DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA
DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Bibliából jól tudjuk, hogy jó háromezer évvel ezelőtt Jerikó falait ledöntötte a kürtszó. Ma is országszerte kormányzati fórumokon győzelmi harsonák szólnak Jászapátitól Balmazújvárosig az ország helyzetében bekövetkezett csodálatos változásokról. Ezeknek egy állandó visszatérő, kísérő zenei motívuma a mutogatás az elmúlt négy év kormányzati teljesítményeire, miszerint az ország összes nyűge, gondja, baja azokból a ballépésekből származik, amelyek 1990-94 között érték az országot, és újkori történelmünk legdicsőbb fejezete éppen három évvel ezelőtt, 1994. július 15-én kezdődött el.
Önmagában talán nem lenne kifogásolható, hogy a kormányzat igyekszik kedvező önképet kialakítani. A mutogatás tényét viszont abban az időszakban, amikor még a gyerekeket nevelni szokták, igen nagy illetlenségnek vélték a pedagógusok, a pszichológusok pedig álcázási törekvésnek.
Ha reálisan akarunk szólni az ország helyzetéről - s kinek ne lenne érdeke, hogy az ország helyzetéről kedvezően szólhassunk; mindannyiunk közös érdeke, hogy Magyarország jó eredményeket érjen el a nagyvilágban a nemzetek közötti versenyben -, akkor tisztán, világosan látnunk kell, hogy jobb a helyzet ma Magyarországon, ha az államadósság GDP-hez viszonyított nagyságát, a fizetésimérleg-deficit nagyságát, az adósságszolgálat nagyságát nézzük. De látnunk kell, hogy a feldicsért növekedési teljesítmények legfeljebb elérik majd az 1994-es eredményeket, az inflációs mutató körülbelül ugyanolyan lesz, mint 1994-ben, és ezt a javítást az ország igen súlyos árral, a reáljövedelmek körülbelül 20 százalékos csökkenésével érte el. (Felzúdulás balról.) Kíséri ezt a csökkenést...
Tessék talán mégis a tisztelt bődülő képviselő uraknak tanulmányozni a magyar statisztikai hivatal kiadványait, s akkor majd tartózkodnak a különféle hangzati megnyilvánulásoktól!
Romló közbiztonság, romló közérzet, elszegényedés, leszakadás... Nem jutottunk még túl semminek se a nehezén, túl korai a győzelmi ária, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azokat a rossz stratégiai helyzetmegítéléseket, az állam szerepének a leépítését az átalakulás egyik legnehezebb szakaszában, az egyensúlyi problémák gyökerének rossz helyen keresését, időzítési hibákat, az egészségügy, a kultúra, a gazdaság állami funkcióiból való kivonulást és az önkormányzatokra való átterhelését egy olyan időszakban, amikor a lakosság nagyarányú jövedelemveszteségeket szenvedett el. Ez nyilvánvalóan helytelen feltételezés. A kormányzat nagyszámú olyan területet engedett ki ellenőrzése alól, mint a műszaki fejlesztés, az idegenforgalom, a külgazdaság. Öt nappal ezelőtt hangzott el a rekviem a külgazdasági kirendeltségek megszüntetéséért. A kormányzat saját magát fosztotta meg cselekvési eszköztártól a jövőépítés legfontosabb területein.
Tisztelt Országgyűlés! Most, a nyári szünet előtt talán érdemes figyelmeztetni arra, hogy az efféle kampányok, múltra mutogatások nem szerencsések a politikai közhangulat alakulása szempontjából, az indulatgerjesztés, a mutogatás sosem hoz hasznot - aki szelet vet, vihart arat. Nem lehet így előkészíteni egy választási évet, és főleg, ami azután következik, ha cselekvés helyett ígérgetünk és mutogatunk.
Arra szeretném kérni a tisztelt kormányzati térfél politikusait, hogy ne ígérgessenek, ne mutogassanak, hanem a hátralévő időszakban - ami már alig kilenc-tíz hónapos - tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne legyen rossz választási évünk, és a választások után az ország az eddiginél kedvezőbb jövő felé indulhasson el.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)
