DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER
DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Egy meglehetősen nehéz és hosszú vitán vagyunk túl a kulturális bizottságban, és azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy nagyon jelentős törvény vitája fejeződik be a mai napon. Ugyanis nem hiszem, hogy hangsúlyozni kellene annak a fontosságát, hogy egy országban, egy ország polgárainak a közösségében és valamennyiünk életében milyen jelentősége van a kultúrának, a művészeteknek, a művelődésnek. Azt hiszem, közös meggyőződésünk az, hogy az élet minőségét - sőt talán azt is lehet mondani, hogy az élet értelmét - az adhatja a különböző emberi közösségekben, ha a kultúra olyan virágzóan tudja gazdagítani napjainkat, mint ahogy remélhetőleg ez a törvény is segíteni tudja ezt bizonyos hatékony, működőképes részekkel.
A törvény jelentősége szempontjából csak azt emelném még ki, hogy például a könyvtárak, de más művelődési intézmények működése is nagyon fontos, elengedhetetlen fontosságú abból a szempontból is, hogy a polgárok között meglévő kulturális esélyegyenlőtlenségek a lehetséges mértékben csökkenjenek, hogy olyanok is hozzáférhessenek könyvekhez, információkhoz, az új adathordozókon, új információs eszközökön elérhető információkhoz és tudáshoz, akik egyébként a vagyoni, jövedelmi vagy kulturális hátterük, illetve annak a hiánya miatt ezt nem vagy csak nehezebben tudnák megtenni.
Tehát azt hiszem, hogy a törvény a kulturális intézmények és például a könyvtárak hatékony támogatásával a művelődés szabadságának a biztosítása mellett ugyanakkor az esélyegyenlőség növeléséhez is hozzájárulhat - illetve az esélyegyenlőtlenség csökkentéséhez.
(17.40)
Mindebből következően tehát a törvény egyértelmű, nagyon jelentős voltából következően persze még megemlíthető az is, hogy miért tárgyalta akkor a parlament mégis ezt a nagyon fontos törvényt kivételes eljárásban, és nem baj-e, hogy ezt így tettük. Az utólagos sajnálkozás hibájába persze nem akarok esni, de annyit mondanék ebben a hozzászólásban, hogy az SZDSZ-frakció annyiban sajnálatosnak tartja, hogy kivételes eljárásban tárgyaltuk a törvényt, hogy végül is a vita így sem lett rövidebb, viszont a törvény jelentőségéhez jobban illett volna, ha a plenáris ülésen is több szó esik róla, és persze egyúttal egy rendes eljárás esetén, a vita megszokott menete esetén a kulturális bizottságon kívüli bizottságokban is nyilván több szó esett volna erről a nagyon fontos törvényről.
Ezt azzal együtt mondom el, hogy amikor a kivételes eljárást megszavazta a parlament, az SZDSZ-frakcióból is voltak, akik megszavazták, sokan tartózkodtunk. De azt hiszem, a parlament egészében nem tudta időben kellőképpen átgondolni, hogy a kivételes eljárásnak van-e annyi előnye, ami többet jelent annál, mint amennyi hátránnyal járhat ez az eljárás. Most már legfeljebb a jövőre nézve lehet ez egy, ha úgy tetszik, tanulság, hogy van-e értelme nagyon fontos törvényeket kivételes eljárásban tárgyalni. Azt hiszem, alapvetően nincsen.
Ezzel együtt én azt hiszem, hogy a kulturális bizottság az ilyen módon, a kivételes eljárás miatt nagyon megnövekedett felelősségének jelentős mértékben meg tudott felelni. A Művelődési Minisztérium munkatársainak segítségével és a kormány más szerveinek, más minisztériumok képviselőinek a segítségével, a kulturális bizottságban lefolytatott vitával és a többi bizottságok véleményének kikérése folytán más bizottságok közreműködésével is a törvényjavaslatot sok ponton javítani tudtuk. Ezt a Szabad Demokraták Szövetsége részéről nagyon fontosnak tartom. Az SZDSZ részéről ugyanis a törvény akkor és azokkal a rendelkezésekkel éri el a célját, amikor a művelődést, a kulturális tevékenységeket, a művészeteket, illetve az ahhoz való hozzáférhetőséget, tehát a polgároknak, valamennyiünknek a kultúrával való kapcsolatát, a kultúrának a művészetek, a művelődés... - a "kultúra" szón ezúttal a művészetekhez és a művelődéshez való kapcsolatot értve, tehát a "kultúra" szónak, ha úgy tetszik, egy szűkebb értelméről beszélve -, tehát a törvény akkor éri el a célját, ha azt tudja segíteni, hogy mindannyian kedvezőbb feltételekkel tudjunk, mondjuk, könyvekhez, információkhoz hozzáférni, festményeket eredeti formájukban megnézni és így tovább.
