DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló különböző módosítások nagy részével a Magyar Demokrata Néppárt egyetért, de továbbra is sajnálatosnak tartja, hogy a hetek óta tartó javítgatások és egyezkedések után továbbra is benne maradtak a végső változatban, módosító javaslatban zavaró megfogalmazások, amelyek kicsit ilyen gumitörvénnyé tehetik magát a privatizációs törvényt.
Én azt hiszem, hogy ezek közül néhányat érdemes megemlíteni, és fölhívnám a figyelmét az ÁPV Rt. vezetőinek és dolgozóinak, hogyha ez a törvényjavaslat és ezen módosító indítványok így kerülnek elfogadásra, akkor a belső szabályzatokban pontosítsák azt, hogy például mit jelent az, hogy állami tulajdonban lévő termőföld értékarányos cseréje! Tehát ezt valahol meg kell külön fogalmazni, mert tudnék ötleteket mondani, hogyan lehet állami tulajdonú földet úgy elcserélni, hogy az papíron értékarányos, a valóságban esetleg mondjuk egy fél év múlva már óriási értékkülönbség keletkezik az egyik földterület javára.
Azt, hogy megelőzzünk esetleges újabb botrányokat ez ügyben, és azt hiszem, hogy a konstruktív ellenzéki magatartás az, hogy erre a figyelmet fölhívja, valóban az ott dolgozók és a politikai vezetők érdeke az, hogy erre megfelelő írás legyen, amely majd a későbbiekben szabályozza, hogy ilyen földcserénél a versenyeztetést hol lehet mellőzni és milyen indokkal.
Hasonlóan – véleményünk szerint – nem sokat ér az a módosító indítvány, ami azt mondja ki, hogy a pályázatot az ÁPV Rt. igazgatósága – kivételes esetben, ha az értékesítés jelentős vagyonvesztéssel járna –, az igazgatósági tagok kétharmadának szavazatával elfogadott határozata eredménytelennek nyilvánítja.
Probléma ott van, hogy jogállamban élünk, a gazdasági jogászok egyre kifinomultabb eszközökkel dolgoznak, és itt ugye arról van szó, hogy eredményes pályázatról van szó. Mert ha eredménytelen a pályázat, akkor arról az igazgatóság tagjai nem is szavaznak. Tehát eredményes pályázatról van szó. Végül is lehet, hogy egy 1 milliárdos, papíron kimutatott eszközértékű céget 1 forintért vásárol meg valaki, és ez még lehet, hogy úgy mondjam, a piaci realitásoknak megfelelő adásvétel, és esetleg kapcsolódhat hozzá olyan egyéb kikötés, ami mégiscsak ésszerűvé és az állam számára kifejezetten előnyössé tehet egy ilyen adásvételt.
Na most, amennyiben a későbbiekre nézve, ugye itt ki lehet mutatni könnyen, hogy hát kérem, itt jelentős vagyonvesztés történt, hogyhogy mégis megszavazta az igazgatóság ezt a bizonyos üzletet. Teljesen mindegy, hogy kétharmaddal vagy annál nagyobb arányban, én azt hiszem, hogy ez gazdasági jogászok számára, hogy "az értékesítés jelentős vagyonvesztéssel jár", amikor piaci versenyben döntünk egy adott állami tulajdonú eszköz eladásáról, ez semmit nem mond. Tehát mind a kettőt nagyon jól meg lehet indokolni. Én azt hiszem, hogy ez a módosító indítvány nem igazán szerencsés, és nem fogja segíteni a jobb döntés meghozatalát az igazgatótanács részéről.
A Magyar Demokrata Néppárt ugyanakkor egyetért azzal, hogy magát az egyszerűsített privatizációt – ami nagyon döcögősen halad –, ezt gyorsítsuk föl, és nagyon egyetértünk azzal, hogy itt a dolgozók is a későbbiekben tulajdonhoz juthatnak, akár jelentős tulajdonhoz is. Azért azt megint tisztázni kellene, hogy: "A társasági részesedéseket 50-50 százalékban a társaság vezető tisztségviselői, illetve dolgozói térítés nélküli tulajdonszerzésére kell fordítani."
