DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY
DR. RASKÓ GYÖRGY (MDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Simon József hozzászólására két mondattal szeretnék reagálni. Azzal értenénk egyet, és az lenne a logikus, hogy mondjuk például a Ringa esetében az az ezer termelő megcsinálná azt a szövetkezetet, és utána ők alakítanának egy gazdasági társaságot, amely a Ringa – mondjuk – akár legyen ingyenes vagyonátadással megszerezhető, de akkor mint részvénytársaság már értelmezhető más befektetők számára. Én csupán erről beszéltem. Tehát kell egy közbeeső pont, direktbe, oszthatatlan vagyonba tenni be egy ekkora értéket, szövetkezeti oszthatatlanba, abban a pillanatban leblokkol, és nem lehet vele többé mit csinálni.
Csiha Judit miniszter asszonynak a következőt szeretném megjegyezni. A nemzeti leltárral kapcsolatban nagy reményei ne legyenek, mert 1990. előtt nem volt piacilag értékelt vállalkozói vagyon Magyarországon. Hasra ütve lehetett mondani, hogy ennyi milliárd, meg annyi milliárd, senki meg nem mérte, mert tranzakciók olyan kevés számban voltak, hogy abból nem lehetett következtetést erre a vagyonra, mint piaci vagyonra meghozni. Ráadásul mechanikus átalakulások történtek eszköz alapon, könyv szerinti értéken. Kérdezem én, mi köze van annak ahhoz, hogy az a vállalat mennyit ér?
Ebből adódóan a vagyonvesztés is megkérdőjelezhető, mert kérdés, hogy egy papíron kimutatott vagyonhoz viszonyítom a vesztést vagy pedig egy piaci értékhez. Márpedig akkor piaci értéket egy kormány nem tudhatott volna meghatározni, mert ahhoz kellett volna kellő számú tranzakció, hogy utána lehessen többé-kevésbé számszerűsíteni, hogy valójában ez az állami vállalkozói vagyon 1990-ben mennyit ért.
Harmadik megjegyzésem pedig az, hogy a vagyonkezelő részvénytársaságot azért tartjuk szükségesnek, és lehet, hogy persze most egy nagyon jó kodifikációs munka folyik ezen a területen, mert jelen pillanatban összefolyik a vagyonkezelés, az ügynöki tevékenység és a kincstári típusú vagyonkezelés – gondoljunk az erdőtársaságokra –, ez így nem mehet tovább.