Ugyanakkor ezt a célt, a kultúra támogatását, a művelődés támogatását a Szabad Demokraták Szövetsége szerint a művelődés szabadságának a következetes tiszteletben tartásával, a polgár szabadságának, az értékválasztás szabadságának a következetes tiszteletben tartásával kell biztosítani. Azoknak a szervezeteknek, az intézményeknek és nem utolsósorban az önkormányzatoknak a szabadságát is az SZDSZ szerint nagyon fontos biztosítani egy ilyen törvény szabályozásának a kialakításakor, amely szervezetek, intézmények és önkormányzatok nagyon jelentős részben azokat a kulturális szolgáltatásokat nyújtják, illetve a különféle kulturális programok, produkciók szervezéséhez a feltételeket biztosítják, amelyek támogatása ennek a törvénynek a célja lenne.
Ebből a szempontból nyilván egy kompromisszumcsomagot tartalmaz az a javaslat, amit a kulturális bizottság letett a tisztelt Ház asztalára, ahogyan a kulturális bizottság elnöke is elmondta. Az SZDSZ részéről én is úgy gondolom, hogy egy sor fontos kérdésben sikerült végül is olyan kompromisszumokat kialakítani, amelyektől talán senki nem boldog maradéktalanul, de talán senki nem is boldogtalan. Valamilyen módon a különböző szempontok, vélemények, nézetek, érdekek ötvöződnek azon rendelkezések nagy részében, amiket most a kulturális bizottság végül is elfogadni javasol.
A törvénynek voltak olyan részei, amelyekkel kapcsolatban kevesebb vita volt. Így például nyilván minden párt és az SZDSZ is támogatta azt, hogy a közművelődési, közgyűjteményi terület normatív támogatása - amiről államtitkár úr beszélt - legyen bevezetve ez által a törvény által, legyen belefoglalva ebbe a törvénybe, hogy a parlamentnek mindig egy adott mértékben, egy adott mértéknél nem kevesebb összeggel kell támogatnia ezt a területet, a közgyűjtemények és a közművelődés területét. Ezt nagyon fontosnak tartjuk a Szabad Demokraták Szövetsége részéről is.
Külön kiemelném azt, hogy a törvény finanszírozási részében nagyon értékes az SZDSZ szerint az a két rendelkezés, amelyek arról szólnak, hogy az önkormányzatok akkor kapnak több támogatást az állami költségvetéstől a könyvtáraik könyvbeszerzésének támogatásához és a közművelődési infrastruktúrájuk fejlesztéséhez, ha maguk az önkormányzatok is többet fordítanak ezekre a célokra. Ezt nagyon fontosnak tartjuk.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a könyvtári és a közművelődési területen a törvény bevezeti ezt az ösztönző, az önkormányzatok aktivitását ösztönző támogatási formát, ami remélhetőleg azt fogja eredményezni, hogy az önkormányzatok igyekezni fognak minél több pénzt juttatni arra, hogy a könyvtáraik új könyveket tudjanak vásárolni, és minél több pénzt próbálnak majd juttatni arra, hogy akár a közösségi színtér, akár a közművelődési intézmény - vagy mindkettő - technikailag jobban felszerelt legyen. Mert ha ezt teszik, akkor ezekre a célokra az önkormányzatok több pénzt fognak kapni az állami költségvetésből is. Tehát elkerülhető lesz talán ezen technikák által, hogy az Országgyűlés és az önkormányzatok egymásra várjanak, hogy majd a másik fogja támogatni a kulturális intézményeket. Egyértelművé válik, hogy itt az önkormányzati támogatás függvényében nő az állami támogatás is. Ezt nagyon fontosnak tartjuk az SZDSZ részéről.
Egyébként pedig a törvényben korszerű szabályozás van a könyvtárak működésére vonatkozóan. Részben ugyanez mondható el a múzeumokra vonatkozó rész tekintetében. Fontos a levéltári törvény módosítása, kiegészítése.
Ezek után a részek után szólnék hozzászólásom hátralévő részében a két nagyobb, vitatott területről, amelyek megítélésem szerint a legnagyobb vitákat váltották ki, és ezekkel kapcsolatban szeretném röviden az SZDSZ álláspontját még kifejteni a plenáris ülésen is.
