, hogy a formálisan nyertes fél, különböző okok miatt, nem jár-e sokkal rosszabbul, mintha nem is kezdeményezte volna igazságának megállapítását.
Úgy tűnik, hogy a polgárok, az érintettek bizalma némiképp megrendült az igazságszolgáltatásban, és ez vezethet olyan, már mások által is említett, az egész társadalom, a demokratikus jogállam szempontjából rendkívül kedvezőtlen jelenségekhez, mint a viták önhatalmú, erőszakos önbíráskodással történő rendezése vagy olyan behajtó szervezetekhez történő fordulás, amelyek nem riadnak vissza a törvénysértő megoldásoktól sem.
A Fidesz az igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetét annak általános állapota miatt látja szükségesnek felülvizsgálni, és a megfelelő törvényhozási és egyéb intézkedéseket tartja indokoltnak. Ezért örömmel üdvözöl minden olyan lépést, amely a helyzet javításának irányába mutat, hangsúlyozva azonban, hogy az ilyen lépések - mint amilyen a most benyújtott törvényjavaslat is -, bár kedvezően befolyásolhatják az igazságszolgáltatást, önmagukban még nem elegendőek. Ez a megjegyzés természetesen nem érinti azt a véleményünket, hogy a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat időszerű, szükséges és összességében a célt megfelelően szolgáló jogszabálytervezet. Politikai vita tehát aligha alakulhat ki, és nem is alakult ki a törvényjavaslat elfogadásáról, mivel azt ideológiai töltésektől mentes, szakmai javaslatnak kell tekinteni, és ha szakmailag megállja a helyét, akkor mindenféleképpen el lehet fogadni. A Fidesz ilyen szempontok szerint vizsgálta ezt a törvényjavaslatot és alakította ki a véleményét.
A javaslat olyan intézményt honosít meg általánosan alkalmazható megoldásként a magyar jogrendszerben, amelynek a múltban nemcsak nemzetközi téren, hanem Magyarországon is nagy hagyományai voltak. A választottbíráskodás bevett intézményként jól funkcionált mindaddig, amíg a szocialista berendezkedésre való áttérés el nem sorvasztotta.
Pozitív jelenségként értékelhetjük azonban azt, hogy a magyar jogásztársadalomnak legalább egy töredéke a nemzetközi választottbíráskodás következtében nemcsak elméleti, hanem bizonyos mértékű gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetett az elmúlt évtizedek alatt is, és ezzel legalább részben fenntartotta azt a jogi kultúrát, amely ehhez az intézményhez kötődik. Ezt a tényt azért kell hangsúlyozni, mert úgy vélem, hogy egy jogintézmény önmagában a jogi szabályozástól még nem feltétlenül válik be a gyakorlatban, ehhez megfelelő jogalkalmazói háttér, jogi kultúra is szükséges, és ez a kultúra, ha csírájában is, de átélte az elmúlt negyven évet, és az elmúlt évek szabályozási változásai következtében erősebb gyökereket is eresztett Magyarországon.
(10.00)
Aligha vitatható, hogy a választottbíróságok ilyen széles körű újraszabályozása rendkívül időszerű Magyar-országon. A gazdasági viszonyok a rendszerváltoztatást követően annyira átszövik a társadalom életét, a társadalmi élet minden szereplőjét, hogy az ezzel kapcsolatos jogviták száma, továbbá természete mindenképpen megkövetel egy hajlékony és rugalmas, újfajta jogszolgáltatást.
A választottbíráskodás a kereskedelmi jogból alakult ki, hiszen már az ókori, középkori vásárokon igen hamar külön bíróságokat alakítottak az ott előforduló viták megoldására. E külön bíróságokból nőttek ki a mai választottbíróságok, amelyek számos előnnyel rendelkeznek a hagyományos bíróságokkal szemben.
Melyek ezek az előnyök? Ezeket részben a korábban szólók már előttem is említették. Ilyennek tekinthető, hogy a jogvitában érintett felek az állami bírósággal szemben előnyben részesítik a vita házon belüli elintézését, az általuk legalább részben ismert választottbírók útján.
