DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Most van hat éve, hogy az utolsó szovjet katona 46 esztendő után elhagyta hazánk területét. Szerződés szerint június 30-a volt a határidő, méltányos azonban, hogy a tényleges kivonulás napján emlékezzünk meg erről az eseményről.
Sokszor, sok helyütt elhangzik az értetlenkedő szó, hogy oly hosszú ideig történő megszállás után miért nem volt olyan euforikus hangulat, mely arányban állt volna e történelmi eseménnyel. Úgy vélem, ennek - sok egyéb mellett - egyik alapvető oka az volt, hogy a megszállás ténye meglehetősen rejtett volt a magyar társadalom többsége számára. Az utcákon nem lehetett látni szovjet katonákat és harci járműveket, nem borzolta a kedélyeket a szovjet katonák kocsmai randalírozása, és már felnőtt egy új generáció az '56-os forradalom és szabadságharc szovjet hadigépezettel való eltiprása óta.
A megszállás és a szovjet fegyverekre támaszkodó diktatúra intézményesült Magyarországon. A szocialista jogrend normaszövegei tették garanciális elemmé a külföldi csapatok rejtett jelenlétét; azé a jogrendé, melynek alapján - épp az előbbi felszólalások szerint is - kivégezhették Nagy Imrét és társait.
A szovjet megszállás intézményesült a KGST birodalmi érdekeket megjelenítő gazdasági béklyóiban, melynek ipart és mezőgazdaságot sorvasztó, a világszínvonaltól fokozatosan lemaradó Magyarországot az udvari szállító szintjére lezüllesztő hatásait hazánk a mai napig nem tudta kiheverni. Intézményesült a megszállás a Varsói Szerződés integrált hadserege révén, és csupán örülhetünk annak, hogy napjainkban már azok is, akik annak idején a Varsói Szerződés hívei voltak, a NATO-csatlakozás mellett tesznek hitet.
Ha arra gondolunk, hogy Magyarország, és annak rendszerváltó miniszterelnöke, Antall József volt az, aki ezeknek az intézményeknek azonnali és jogutód nélküli felszámolását kezdeményezte, melytől még a környező, volt szocialista országok már korábban ellenzéki vezetőinek is hideg verejték ütött ki a homlokukon, akkor érthetjük meg igazán, milyen eredmény volt a szovjet csapatkivonás; ráadásul nullszaldósan, és nem súlyos tíz- és százmilliárdok fejében, mint később ez az NDK esetében megtörtént.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kivonulás napján még mi magunk sem hittük, hogy azt milyen hamar követi magának a szovjet birodalomnak a teljes összeomlása és romjain az utódállamok sokaságának megszületése. Ám ne felejtsük: épp ez tette lehetővé, hogy ma a szomszédos Ukrajnával, sőt Oroszországgal magával, rendezett, kétoldalú szerződésekkel szabályozott viszonyunk legyen, és világossá váljék, hogy a szovjetellenesség nem népek és emberek, hanem egy őket is elnyomó politikai-gazdasági hatalom elleni magatartás volt.
Most egy új világrend és integráció küszöbén állunk. Indokolt, hogy a szovjet csapatkivonás napján felidézzük, hogy honnan indultunk el, és közös akarattal meg is érkezzünk oda, ahová indultunk. Lehetnek vitáink a mindennapok problémáinak megoldását illetően, de stratégiai célokat nem lehet választási ciklusonként változtatni. A kivonulás napjának üzenete legyen mindnyájunk számára ez: hosszú távú nemzeti céljaink tekintetében egység, az ahhoz vezető utak és módok tekintetében sokszínűség.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
