HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Két dologra szeretnék röviden reagálni, mert egy csomó olyasmi hangzott el Varga István felszólalásában, amire nem érdemes reagálni. Az egyik az, és felhívnám a figyelmét arra, hogy a szabaddemokrata politikusok egy jó része már akkor is a neve aláírásával jelent meg szamizdatokban és egyebekben, amikor Varga István és, mondjuk, Torgyán József nagyon messze állt attól, hogy a polgári demokráciát követelje Magyarországon. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Magyarországon mi a magunk részéről az elmúlt időszakban - visszanyúlva akár a '80-as évek elejére - soha nem kérdőjeleztük meg semelyik politikai, demokratikus erőnek azt a legitimitását, lehetőségét, kötelezettségét, hogy aláírja azt, amit nyilvánosságra hoz. Ennek megfelelően a magam részéről és az SZDSZ nevében visszautasítom azokat a vádakat, amelyek egy aláíratlan röplaphoz kapcsolódnak, miközben azt gondolom, hogy ezeknek a röplapoknak nincsen természetesen semmiféle uszító jellege. Ezek a röplapok nyilván Békéscsabán és máshol az ottani helyi társadalom egy részének véleményét tükrözik, amelyek olyanok amilyenek. Nem gondolnám azt, hogyha nyilaspárti röplapok jelennének meg Magyarországon, akkor azért valamelyik szélsőjobboldali vagy akár jobboldali pártot kellene szóba hozni itt, a parlament padsorai között. (Dr. Pusztai Erzsébet: Ez már megtörtént.)
A másik dolog ennek a kérdésnek a tartalma, amit nem lehet két percben végigvitatni természetesen - pont ez az, amit sérelmezünk. Azt szerettük volna elérni, hogy normális menete legyen a megállapodás aláírásának. Azt szerettük volna elérni, hogy üljön le a kormány az összes érintett egyházzal, állapodjon meg velük a keretekben, hozza be ide a parlament elé a megfelelő törvényeket, amiket módosítani kell, és utána írjon alá egy nemzetközi szerződést. (Dr. Dobos Krisztina: Három év alatt nem tudtatok megállapodni!) Ez az, amit az SZDSZ kért; ma is kéri, mert azt gondoljuk, hogy így lehet normálisan egy ilyen kérdést lezárni.
Sajnálatos módon Varga Istvánnak abban sincsen igaza, hogy az SZDSZ az egyetlen szervezet ma Magyarországon, amelynek problémái vannak ezzel a megállapodástervezettel. Ilyenek például: az önkormányzatok tömegesen, az önkormányzati szövetségek sorban jelzik, hogy nem tudnak mit kezdeni ezzel. Ilyenek a felsőoktatás szervezetei, amelyek nem tudják pontosan, hogy mit jelent az az új helyzet, ami előáll, hogy a felsőoktatási törvényhez képest három részre válik a felsőoktatás: állami, egyházi és magánegyetemekre, főiskolákra. Új helyzetek állnak elő, amelyeket célszerű lenne egyeztetni, először itt a parlamentben, dönteni róluk, és utána aláírni nemzetközi szerződéseket.
Ennyit mondtunk, csak ennyit mondtunk a parlamenti demokrácia, a polgári demokrácia védelmében, és fogunk a továbbiakban is mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), mindenféle sanda szándék nélkül, semmiképpen sem olyan stílusban, mint ahogy ezt (Az elnök ismét jelzi az időkeret lejártát.) hallottuk. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
(17.00)
