DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvényjavaslat tulajdonképpen nem egy új törvény megalkotásáról, hanem a már érvényben lévő törvények módosításáról szól. Nevezetesen a honvédelmi törvény, a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló törvény és a fegyveres szervek hivatásos állománya tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításáról van szó.
Előre kell bocsátanom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja a törvényjavaslatban vázolt célokkal egyetért. De lássuk kicsit részletesebben, milyen célokat tűzött ki maga elé a törvényalkotó ebben a törvényben!
Először is: átszervezés a Magyar Honvédség legfelső vezetésében. Úgy gondolom, a Magyar Honvédség parancsnoksága és a honvéd vezérkar egymás mellett történő működése ekkora országban, ekkora hadseregnél eddig sem volt szükséges. Ezenkívül a NATO-tagországok hadseregeiben hasonló a vezetés szervezetének felépítése. A haderőnemi vezérkarok, nevezetesen a szárazföldi és a légierő-vezérkar létrehozása szintén aktuális feladat.
(17.50)
Reméljük, hogy a honvéd vezérkar gyorsan és hatékonyan megszervezi a haderőnemi vezérkarokat, és a jövő év elejétől már tökéletesen működik a legfelsőbb katonai vezetés ezen rendszere.
Ennek a törvényjavaslatnak másik fő célja a hadköteles katonák szolgálati idejének csökkentése. Mint előre jeleztem, a KDNP ezzel a törvényi céllal is egyet tud érteni, azonban a bevezetés időpontjával, módjával és finanszírozásával vannak bizonyos fenntartásaink.
Kezdjük először is a pénzügyi alapokkal! Amint az előzetes számításokból is kiderül, ahhoz, hogy az ebben az évben bevonult valamennyi fiatalra vonatkozzon a törvény, úgy a Magyar Honvédségnél, mint a határőrségnél, körülbelül félmilliárd forint plusz kiadás szükséges. Igaz, hogy a miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy ezt az összeget különféle megtakarításokból és pénzátcsoportosításokból meg lehet takarítani, tehát nem kell pótköltségvetést készíteni vagy a költségvetési tartalékból pénzt igényelni, egyrészt kétségeim vannak afelől, hogy ez így van. Nem azért, mintha a miniszter urat nem tartanám szavahihető embernek, hanem azért, mert a feladat végrehajtása során felmerülhetnek előre nem látható kiadások, különösen a kiképzőbázisok beindítása körül. Viszont ha semmi pénzügyi probléma nincs, vagyis egy ekkora előre nem tervezett kiadást a Magyar Honvédség vezetése elegánsan a mellényzsebből finanszíroz, akkor viszont meg kell állapítani, hogy nagyon nagyvonalú volt a tárca költségvetése. Ennyit talán röviden a pénzügyekről.
Nézzük a katonaidő csökkentésének további feltételeit! Ami a bevezetés időpontját illeti, úgy gondolom, igen sok probléma magától megoldódna, ha a törvény azokra a fiatalokra vonatkozna, akik a törvény életbelépése, vagyis ez év szeptember 1-je után vonulnak be a honvédséghez és a határőrséghez. Bár elismerem, hogy ha jelenleg sorkatona lennék, én is örülnék a váratlan ajándéknak, vagyis hogy három hónappal előbb szerelhetek le. Gondolom, a jelenlegi sorkatonák is örülnek, és ha eddig soha nem is figyeltek az Országgyűlés munkájára, most bizonyára izgatottan várják a fejleményeket.
Az a négy kiképzőbázis élesben még nem működött, ahol a fiatal újoncok az alapkiképzést és az alapozó szakmai kiképzést fogják megkapni, most töltik fel a kiképzőtiszti és tiszthelyettesi állományt. Nincs még tapasztalat, hogy hogyan fogják bírni az évente négyszer monoton módon ismétlődő nehéz kiképző munkát. Továbbá arról sem lehet tapasztalatunk, hogy maguk a kiképzettek el tudják-e sajátítani ilyen rövid idő alatt az alapvető általános kiképzést, sőt az alapvető szakmai ismereteket is.
Úgy gondoljuk tehát, hogy a bevezetés időpontját és a törvény visszamenőleges hatályát az előterjesztőnek még egyszer át kellene gondolnia.
Végül nem értünk egyet a törvény jó néhány rendelkezésével, amelyeket majd módosító javaslatainkkal megpróbálunk javítani és megváltoztatni. Hogy csak néhány konkrét példát említsek: ilyen az 5. §-ban lévő kitétel, miszerint a hadkötelezettek az alap-, illetőleg a szakalapozó kiképzés befejezése után lehetőleg a lakóhelyükhöz közeli helyőrségben teljesíthessék a sorkatonai szolgálatot. Természetesen így kell tenni, de egy ilyen kis országban ezt törvényben szabályozni, ahol egy-egy fegyvernemből csak néhány alakulat marad meg, enyhén szólva felesleges.
