DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS, a KDNP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónokok sorában ha nem is utolsóként, de utolsó előttiként felszólalva már egy kicsit furcsa lenne, ha eredeti szándékomnak megfelelően arra kérném képviselőtársaimat, hogy készüljenek fel egy váratlan, de a jövőben remélhetőleg többször bekövetkező eseményre. Mert lassan már nem számít váratlannak, de eseménynek sem, hogy - ha nem is az ugyancsak a világörökséghez tartozó ellenzéki padsorokból, hanem az új Házszabály miatt innen, de mégis ellenzéki színekben - fennköltnek megkísérelt mondatokban próbálom dicsérni az előterjesztett törvényjavaslatot, persze, egy kicsit felvállalva a "...saját lovát dicséri" szerénytelenségét. Mert, ahogy az expozé is utalt rá, ezt a törvényjavaslatot a kormány az előző kormánytól örökölte, de ez semmit sem von le a kormánynak a várható szavazás során beinkasszált dicsőségéből, hiszen őszintén be kell vallani, hogy 1990-ben mi is örököltünk egy-két javaslatot, amit egy kicsit megfésültünk, tisztába tettünk, és nosza, be vele a parlamentbe - és mi is learattuk a dicsőséget.
(9.40)
A szakma iránti tiszteletem jegyében úgy érzem, hogy ez így is van jól. Kormányok mennek, kormányok jönnek, miniszterek felállnak, leülnek a bársonyszékben, de a szakmai malmok folyamatosan, szünet nélkül őrölnek és az őrleményből a mindenkori politika jó kovászt tud készíteni, vagy egy illatos kenyeret tud sütni. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Ha már így kalandoztam a kormányok között, akkor kicsit menjünk vissza a múltba, mert a jogtörténészek szerint az első egyedül eljáró választottbíró Salamon király volt, aki két perlekedő asszony között igazságot tett, hogy kié a gyerek. A rómaiaknál is létezett választottbíróság, sőt a jogtörténészek szerint már Justinianus kódexe is rendelkezett arról, hogy a választottbírósági döntés az ítélettel azonos érvényű. Európában már a XI. században működött a kereskedők egymás közötti jogvitáit eldöntő - az angol megnevezés szerint - poroslábúak bírósága, mert valahogy ezek a kereskedők úgy érezték, hogy a poros lábú kollégákban jobban meg tudnak bízni, mint a parókás, taláros állami bírókban.
Mi, magyarok sem panaszkodhatunk, mert Szent István dekrétuma is tartalmaz választottbíróságra vonatkozó rendelkezést, de a választottbíróságok felvirágzásának ideje nyilvánvalóan egybeesik a tőkés fejlődéssel. Az örvendetesen hosszú időt megélt és a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikkünk külön fejezetet szentelt a választottbíróságnak, és van olyan szakmai álláspont, hogy ezt a fejezetet csekély változtatással fel lehetett volna újítani, ha nem ragaszkodnánk az UNCITRAL által kidolgozott mintatörvény rendelkezéseihez. De mi eltökélten jó gyerekek vagyunk. Az Európába vezető úton még a bekötő utakat is felvállaltuk... (Derültség az MDF soraiban.) ...és az igyekezetünk egyenesen lenyűgöző, mert egy törvényben rendeztük a belföldi és a nemzetközi választottbírósági eljárásról szóló rendelkezéseket. Ez dicséretes, mert így végeredményben két légy lett leütve egy csapásra, és előbb-utóbb rendezni kellett volna mindkét választottbíróság kérdését.
Dicséretre méltó a vállalkozásnak az a merészsége - mondom -, hogy egy törvényben lett összefoglalva a belföldi és a nemzetközi választottbíráskodás, de azért nem árt megjegyezni, hogy a mintatörvény nem államközi szerződés, hanem csupán ajánlás. És tudomásom szerint eddig csak Kanada, Ciprus és Új-Zéland fogadta el belső jogalkotásánál, ugyanakkor az európai államok nem nagyon törekedtek és ma sem törekszenek arra, hogy a mintatörvényt változtatás nélkül beemeljék a belső jogalkotásba.
A történelmi múltból a jelenbe visszatérve megalapozatlan lenne az az állítás, hogy ez az a törvényjavaslat, ami most lázba hozta a magyar közvéleményt és visszafojtott izgalom várná a megszületését.