Most azt, hogy mi a társaság vezető tisztségviselője, az egy fő – tehát maga az ügyvezető igazgató –, vagy három fő, vagy öt fő, megint nem derül ki belőle semmi. Benne vannak nekem mondjuk esetleg a telepvezetők vagy az osztályvezetők, és még kicsoda más. Szerencsésebb lett volna maradni amellett, hogy az adott vállalat dolgozói között, és döntsék el a dolgozók azt, hogy aztán ezt a megosztást lehet, hogy nem 50-50 százalékban, hanem 25-75 százalékarányban teszik meg. Én úgy gondolom, hogy nem szerencsés ilyen fele-fele arányban a menedzsment és a dolgozók között előírni, hogy így kell megosztani az így szerzett ingyenes vagyont.
Az előbbiekben Karakas képviselőtársam említette a kakukkfiókát, ugye a szövetkezeti tulajdont, illetve ingyenes vagyonszerzést. Úgy gondolom, hogy itt a vegyes rendelkezések között az, hogy a helyi önkormányzatok mellett szövetkezetek is kaphassanak térítés nélkül állami vagyont – persze kormánydöntés alapján, kivételes esetben –, ez megint nagyon nehezen indokolható, és egyébként a társadalmi igazságosság elvének sem felel meg.
(11.40)
Ugyanis a szövetkezet – és itt hallottuk, hogy két cégről van szó, tehát a Ringa Húsipari Részvénytársaság, valamint a Gemenc Gabona Rt.-ről van szó –, a Ringa esetében mintegy 50 fő szövetkezett arra, hogy ezt a vagyonkezelést, majd később pedig az oszthatatlan vagyonba való helyezés alapján tulajdonába vegye a Ringa Húsipari Rt.-t, amelynek – csak úgy megjegyzem – körülbelül 2,5 milliárd forint a vagyonértéke.
50 főről beszélt, na most a Ringa Húsipari Rt.-nek, utánanéztem, közel ezer beszállítója van, most kérdés, hogy az az 50 pontosan az, ahol ezt a fajta pozitív diszkrimánicót meg lehet tenni, mi van a másik 950-nel. A Gemenc Gabona Rt.-nél nem tudom, hogy mennyi oda a beszállító, de valószínűleg többszöröse, mint ahányan erre szövetkeznek.
Önmagában véve azt mondhatom, hogy: na, ti voltatok az ügyesebbek, előbb jutott eszetekbe az ötlet, ez bizonyos szempontból versenyelőny, talán el is lehetne fogadni. Nekem ennél nagyobb problémám van azzal, hogy mind a két cég – és itt nagyon kérem szocialista képviselőtársaimat, gondolják végig még egyszer javaslatukat – kiválóan működik.
A Ringa Rt. és a Gemenc Rt. is nyereséges cég. Ha jól tudom, több százmillió forint nyereséggel fog zárni ebben az évben. Az iparágban – akár a gabonaipar, akár a húsipar – kőkemény verseny van jelen pillanatban. Jelentős befektetők érkeztek és valószínűleg érkeznek a közeljövőben, komoly tőkeemelés történik mindkét iparágban, és azt őszintén el kell mondanom, hogy a vagyonkezelés – természetesen feltételezem, hogy maga a szövetkezet nem elkezelné a vagyont, hanem rendesen működtetné, de mind a két cég esetében jelentős tőkeemelésre van szükség, ami készpénzt jelent.
A Gemenc Gabona Rt.-nél – a véleményem szerint – körülbelül 5-600 millió forintra tehető készpénzben az a szükséges forgótőkeigény, amit jelen pillanatban külső finanszírozók, tehát hitelből finanszíroznak, de azáltal, hogy a gabonaárak ennyire megemelkedtek az elmúlt időben, a Gemenc Gabona Rt. hitelképessége olyan szempontból romlott, hogy kevesebb gabona felvásárlására van jelen pillanatban lehetősége, lévén, hogy a tőkéje nem emelkedett az elmúlt időszakban. Tehát emiatt szorul jelentős készpénztőke-emelésre.