Az egyik ilyen terület megítélésem szerint a védett kulturális javakra vonatkozó rész volt, ami nyilván nagyon fontos. Nyilvánvaló, hogy olyan helyzetben, amikor például a Margitszigeten lévő Madách-szobornak lassan hetente fűrészelnek le darabokat a karjaiból, akkor hatékonyan kell védeni azokat a kulturális javakat, amelyek valamennyiünket gazdagítanak, amelyek tényleg az ország, a nemzet kulturális örökségének a részét képezik.
Ugyanakkor ennél a résznél az SZDSZ a benyújtott törvényjavaslatot mindenképpen kiegészítendőnek tartotta olyan rendelkezésekkel, amelyek a védett kulturális javak tulajdonosainak a jogait tiszteletben tartják.
(17.50)
Tehát nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a törvény tiszteletben tartsa a magántulajdont. Nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy az állam és a polgár viszonyában a törvény ne olyan helyzetet teremtsen, amelyben az állam olyan dolgokat tehet meg, amelyek a tulajdonosi jogokat sértik, amelyekkel az állam egyoldalúan kötelezheti a polgárokat különböző dolgokra. Az volt a véleményünk, hogy a törvényben egy egyenrangú viszonyt kell kialakítani az állam és a polgárok, a védett kulturális javak területén tulajdonosként érintett polgárok között. És nagyon fontosnak tartottuk azt, hogy a törvény kevésbé kötelezéssel, kötelező előírások és tilalmak előírásával, mint inkább, nagyobb mértékben ösztönző rendelkezésekkel hasson a polgárokra abban a tekintetben, annak érdekében, hogy azok a védett kulturális javak védelmében, gondozásában, a nyilvánosság és a kutatás számára való megismerhetőségében és persze gyarapításában is közreműködjenek.
Az SZDSZ részéről úgy ítéljük meg, hogy a vitában ezt a részt jelentősen sikerült javítani. A kulturális bizottság javaslataiban, az elfogadott javaslatok nyomán számos ponton ebbe az irányba módosult a törvény, és a benyújtott törvényjavaslathoz képest a védett kulturális javak tulajdonosainak jogait jelentősen nagyobb mértékben tiszteletben tartja. Másrészről az ösztönző szemlélet is megjelent a törvényben, bár ezzel kapcsolatban sem maradéktalan azért az elégedettségünk, akárcsak a tulajdonosi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatban sem, hiszen a kulturális bizottságban szerettünk volna a személyi jövedelemadó terén olyan kedvezményeket biztosítani, amelyek például a közgyűjtemények számára megkönnyítették volna, hogy pénzzel is könnyebben tudják ösztönözni, mondjuk, a védett kulturális javak körébe tartozó festmények tulajdonosait, hogy nyilvános bemutatásra adják oda a képeket, a festményeket. És más személyi jövedelemadó-kedvezményt is szerettünk volna ezen a területen bevezetni, de például ezek a javaslataink nem kaptak támogatást. Úgyhogy emiatt az az ösztönző szemlélet, amely a polgárokat a kulturális örökség gyarapításában és védelmében - megítélésünk szerint a kötelező és tiltó előírásoknál hatékonyabban - tehetné érdekeltté, csak korlátozottan tud megjelenni a törvényjavaslat által.
Ezen a területen a legfontosabb eredménynek azt az előírást tartjuk, amely szerint vámmentesek lennének azok a kulturális javak, amelyeket valaki behoz az országba és három hónapon belül védetté nyilvánít a létrejövő kulturális igazgatóság által. Az SZDSZ más formában, eredetileg egy módosító javaslattal kezdeményezte azt, hogy valami ilyen típusú vámkedvezmény ösztönözze azt, hogy minél több olyan érték, festmény és más műtárgy kerüljön az országba, amely az itt lévő kulturális javakat gyarapíthatja. Ez nyilván fontos lehet a magyar vonatkozású műkincsek hazahozatala szempontjából is. Zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként nyilván nem az a cél, hogy minden magyar vonatkozású műkincs itthon legyen, mert az is fontos, hogy rangos külföldi kiállítóhelyeken megtekinthetőek legyenek, és ilyen kiállítóhelyek, múzeumok tulajdonában is legyenek például olyan magyar festmények, amelyek nyilván külföldön tudják emelni, illetve öregbíteni a magyar kultúra rangját és hírnevét. Ezzel együtt nyilván fontos az, hogy minél több olyan műtárgy legyen Magyarországon, amely az itt lévő kulturális javak összességének az értékét növeli.