Ennek ellenére megkockáztatom azt a kijelentést, hogy az örvendetesen felgyorsuló gazdasági életben elengedhetetlenül szükségessé vált ennek a jogszabálynak a megalkotása, hiszen az érvényben lévő jogi szabályozás meghaladottá vált, és egyes negatív feltételezésekkel ellentétben igenis állítom, hogy ez a gazdasági jogalkotás része, mert a zavartalan gazdasági életben is keletkezhetnek jogviták és igenis a gazdasági életnek érdeke fűződik ahhoz, hogy ezek a jogviták minél gyorsabban és minél megnyugtatóbb módon rendezésre kerüljenek.
Tisztelt Országgyűlés! A számok mindig unalmasak és a feledés homályába hullnak, mégsem árt megemlíteni, hogy az 1994 májusi igazságügyi statisztikai adatok szerint a helyi bíróságoknál 11 938 volt az időszak végén folyamatban maradt gazdasági perek száma, s ebből 5 900 esett a fővárosra.
A megyei, fővárosi bíróságoknál pedig 6 753 volt az időszak végén folyamatban maradt gazdasági peres ügyek száma és ebből 5 272 volt a fővárosi bíróságé.
Az ijesztő számok hallatára engedjenek meg egy kis kitérőt, mert lassan a vízcsapokból is az csordogál, hogy a bíróságok ellehetetlenültek, a perek elhúzódnak és az állampolgár elvesztette a bíróságokba vetett bizalmát. Annak idején nekem is lidérces álmaimban jelentek meg az összeomló bíróságok képei, ahol recsegve-ropogva jöttek a gerendák felülről lefelé. Az ébredés valósága azért mindig megnyugtató volt.
Higgyék el, hogy ezek az elkötelezett és kötelességtudó bírák önnön kezükkel támasztják a gerendákat, és közben még igyekeznek lelkiismeretesen dolgozni is. Ha egyszer egy valós statisztika készülne a perek elhúzódásának tényleges okairól, ez nem mutatna kedvezőtlen képet a bíróságokról.
Nézzék meg, a felperes beadja a keresetlevelet, és utána ölbe tett kézzel várja, hogy majd a bíróság kikaparja neki a kedvező megoldás szép barnára sült gesztenyéjét.
Ő vagy elmegy a tárgyalásra, vagy el sem megy, vagy bejelenti a bizonyítékokat vagy nem jelenti be, a tanúk vagy elmennek a tárgyalásra vagy nem mennek el, a pénzbírság hatástalan, az elővezetés sokszor eredménytelen, tehát a perek elhúzódásának van olyan oka, amit inkább az eljárási szabályok módosításával - ahogy a miniszter úr is utalt rá és a nyilatkozataiban is szerepel -, az officialitás elvének szűkítésével és számtalan eljárási módszerrel lehetne megoldani.
Nem a szervezeti változtatással, hiszen a perek súlya a helyi bíróságokon, megyei bíróságokon van, ahelyett nem lehet újat kitalálni, az lesz, bármilyen szervezeti változás van, hanem csak az eljárási szabályok módosításával, nem pedig a bírósági szervezetek megváltoztatásával.
Tisztelt Országgyűlés! A számokat azzal az ígérettel idéztem, hogy megkímélem képviselőtársaimat a kizárólag szakmai törvényjavaslat részleteinek kimerítő taglalásától, a lényeges rendelkezések kiemelésétől és az általános vita vezérszónokaként beérem azzal, hogy részben a már elhangzottak ismétlésével röviden össze kívánom foglalni a választottbíráskodás vitathatatlan előnyeit.
A választottbíróság lényegében az indoklásban foglaltaknak megfelelően a felek egyező akaratával létrehozott szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése, és a legnagyobb előnyt a gyorsaság jelenti, ami a bíróságok jelenlegi túlterheltségének és az előbb elmondott számszerű adatok ismeretében nyilvánvalóan döntő szempontnak számít, hiszen - ahogy már utaltam rá - a gazdasági élet szereplőinek elemi érdekük fűződik a viták minél gyorsabb elbírálásához.
A gyorsaságot biztosítja az egyfokú eljárás, persze alkotmányos garanciaként tartalmazza a javaslat a rendes bíróságnál benyújtható, az ítélet érvénytelenítésére irányuló jogorvoslati lehetőséget, természetesen az 55. §-ban behatárolt szűk körben, és a bíróság ítélete kizárólag a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére szorítkozhat.
