DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés! Nagy örömömre szolgált, amikor tegnap Kertész Zoltán képviselőtársunk Sopron hetvenöt évvel ezelőtti népszavazásának, akkor a magyar társadalmat átható eseményeiről számolt be.
Sopron a magyar történelemben mindig kiemelkedő, fontos helyet töltött be. Tulajdonképpen az ország egyik nagy nyugati kapuja volt, amelyeikben a soproni céhek mindig kiemelkedő munkát végeztek. A soproni szőlészek, a soproni szőlőtermelők és az ottani mezőgazdaság, amely kétségtelenül magyar szívű, de általában német nyelvű poncihsterekből állt. Ezzel a tettükkel is Magyarországhoz való hűségüket bizonyították.
Nagyon nehéz évek következtek az ötvenes években is Sopronra. Annak idején egyszerűen a város megközelíthetetlen volt. Különböző engedélyek voltak szükségesek. Amikor hivatalosan jártam ott, akkor is legalább háromszor igazoltattak, míg a városba beérhettem és beérkeztem.
A város akkor kétségtelen befelé fordulva, hisz iparfejlődés nem volt, semmiféle fejlődésre nem kerülhetett sor, és tovább folytatta tudományos, megalapozó munkáját Házi Árpád, a megboldogult barátom, Csatkai Endre (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi, hogy a felszólalási idő lejárt.), vagy a környezetvédelemben is és a várostörténelemben is szerepet játszó Fridrich István tulajdonképpen nagyon jelentős munkát végeztek.
Én szeretném, hogyha kompenzációként Kassát, illetve Sopront (Kisebb derültség a teremben.) – Kassát azért említettem, mert hasonlóképpen szabad királyi város volt, tehát hasonló helyzetű és hasonló (Az elnök pohara megkocogtatásával jelez, hogy a felszólalási idő lejárt.) terület volt –, kompenzációban részesítenénk valamilyen módon, és szeretnénk, hogyha Sopron visszanyerné régi fényét és jelentőségét. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a teremben.)