Nagyon fontosnak tartottuk az SZDSZ részéről, hogy vámkedvezmény könnyítse, ösztönözze a védett kulturális javakká nyilvánítható műtárgyak országba való behozatalát. Nagyon örülünk annak, hogy a kulturális bizottság a Művelődési Minisztérium munkatársainak a segítségével végül egy olyan változatot tudott kialakítani az SZDSZ javaslata nyomán, amely - úgy tűnik - elfogadható lesz az Országgyűlés számára. Ezért az a cél, amit a Szabad Demokraták Szövetsége kezdeményezett, megvalósul, nevezetesen - ahogy mondtam -: vámkedvezmény fogja ösztönözni a különféle műtárgyak országba való behozatalát. Ráadásul olyan technikát sikerült kitalálni, amely a visszaéléseket is kizárja, hiszen csak azoknak a kulturális javaknak a behozatala lesz vámmentes, amelyeknek a védetté nyilvánításáról a behozataltól számított három hónapon belül a kulturális igazgatóság dönt.
Befejezésül arról szeretnék még beszélni, ami a másik nagy vitatott kérdéskör volt - ahogy arra már utalás történt -: a közművelődésre vonatkozó területről. Ezzel kapcsolatban is megszülettek azok a kompromisszumok, amelyekről többen szóltak már. De itt azért szeretném elöljáróban elmondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontja alapvetően az volt és jelenleg is az, hogy a közművelődési területről - eltérően a könyvtári, a múzeumi és a levéltári területtől - valójában nem kellett volna törvényt alkotni. Mert a könyvtárak, a múzeumok és a levéltárak egy olyan szakintézményrendszert jelentenek, amely szakintézményrendszer működésére, szolgáltatásaira indokolt törvényi szabályozást alkotni. A közművelődési terület a Szabad Demokraták Szövetsége szerint, szerintünk viszont egy annyira sokszínű terület, annyira kétes vállalkozás ennek a területnek a működését valamilyen módon beleszorítani egy törvény rendelkezései közé, hogy mi úgy gondoltuk, és úgy gondoljuk most is: jobb, célszerűbb volna, ha erre a területre nem vonatkoznának a törvény előírásai, hanem továbbra is az önkormányzati törvény írná elő azt, hogy az önkormányzatok kötelező feladata a helyi közművelődés támogatása, és hogy az önkormányzatok kötelező feladata közösségi színtér biztosítása a különféle kulturális programokhoz. És nyilván ezen belül, ezen túl az önkormányzatok szabadon eldönthetnék, hogy akarnak-e közművelődési intézményt is fenntartani valamilyen formában vagy pedig sem. Úgy gondoljuk, hogy ez alapvetően az önkormányzati törvény alapján megoldható kérdés lett volna.
Nyilvánvalóan a minisztérium már a törvényjavaslat benyújtásakor is egy kompromisszumos változatot terjesztett elő, amelyben a közművelődési fejezet is szerepelt, és erről hosszas vitákat folytattunk a kulturális bizottságban. A Szabad Demokraták Szövetségének az álláspontjaként ott azt képviseltük, hogy nagyon fontos az, hogy az önkormányzatok mozgástere kellően széles maradjon a törvény elfogadása után is arra nézve, hogy a helyi viszonyok ismeretében - amelyek nyilvánvalóan nagyon sokfélék lehetnek - az önkormányzatnak megmaradjon a mozgásszabadsága, ne legyen túlságosan megkötve a keze abban, hogy a helyi viszonyoknak megfelelő leghatékonyabb támogatási formát meg tudja találni. Ahol fenn tud tartani olyan jó művelődési házat, amelyben jól érzik magukat az emberek, és olyan népművelőket tud foglalkoztatni, akik tényleg fantasztikus programokat tudnak szervezni, ott az működjön, ott ezt támogassák; ahol ehhez nem adottak a feltételek, viszont tudnak esetleg egy jó közösségi színteret biztosítani és vannak olyan civil szervezetek, amelyek jó programokat tudnak csinálni, ott meg azt támogathassák.
(18.00)
Mi problémának tartottuk és tartjuk azt, hogy ehhez képest a törvény az önkormányzatok mozgásterét szűkíti, de úgy gondoljuk, hogy a megkötött kompromisszumok, a kulturális bizottságban kialakított kompromisszumok, köztes megoldások talán a különböző célokat ötvözik, és azok véleményét is figyelembe veszi, akik több előírást tartottak volna szükségesnek, és az SZDSZ véleményét is figyelembe veszi, meg más pártokét és más képviselőkét, akik viszont kevesebb előírást tartottunk volna szükségesnek, és azt is soknak tartjuk, ami végül is a törvényben benne lesz.