Mint kereszténydemokratának, gondjaim vannak a 6. §-sal is. Már a honvédelmi törvény elolvasásakor berzenkedett az igazságérzetem, sőt egyes kitételeit alkotmányellenesnek tartom. Arról van szó, hogy Magyarországon általános hadkötelezettség van, de ez a hadkötelezettség nem vonatkozik a művészeti és az artista-főiskolai és egyetemi végzettségűekre, illetve ezen intézmények hallgatóira. Nem tudom, hogy ez más országokban hogyan van, de mindenesetre igazságtalannak és furcsának találom, hogy állampolgárok csak az iskolai végzettségük miatt kiváltságokat élvezzenek. Annál is inkább, mert lehet fegyver nélküli szolgálatot és polgári szolgálatot is vállalni a behívott katonának. Arról már nem is beszélve, hogy milyen művész- és emberformáló ereje lenne, ha ők is letöltenék katonaidejüket például a Honvéd Művész Együttesnél.
Kérem tehát az előterjesztőt, hogy legalább indokolja meg, miért tesz a törvény különbséget magyar állampolgárok között csupán az iskolai végzettség tekintetében.
Természetesen azzal mi is egyetértünk, hogy a fegyveres szervek hivatásos és szerződéses tagjait nem kell behívni sorkatonának, hiszen ők hivatásukból fakadóan már részesültek kiképzésben. Azzal is messzemenően egyetértünk, hogy a többgyermekes sorkatonák rövidebb szolgálati időt töltsenek. Ezt a pozitív diszkriminációt elfogadja a társadalom, különösen az a társadalom, ahol ilyen vészesen kevés gyermek születik.
Érthetetlen viszont számunkra a 12. §, amely szerint a kiképzőközpontba bevonult hadköteles katona részére az alap- és szakalapozó kiképzés ideje alatt minden hétvégén eltávozást kell engedélyezni.
Ez a különös engedmény azzal az indoklással került be a törvénybe, hogy a szoros kiképzési rend miatt nem garantálható, hogy a katona minden nap kimehet a laktanyából kimaradásra. Nem feltételezhető egyetlen parancsnokról sem, hogy feleslegesen benntartja katonáit a laktanyában, de mivel az alapkiképzés mindössze rövid három hónap, ez nyilván estéket, sőt éjszakákat is igénybe vehet. De hogy ennek kompenzálására minden újoncot minden hétvégén haza kell engedni, úgy gondolom, megoldhatatlan feladat elé állítja a kiképzőközpontok parancsnokait.
Bennem a következő kérdések merülnek fel:
Ki adja a szolgálatot? Külön szerződéses katonák? Netán őrszázad? Nem lenne egyszerűbb, ha két-három hét után megtartanák a katonai esküt, és maguk az újoncok adnák a különféle szolgálatokat? Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb, mint szerződéses katonákat hozni a kiképzőközpontokba! Vagy talán az agyonhajszolt kiképző altisztek és tisztesek adják a szolgálatot? Ha mindenki hazamegy, ki takarítja a laktanyát, az udvart, a körletet? Lehet, hogy takarítónőket alkalmaz a Magyar Honvédség az újoncok mellé? Nem lenne egyszerűbb ezt a kérdést kihagyni vagy úgy megfogalmazni, hogy a szolgálatot teljesítőkön kívül mindenki hazamehet, vagy netán minden második hétvégén kerül sorra mindenki?
A 14. § arra enged következtetni, hogy az ENSZ békefenntartó erőkben résztvevő katonákat elsősorban nem a szerződéses katonák közül kívánják toborozni, ami igazságtalan, hiszen azok közül kell elsősorban az ENSZ-katonákat toborozni, akik vállalják kevés fizetésért a haza szolgálatát, és őket kell jobb anyagi körülmények közé juttatni.
Összességében véve a kereszténydemokrata képviselőcsoport egyetért a törvény bevezetésével, és amennyiben kérdéseinkre megnyugtató válaszokat kapunk, megpróbáljuk módosító javaslatokkal az előterjesztést javítani. Reméljük, hogy észrevételeinket a kormánykoalíció támogatni fogja, és akkor mi sem fogunk a törvényjavaslat támogatásától elzárkózni.
Tesszük ezt abban a reményben, hogy a Magyar Honvédségben az idén befejeződik az átszervezés, stabilizálódik a hivatásos katonák anyagi és erkölcsi megbecsülése, és néhány év alatt eléri hadseregünk azt a technikai színvonalat, amelyet a kor és NATO-tagságunk megkövetel.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
