DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A múlt héten egy fontos tanácskozást tartottak Amsterdamban az Európai Unió állam- és kormányfői. Ezen a tanácskozáson az Európai Unió jövőjét érintő fontos kérdésekről volt szó, tehát nekünk mint jövendő tagoknak érdemes ennek a tanulságait levonnunk, erre odafigyelnünk.
Először is: fontos és lényeges volt ez a tanácskozás, mert lezárta a mintegy másfél éve tartó kormányközi konferenciát, azt a konferenciát, amely hivatva volt meghatározni az Európai Unió jövőjét, belső intézményrendszerét és a pénzügyi unió majdani szabályait.
Fontos számunkra az, hogy lezárult a konferencia két szempontból is. Először is azért, mert Magyarország felvételét a konferencia lezárásához kötötték. Mint emlékeznek tisztelt képviselőtársaim, Madridban az a döntés született, hogy fél évvel a kormányközi konferencia végét követően indulnak meg a csatlakozási tárgyalások. Most Amsterdamban megerősítették, hogy ezek a tárgyalások meg fognak kezdődni várhatóan '98 elején.
De fontos azért is, mert az Unió reformja folytatódik. Az Unió lendülete ha veszített is némileg az eredeti sebességéből, de nem lassult le, és számunkra mint jövendő csatlakozó országok számára, ez is nagyon lényeges.
A csatlakozás módszertanáról, a csatlakozásra felkért országokról döntés csak decemberben, Luxemburgban születik. Az azonban fontos üzenet számunkra, amelyet több állam- és kormányfő már a helyszínen megfogalmazott, és az elmúlt hétvégén is többen megismételtek, hogy Magyarországot mindenképpen az elsők között várják a csatlakozni kívánó országok között, tehát az első kör részesei lehetünk.
(16.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk viszonylag csekély a befolyásunk arra, hogy ez a csatlakozási folyamat mikor zárul le. Ez részben függ tőlünk is, de nagyobb részben függ az unió belső folyamataitól. De van valami, ami tulajdonképpen kizárólag rajtunk múlik - és én erről szeretnék beszélni -, ez pedig az, hogy az első kör részesei lehetünk, vagy kiszorulunk-e onnan.
Ma senki nem kérdőjelezi meg - sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban -, hogy Magyarországnak az első körben van a helye. A magyar politikai életnek, a teljes politikai életnek, a kormányzati és ellenzéki oldalnak egyaránt közös felelőssége, hogy ott is maradjunk, és soha ne soroljanak minket hátrább. A környezetünkben van olyan ország, amely 1994-ben még egyértelműen ugyanennek a klubnak a tagja volt, ugyanide számított. Ma sem a NATO-ban, sem az Európai Unióban nem veszik figyelembe az elsők között csatlakozók körében, és ez az ország ezt elsősorban a belpolitikájával, a politikai életével érte el, nem a gazdasági teljesítményével. Tehát van mire figyelnünk, van min dolgoznunk.
Ebben a kormányzatnak is van felelőssége; sőt mondhatnám, a kormányzatnak döntő felelőssége van. Először is folytatni kell a felkészülés folyamatát, tervszerűen, koncepciózusan Magyarországot eredményes csatlakozásra kell felkészíteni, és ez mindig is elsődlegesen a kormányzat felelőssége. Az is a kormányzat felelőssége, hogy Magyarország megítélése hogyan alakul, és számunkra az is fontos, hogy ne engedjünk olyan csábításoknak - a kormányzati erő sem -, amelyek ezt a biztató, de még törékeny fejlődést, növekedést, a kedvező kilátásokat veszélyeztethetnék. Tehát van mire figyelnünk nekünk is.
De az ellenzéknek is van felelőssége, tisztelt képviselőtársaim. A felelőssége különösen nagy a választásokhoz közeledve, akkor, amikor a nemzetközi megfigyelők arra figyelnek, hogy ebből az országból milyen jelzések érkeznek. Ők is felelősek az egyetértés fenntartásáért és azért, hogy felelősségteljes nyilatkozatok hangozzanak el. Nem szerencsés, ha ellenzéki vezetők gyakran azt mondják, hogy Magyarország megítélése romlik; nemcsak azért, mert ennek rossz a hatása, hanem azért sem, mert ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Aki ismeri a nemzetközi sajtót, találkozik nemzetközi tényezőkkel, az tudja, hogy ez nem igaz. Nem szerencsés, ha valaki azt állítja, hogy csatlakozni akarunk, de nem mindenáron. Természetesen nem mindenáron akarunk csatlakozni, de nincs kivel vitatkozni, hiszen a kormány sem mindenáron akar csatlakozni, hanem ésszerűen akar részt venni ebben a folyamatban. Azt sem tartjuk szerencsésnek, ha folyamatosan azzal vádolják meg a kormányt - a csatlakozási tárgyalásokat megelőzően fél évvel -, hogy nem eléggé keményen, nem eléggé határozottan tárgyal az unióval.
Ez nem így van, képviselőtársaim, hiszen a kormány alapvetően nem keményen, hanem szakszerűen kíván tárgyalni. Átérzi ennek a felelősségét, és tudja, hogy Magyarország elsőrendű érdeke, hogy az érdekeit jól tudja képviselni ebben a folyamatban. Tehát a közös felelősségre szerettem volna felhívni a figyelmet, és arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ebben mind az ellenzéknek, mind a kormánypártnak fontos feladatai vannak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