A Ringa Húsipari Rt.-nél körülbelül 300-400 millió forintról van szó, nagyon aggasztónak tartom, hogy ugye itt a javaslat az, hogy mind a két cég fel nem osztható szövetkezeti vagyonba kerüljön, a pénzügyi befektetők és a szakmai befektetők egyaránt nem tudnak mit kezdeni a szövetkezettel. Ott, ahol az egy tag egy szavazat elve érvényesül, ott nem tud semmilyen formában külső pénzügyi befektető, befektetési társaság vagy éppen szakmai befektető belépni, mert őneki is egy szavazata marad.
Utánanéztem, itt hivatkozás történt a dán szövetkezetekre, miután a gazdasági bizottsági ülésen is sokat vitattuk ezt a témát, azóta telefonon érdeklődtem mind Dániában, mind Hollandiában, hogy hogy is működnek ott ezek a vertikális szövetkezetek, és gondolom, a választ ön is nagyon jól tudja, kivétel nélkül mindenütt részvénytársasági formában. Tehát nem szövetkezeti formában működtetik az adott feldolgozóüzemet, hanem részvénytársasági formában.
Én ezt javasolnám, tényleg kellő megértést, konstruktivitást mutatva, gondolják végig még egyszer ezt a javaslatukat! Azt, hogy legyen preferencia, azzal egyetértek, de magát a két vállalkozást versenykörnyezetben, profitorientált módon kell működtetni, ha önök azt akarják, hogy ezek a cégek valóban az ott élő termelők érdekeit hosszú távon képviseljék.
Az nem lehet cél, és persze érzelmi oldala is van, hogy én tulajdonosa vagyok egy feldolgozóüzemnek, ahova én beszállítok, de a cég továbbra is nem vonatkoztathat el attól, hogy az adott ágazatban verseny van, tehát magyarul nem fizethet magasabb felárat a vágósertésért, vagy éppen vágómarháért, a másik a búzáért, mert ha ezt teszi, rövid időn belül tönkremegy, és akkor valóban a vagyonelkezelés esete fog fennforogni.
Tudomásom szerint a Ringa Húsipari Rt. ma is a legmagasabb árakat fizeti a környékbeli termelőknek, ennél többet akkor se fog tudni nekik fizetni, hogyha tulajdonosok lesznek ezek a termelők, és hogyha szövetkezeti formában történik ez, akkor a külső tőke becsalogatása nagyon megnehezül, ami később komoly nehézségeket okozhat.
Tehát az én javaslatom az, hogy inkább egy olyan koncepcióban gondolkozzanak, amelyben szövetkezetek létrehoznak gazdasági társaságot, és ez a gazdasági társaság működteti az adott húsipari vállalatot, és ez a gazdasági társaság már értékelhető befektetők számára is, lehet tárgyalni velük, oda be lehet csalogatni tőkét, mert erre valóban szükség lesz.
Tehát azt hiszem, hogy talán érzelmileg lehet hogy megérthető vagy érthető ez a fajta törekvés, de Nyugat-Európában nincsen pandanja, tehát ilyen szervezetek nem működnek, és lévén, hogy előbb-utóbb az uniós csatlakozásunk megtörténik, talán jobb lenne, ha most ez a nemes cél, amit önök megfogalmaztak, valóban piacgazdasági környezetbe illő módon történjen meg.
Ha ez így történik, akkor azt természetesen más ellenzéki képviselőtársaimmal is támogatni tudjuk, de ezt a kicsit anakronisztikusnak tűnő elképzelést semmiképp. Pontosan a termelők érdekében s pontosan a két cég dolgozói és magának a cég jövője érdekében.
Én azt hiszem, hogy emiatt ez a módosító indítvány így nem fogadható el, vagy nem lenne célszerű elfogadni, de természetesen nyitott vagyok én is, a Magyar Demokrata Néppárt többi tagja is, és valószínű az ellenzéki képviselők is, hogy ezen a téren valami, ennél átfogóbb megoldás szülessen, mert nemcsak a Kapuvár környéki termelők, nemcsak a Szekszárd környéki gabonatermelőknek van szüksége arra, hogy valóban komolyabb érdekeltségeket szerezzenek az élelmiszeriparban és kereskedelemben, hanem az ország más területein is.
