DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! A politika és a gazdaság nemcsak izgalmas vitakérdés, hanem meghatározó jelentősége van a gazdasági élet alakulásában. Az alapvető kérdés nem az, hogy a gazdaság diktál-e a politikának vagy a politika gyűri-e maga alá a gazdaságot, hanem az, hogy a kettő szót tud-e érteni, és a jogszabályokban, valamint az intézkedésekben megjelenő politikai akarat megfelel-e az egészséges gazdasági fejlődés megalapozott igényeinek. Nem vagyok közgazdász, de betűfaló jogászként élénk figyelemmel kísérem a gazdasággal foglalkozó írásokat, ezért már előre kérem képviselőtársaim elnézését, ha most egy kicsit idegen területen kószálva, esetleg vétek a szakszerűség ellen.
A napokban nagy vitát váltott ki a privatizációs kutatóintézet elemzése, és ebből egyesek rögtön azt a politikai nézeteiknek megfelelő következtetést vonták le, hogy a külkereskedelmi mérleg hiányáért kizárólag a külföldi érdekeltségű vállalatok a felelősek, hiszen például 1995-ben is az exportnak ugyan 58 százalékát termelték meg, viszont az import 62 százalékát hozták az országba, vagyis a külföldi tőke beáramlása és a külföldi érdekeltségű cégek letelepedése egyáltalán nem hasznos a magyar gazdaságnak.
Persze felmerül a kérdés, hogy ugyanez a külföldi tőke miért eredményez Délkelet-Ázsiában, sőt most éppen Kínában vagy egyes dél-amerikai államokban évi 10 százalékos GDP-növekedést. Szerencsére a jelentés egyik készítőjétől jön a hiteles válasz: "A külföldi működőtőke mindenütt a világon igen jó eszközként funkcionál a gazdasági fejlődéshez, tőkét, minőségi technológiát és profi menedzsmenteket hoz. Ehhez viszont a hazai gazdaságnak alkalmazkodnia kell. Nyilvánvaló, ha a multik a szükséges félkésztermékeket, alapanyagokat, beruházási javakat nem tudják a megfelelő minőségben beszerezni a belföldi piacon, úgy anyavállalataik beszállítóitól, partneri köréből vásárolják meg azokat." A felmérésekből kiderült, hogy nem a magyar beszállítók áraival van gond, hanem a minőséggel, a szállítói fegyelemmel és a rugalmassággal. Megvan a szellemi kapacitás, van szakképzett munkaerő, ugyanakkor vállalkozásaink nagy része alultőkésített, amin csak megfelelő szabályozórendszerrel, bankgaranciákkal, kockázati tőketársaságokkal, a magyar vállalkozók kedvező kamatozású hitelezésével lehetne segíteni, hiszen a minőségi feltételek teljesítéséhez a cégeknek költségigényes, új gyártmánysorokra, technológiákra lenne szükségük.
A privatizációs szerződésekben preferenciát kellett volna biztosítani azoknak, akik a munkahelyteremtésen túlmenően vállalják, hogy magyar beszállítókkal dolgoznak, és gondoskodnak azok kiképzéséről. Persze, ehhez kevés a költségvetési szempontokat érvényesítő, rövid távú gazdaságpolitika, hanem a prioritásokat megfogalmazó, átgondolt és kidolgozott gazdasági koncepcióra lenne szükség, ami azonban vészesen hiányzik. A politika nem tudja megváltani, de ugyanakkor tönkre tudja tenni a gazdaságot. A jogszabályokban és intézkedésekben megtestesülő politikai akarat nem kerülhet ellentétbe a gazdasági törvényszerűségekkel, de mégis befolyásolni tudja a gazdasági viszonyokat. Ez a befolyásolási törekvés azonban aknára fut, ha a jogszabályi környezet sűrűn változik, és az intézkedések megalapozatlanok.
A Tárki vizsgálata szerint a nagyvállalkozók 61,8, a lakosságnak pedig 79,9 százaléka vélte úgy, hogy aki vinni akarja valamire, rákényszerül arra, hogy egyes jogszabályokat áthágjon. Véleményük szerint egyébként az állam legalább annyira nem tartja tiszteletben a törvényeket, mint a lakosság, és a bizalmatlanságot erősítik a korrupciós botrányok, a politikusok által gerjesztett kampányok, a kapkodó gazdasági döntések (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) és a gyakran változó bonyolult jogszabályok. Ezekre kellene odafigyelni, hogy a politika és a gazdaság szót tudjon érteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