Fontos tényező az is, hogy az alkalmazandó jogszabály jó részét a felek meghatározhatják, s ezáltal kiküszöbölhetnek általuk esetleg előre nem látott tényezőket.
A legtöbbet emlegetett jótékony előny, hogy a választottbíróság alapvetően gyorsabb, olcsóbb, mint az állami bíróság.
Végül, de nem utolsósorban azért is nagyobb a vonz-ereje a választottbíróságnak, mert eljárása nem nyilvános, és döntése nem publikus. A mai gazdasági életben, ahol az üzleti titoknak - az éleződő verseny mellett - olyan rendkívül nagy a jelentősége, ez - az egyébként keveset hangoztatott előny - kivételes fontossággal bír.
Az előttünk fekvő javaslat értékelésekor azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon ezeket az előnyöket biztosítja-e a törvényjavaslat, továbbá a szabályozás milyen egyéb módon segíti elő a magyar igazságszolgáltatás hatékonyabbá tételét. Nyilvánvaló számunkra, a választott bíráskodás ilyen szabályozása megfelel a felek érdekeinek, és előnyös a magyar igazságszolgáltatás egésze szempontjából is.
Önmagában nagy jelentőségűnek ítéljük meg azt a tényt, hogy bővül a felek önrendelkezési joga, azt mondhatjuk, hogy egy lépést tettünk a "Mindenkinek joga van a saját bírójához" elv megvalósítása felé.
Az érintett felek, mérlegelve a választottbíróság már előbb felsorolt és a törvény által lehetővé tett előnyeit, igen széles körben dönthetnek, hogy választottbírósághoz vagy rendes bírósághoz forduljanak jogvitájukkal. Nem kétséges, hogy a rendes bírói útról történő ilyen eltérés jótékonyan kihat az ügyteherre, ennek következtében a rendes bíróságok előtti eljárások hosszára, és összességében színvonal-emelkedést érhetünk el itt is. Ennek korlátaira egyébként Balsai István korábbi felszólalásában már utalt.
Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon helyes-e egyáltalán a választottbíráskodás korlátozása oly módon, ahogy ezt a törvényjavaslat 4. §-a teszi. Ennek megfelelően nincs lehetőség a nem peres eljárások, illetve a különleges eljárások választottbírósági útra terelésére. Úgy véljük, hogy a későbbiek során mód nyílhat egyes különleges eljárások választottbírósági útra terelésére, bocsátására is azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyeket a törvény érvényesülése során szerezhetünk. Addig azonban a javaslat jelenlegi szabályozási rendje kielégítőnek tűnik.
A törvényjavaslat hozzásegít az egyes jogviták gyorsabb és szakszerűbb elintézéséhez. Az egy ügyre, egy problémára létrejövő választottbíróság még az esetleges bizonyítási nehézségek mellett is jó eséllyel rendelkezik arra, hogy a jelenlegi rendes bíróságok előtti eljárásnál nagyságrenddel gyorsabban hozza meg döntését. Mind az igazság érvényesülését, mind pedig a szakszerűséget segíti elő a bírák személyének szabad kiválasztása. Nem kétséges ugyanis, hogy az egyes speciális ügyekben hallatlan előnyt jelent a bíró szakmai háttere, hozzáértése. Önmagában már az is jelentőséggel bír, hogy a felek nagyobb bizalommal fordulhatnak a szakterületüket jól ismerő és értő, esetenként szakmai körökben is jónevű személyekhez.
Azok a további előnyök, amelyekről korábban már szóltam, mind megvalósulhatnak a választottbírósági eljárásban: így a titokvédelem, a nyilvánosság kizárása, az optimális eljárás kiválasztása és így tovább. A szabályozás tehát megfelelően rugalmasnak, és egyben általában a jogrendszerbe illeszkedőnek tűnik.