Való igaz, hogy Magyarország a versenyen alapuló privatizációs technikát alkalmazva, jelentős mértékben kiszorította – már magából a lehetőségből is – a mezőgazdasági termelőket, itt kompenzáció szükséges, csak úgy gondolom, hogy ennek a kompenzációnak mindenképp piacgazdasági környezetbe illőnek kell lenni, és olyannak, ami hosszú távra megoldja, illetve építi fel ezt a fajta integrációs rendszert, vertikális érdekeltségi rendszert, aminek a szükségességével magam is egyetértek.
Ezekkel az észrevételekkel a Magyar Demokrata Néppárt természetesen támogatni fogja, mert szükségesnek tartja azt, hogy a privatizáció tovább haladjon, és lehetőleg gyorsuljon, és mielőbb záródjon le, főleg azokban az esetekben, amit talán resztliknek nevezhetnénk.
Teljesen értelmetlen dolognak tartjuk azt, hogy óriási költséggel, apparátussal néhány százaléknyi állami tulajdont működtetünk, amelyet se ellenőrizni nem tudunk, érdemben beleszólni ennek a vagyonnak a sorsába szintén nem tud az ÁPV Rt., jobb, ha mielőbb megszabadul tőle és az a javaslat, hogy ez legyen az ott dolgozóké, akár ingyenes formában vagy egy jelképes összegért, ez mindenképpen – véleményünk szerint – elfogadható, és ezzel egy komoly szeleteit a privatizációnak ezen a területen le lehetne zárni.
Befejezésül szeretném megemlíteni, hogy nagyon sajnáljuk, hogy e módosító csomag kapcsán nem foglalkozik a javaslattevő és a kormány képviselője sem érdemben azzal a kérdéssel, hogy az úgynevezett állami vállalkozói vagyont milyen szervezeti formában működtessük.
(11.50)
Talán szerencsés lett volna akár most ezt a javaslatot benyújtani, mert nagyon szerencsétlen dolognak tartanánk, hogyha az állam vállalkozói vagyonát, amely az ÁPV Rt.-nél bizony igen jelentős, valamiféle felemás rendszerben működtetnénk, kincstári értelemben. Én úgy gondolom, hogy a kincstárnak csak a nem vállalkozói állami vagyont kell működtetnie, ami vállalkozói azt pedig megint piacgazdasági környezetbe illeszthetően kell működtetni részvénytársaság, holding formájában, amelynek igenis nyereségérdekeltnek kell lenni, amelynek igenis a részvénytársaságokra, befektetési társaságokra és bankokra jellemző környezetben kell a helyüket megállni. Ha nem ez történik, akkor ezt a vagyont is el fogják kezelni és ott hogyha az alkalmazottak, mivel részben kormánytól közvetlenül függő, vagy pedig éppen a költségvetéstől, legyen akár kinevezés, fizetés vagy bármi, akkor a döntéseiket mindig olyan mérlegelés alapján hozzák meg, amely kicsit talán politikai ízű, ennek egyértelműen lásd az olasz nagy állami holdingok folyamatos csődjét és botrányait, vagy éppen az osztrákokét is említhetném. Szóval nem igazán tartós megoldás, hanem bebetonoz egy folyamatos botránysorozatot, amit azt hiszem, hogy mind a kormánypárti képviselők, mind az ellenzék ezen a területen a privatizáció érdekében igenis el akarnak kerülni. Tehát az a Magyar Demokrata Néppárt zárójavaslata, hogy mielőbb ezzel a kérdéssel a parlament foglalkozzon, készüljön, előterjessze és ebben és igenis meggyőződésünk, hogy emiatt magát a szervezetet is ketté kell választani és a vállalkozói vagyont működtető egységet piacgazdasági környezetbe illeszthető, társasági formában kell működtetni. Köszönöm szépen.
