DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN
DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sebők János képviselő úr a Hszt. 80. § (4) bekezdésében foglaltakra hivatkozva nyújtotta be önálló indítvány formájában ezt az országgyűlési határozati javaslatot. A törvényi felhatalmazás ellenére eddig a kormány azért nem tett előterjesztést ebben a kérdésben, mert a fegyveres szervek közül a Magyar Honvédség a törvény hatálybalépése óta jelentős átalakuláson megy keresztül. Hosszabb távra is véglegesnek tekinthető szervezeti formáját csak ennek az esztendőnek a végére éri el, s amíg ez nem történt meg, nem lett volna praktikus dolog a tábornokok számában annak kockázatával döntést hozni, hogy ezt rövid időn belül, akár többször is módosítani kell.
Sebők képviselő úr önálló indítványa tehát, ha úgy tetszik, megelőzte a kormánynak azt az előterjesztését, amely majd a tavaszi ülésszakon került volna a tisztelt Ház elé. Ha már viszont így történt, és az Országgyűlés tárgysorozatába vette a határozati javaslatot, akkor feltétlenül kell egy kísérletet tennünk arra, hogy elfogadása esetén a határozat valamennyi érintett fegyveres testület sajátosságainak figyelembevételével történjen. Azért fogalmazok így, hogy kell egy kísérletet tennünk, mert a fegyveres testületek szervezetei, funkcióik, azok a sajátosságok, amelyeket célszerű figyelembe venni a tábornokok létszámának meghatározásánál, oly mértékben eltérnek egymástól, hogy nagy biztonsággal kimondható: nem lehet célravezető ezen a téren olyan megoldás, amely azonos séma alapján kezeli a különböző fegyveres testületeket. Márpedig a napirenden lévő indítvány ezt teszi, amikor kimondja, hogy a létszám tekintetében kétezer főre lehet egy tábornokot kinevezni.
Engedjék meg, hogy egyetlen példával érzékeltessem ennek a filozófiának a tarthatatlanságát. Más fegyveres testületektől eltérőn a honvédségnek két hadrendje, így két létszáma is van. Gondolom, nem vitatja senki, hogy a hadsereg szervezetében éppen a tábornoki rendfokozatokhoz is kötött beosztásokat magukba foglaló vezető szervek azok, amelyek ugyan a háborús hadrend működtetését szolgálják, ám békeidőszakban is élniük, dolgozniuk kell. Tehát ha az előterjesztő a Magyar Honvédség esetében is a békelétszám alapján akarja megállapítani a tábornokok létszámát, akkor figyelmen kívül hagyja a háborús hadrendet. Ha viszont nem így gondolta, akkor ezt jelezni kellene az indítványban.
További, a javaslat tartalmát érdemben is befolyásoló - a kormány szerint kedvezőtlenül befolyásoló - kérdés, hogy a határozati javaslat több pontjában túlterjeszkedik a törvényi felhatalmazáson; például a 3. pontban, amikor az elérhető legmagasabb rendfokozatokról rendelkezik, hiszen ezt a Hszt. szabályozza; az 5. pontban, amikor a tábornoki rendfokozat elérésének feltételeként 15 éves szolgálati viszonyt szab meg, hiszen ez egyértelműen csak törvényben lenne szabályozható, azon túlmenően, hogy ez a megkötés nem is indokolt. Vagy például ez a megkötés nincs összhangban más jogszabályokkal, például azzal a kormányrendelettel, amely a tábori lelkészi szolgálatokról rendelkezik, hiszen ez a kormányrendelet kimondja, hogy az érintett egyházak hatéves ciklus elteltével új vezetőt jelölhetnek a tábori lelkészi szolgálatok élére, és ez tábornoki rendfokozattal együtt jár. A javaslat 7. pontja a köztársasági elnök hatáskörét érinti; erre nézve pedig országgyűlési határozattal hatályban lévő eljárási szabályt nem lehet módosítani.
Az elmondottakból tehát az következik, hogy az előterjesztést több ponton módosítani kell annak érdekében, hogy elfogadható legyen. A kormány úgy ítéli meg, hogy a tartalmi kérdésekben történő egyetértés esetén ez technikailag megoldható. Ehhez azonban a szükséges egyeztetéseket el kell végezni. Ezt kezdeményezni fogjuk az előterjesztőnél és az érintett bizottságoknál. A kivitelezéshez azonban idő kell.
Ezért a kormány azt indítványozza a tisztelt Országgyűlésnek, és erre kérjük az elnök urat, hogy az általános vitát ma ne zárja le, hanem napolja el.
Köszönöm figyelmüket.