Külön szeretnék szólni az előttünk fekvő javaslat egy másik jellegzetességéről, amelynek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk. Ez pedig az a tény, hogy a javaslat előkészítői a kodifikáció során az ENSZ '85-ben kidolgozott, a nemzetközi kereskedelmi választott-bíráskodásról szóló mintatörvény rendelkezéseit vették át. Ez a megoldás lehetőséget nyújt arra, hogy a magyar jog e területén is érvényesüljenek a jogharmonizációs törekvések. Lehetőséget jelent arra, hogy a szabályozási területek megfeleljenek a nemzetközileg elfogadott elvárásoknak. Magyarország, a magyar gazdaság, a magyar jogrendszer az európai integráció keretében kell hogy működjön, és ennek elengedhetetlen feltétele a különböző jogharmonizációs lépések megtétele.
A választottbírósági törvényjavaslat azért is jelentős lépésnek tekinthető ezen az úton, mert egységesíti a belső hazai, illetve a nemzetközi választottbíráskodást, és ez rendkívül megkönnyíti mind a hazai, mind pedig a külföldi jogalkalmazók dolgát.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Derültség.) Engedjék meg, hogy nagyon röviden egy-két részletkérdésre is kitérjek... Bocsánat, nem volt csere az elnöklő személyében, úgyhogy elnök asszony... Elnézést!
A törvényjavaslat szerint a választottbírósági eljárásnak polgári bírósági eljárás helyett akkor van helye, ha egyéb feltételek egyidejű fennállása esetén legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy. A javaslat ugyanakkor nem határozza meg, hogy kit is kell ilyen személynek tekintenünk. Ebből a szempontból nem kielégítő az indokolás sem. Miután a hatályos jogban még a gazdasági életet szabályozó jogszabályokban sem személy a bevett fogalom, ezért indokoltnak tartanánk az értelmező rendelkezésekben a személy fogalmának meghatározását. Magától értetődik ugyanakkor, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok is igénybe vehetik, főként a választottbírósági eljárást. A választottbírósági eljárásnak választottbírósági szerződés alapján van helye. A törvényjavaslat előírása szerint a választottbírósági eljárás igénybevétele a felek egyező elhatározásának függvénye, és messzemenőkig egyet lehet érteni azzal a rendelkezéssel is, amely a vonatkozó szabályokat diszpozitív szabályokként határozza meg.
A szakmai hozzáértés okából a javaslat nem kívánja meg a bíróvá választásnál a jogi végzettséget, viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szabályozás ne alkalmazzon a bírói mérlegeléshez hasonló, illetve a mérlegelési körbe tartozó olyan tényállási elemeket, amelyek értelmezése problémát vethet fel.
Kétségek merülnek föl a tekintetben is, hogy he-lyes-e a hatályos szabályozástól eltérni olyan alapvető kérdésben, mint például a szerződés létrejötte. Ebből a szempontból aggályos lehet a javaslatnak az a rendelkezése, amely azt határozza meg, mely megállapodásokat kell írásban megkötött szerződésnek tekinteni. A választottbírói minőség nincs feltételhez kötve a törvényjavaslatban. Kizárólag olyan rendelkezéseket találunk, amelyek néhány kizáró szabályt tartalmaznak. Annak ellenére, hogy a felek akaratát kell ebben a kérdésben döntőnek tekinteni, megfontolandó lenne a bíráskodás magasabb színvonala érdekében esetleg egy-két kógens, pozitív feltételt is előírni.
A választottbírósági eljárás igénybevételével a felek saját akaratukból mondanak le a tartalmi jogorvoslat lehetőségéről. Ezért ennek hiánya természetszerűleg nem kifogásolható. Nem feltétlenül indokolt azonban a törvényjavaslatnak az a szigorú előírása, hogy a rendes bíróság választottbírósággal kapcsolatos határozatai ellen ne lehessen felülvizsgálati kérelemmel fordulni. A felülvizsgálat nem általános jogorvoslat, komoly feltételei vannak, beleértve az előterjesztésével kapcsolatos alaki követelményeket, illetve szankcionálási lehetőségeket, így nem kellene attól tartani, hogy ezt a felek az eljárás elhúzására használnák fel.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyes korrigálható hiányai és pontatlanságai ellenére példaértékűen szolgálhat az igazságszolgáltatás gyökeres reformját célzó törvények megalkotásához. Ezért a beterjesztett anyagot összességében a Fidesz elfogadásra ajánlja, és maga is támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