A javaslat csak olyan esetben ad feladatot a bíróságnak, amikor a választottbírósági eljárás a bíróság beavatkozása nélkül nem lenne folytatható. Mint például a választottbíró kijelölése, kizárása vagy a hatáskör megállapítása.
A másik előny a hajlékony rugalmasság, ami a választottbírósági szerződés tartalmában, az eljárási szabályok diszpozitív jellegében és a Magyar Gazdasági Kamara mellett szervezett állandó választottbíróság elnökének, Horváth Évának a találó megfogalmazása szerint a felek akarati autonómiájában nyilvánul meg.
(9.50)
A rugalmasságot jelzi a választottbíróság kiköthetőségének széles köre, hiszen bírósági peres eljárás helyett választottbírósági eljárásnak van helye, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy és a jogvita e tevékenységével kapcsolatos. Tehát az expozéban is említett módon a kereskedelmi ügy fogalmát nem tartalmi, hanem csupán alanyi oldalról határozza meg a tervezet, s a gazdasági tevékenységet a lehető legtágabban kell értelmezni.
A felek szabadon állapítják meg az eljárási szabályokat, a választottbírók kijelölésének és kizárásának szabályait, a vitás kérdések érdemi eldöntésére alkalmazandó jogot, az eljárás során használandó nyelvet is megválaszthatják, tehát a törvény tág keretei között, hogy úgy mondjam, vidáman lubickolhatnak a szabadság tengerében.
További előny a bizalmi elv messzemenő érvényesítése, hiszen a választottbíróság hatáskörébe tartozó jogvitákat az érdekeltek által ismert és a bizalmukat élvező személyek döntik el. Az előnyök között említhető a vitathatatlan szakértelem. Nem mintha ezzel bárki kifogásolná a rendes bíróságok szakértelmét, de nyilvánvaló, hogy az egyre bonyolultabbá váló gazdasági viták eldöntése nemcsak jogi szakértelmet igényel.
Valójában az sem szól a szakértelem ellen, hogy a választottbírósági tisztség nem kötődik jogi vagy egyéb, papírral igazolt szakértelemhez, a 12. § sem úgy fogalmaz, hogy ki lehet, hanem hogy ki nem lehet választottbíró, és csupán négy értelemszerű kizáró okot tartalmaz, és a felek nyilvánvalóan nagyon jól tudják, hogy az adott kérdésben kit tartanak valóságos és elfogadható szakértőnek, és nem fogja sérteni jogászi szakmai önérzetünket, ha jogász helyett ne adj' isten! éppen egy mérnököt választanak majd választottbírónak.
Ugyancsak az előnyök között kell említeni a viszonylag egyszerű végrehajthatóságot, valamint a nyilvánosság szűkítését. Egyik képviselőtársam ugyan a borzalmak közé sorolta, hogy a végrehajtás a rendes bíróságra tartozik, pedig az Országgyűlés nem is régen fogadta el az egyszerűsített szabályokat tartalmazó és az önálló bírósági végrehajtó intézményét nem megteremtő, hanem visszaállító végrehajtási törvényt. Persze az igaz, hogy ez sem tartalmazza az adósok börtönét, és semmi törvénysértő erőszakos eljárást nem tesz lehetővé, de az egyszerű végrehajthatóság körében külön említést érdemel, hogy a New York-i Egyezményt ratifikáló országok államai arra vállaltak kötelezettséget, hogy a többi ratifikáló országban hozott választottbírósági döntéseket saját állami bíróságuk segítségével végrehajtják, úgyse jön létre külön végrehajtó szervezet, nem lehet preferálni a választottbírósági ítéleteket, hogy azt kft-k is végrehajthatják - nyilvánvaló, hogy csak rendes bírósági végrehajtás körében hajthatók végre a választottbírósági ítéletek is, de szélesebb a végrehajthatóságuk az említett nemzetközi egyezményre tekintettel.
Tisztelt Országgyűlés! Az előadottak alapján a Kereszténydemokrata Néppárt elfogadja és elfogadásra ajánlja a benyújtott törvényjavaslatot a válasz-tottbíróságoknak szóló, azzal a megelőlegezett jókívánsággal, hogy maradéktalanul feleljenek meg a velük szemben támasztott szakmai elvárásoknak, és a lassan feltisztuló gazdasági életben minél kevesebb bonyolult jogvitás ügyben kényszerüljenek majd ítélkezésre. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Általános taps.)