A kialakult szöveggel kapcsolatban tehát vannak a közművelődési részt illetően továbbra is fenntartásaink. Továbbra is úgy látjuk, hogy bizonyos területeken túlszabályozó lesz a törvény, de tudomásul vesszük természetesen azt, hogy különböző véleményeket kellett egyeztetni. Csak szeretném e helyütt és most is jelezni azt, hogy Szabad Demokraták Szövetsége az önkormányzatoknak és a művelődési intézményeknek nagyobb mozgásteret hagyó törvényt jobbnak tartott volna, és ezen a területen is legfontosabbnak valójában azt a finanszírozási rendelkezést tartjuk, ami szerint ha a helyi önkormányzat több pénzt fordít - ahogy azt már korábban elmondtam - a közművelődési infrastruktúra, tehát akár a színtér, akár az intézmény, akár mindkettő fejlesztésére, akkor több pénzt kap erre a célra az állami költségvetéstől is.
Azt gondoljuk, ez az egy paragrafus, ez az egy ösztönző jellegű pénzügyi rendelkezés többet fog segíteni a közművelődési területnek, mint mindazok az előírások, amelyek, még az is lehet, problémát fognak okozni a kötöttségek révén. A túlszabályozásra még csak annyi példát szeretnék mondani, hosszú vita folyt arról is, hogy a törvény rendelkezzen-e arról, hogy az önkormányzatok mellett közművelődési tanácsokat lehet létrehozni. Ez megint egy olyan kérdés, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy ott, ahol vannak olyan civil kulturális szervezetek, amelyek szeretnék a véleményüket valamilyen módon kifejezni, kifejezésre juttatni, és szeretnék ezáltal az önkormányzat kultúrával kapcsolatos politikáját befolyásolni, azok úgyis ezt megteszik, megtehetik. Akár egy közös szervezetbe tömörülve együtt tudnak fellépni azokért a célokért, amelyeket fontosnak tartanak, és a megítélésünk szerint teljesen fölösleges a törvénynek erről külön rendelkeznie.
Ezzel együtt például a törvényben ez is benne lesz, igaz, legalább olyan formában... - és ezen a ponton is javult végül is a benyújtott törvényjavaslat szövege a kulturális bizottság munkája által, megítélésem szerint, és szintén egyébként a Művelődési Minisztérium segítségével -, tehát legalább a tanácsok valóban a civil szervezetek testületei lesznek, mert végül is az elfogadott javaslatok szerint, a kulturális bizottságban támogatott javaslatok szerint csak a kulturális szervezetek hozhatják majd létre ezeket a tanácsokat.
De ezzel együtt bizonyos szempontból abszurd túlszabályozásnak tartjuk azt az SZDSZ részéről, hogy a törvény olyasmiről rendelkezik, ami nyilvánvalóan egyébként teljes mértékben szabadságában állna a polgároknak. És azért beszélek erről részletesen, kérve egyúttal a képviselőtársak türelmét még két perc erejéig (Dr. Szabó Zoltán: Nincs! Elfogyott!), mert arról van szó, hogy komoly veszélye van annak, hogy azáltal, hogy a törvény tartalmaz ilyen rendelkezéseket, valójában a politikai lobbyzás terepét fogjuk olyan értelemben megnyitni, hogy pártok, amelyek valamilyen elképzelésüket keresztül akarják majd vinni a helyi önkormányzati testületekben, illetve a helyi kulturális bizottságokban, majd jól létrehoznak olyan szervezeteket, amiken keresztül - úgymond - a szakma véleményének a kifejezésre juttatásával tudják megtámogatni a saját elképzeléseiket.
Úgyhogy szerintem nagyon félő az, hogy a tanácsok felesleges törvénybe foglalása ráadásul még káros is lehet azért, mert valójában az áttételes manipulálás lehetőségét nyitja meg. Ezt fontos elmondani, mert azt hiszem, ez a törvény is - mint más törvények - idővel módosításra szorulhat, és fontos, hogy ha már kivételes eljárásban tárgyaltuk ezt a törvényt, és nem volt alkalom arra, hogy a plenáris ülésen is az egyes frakciók kifejtsék az álláspontjukat, akkor fontos legalább a mostani egyetlen alkalommal elmondani azt, hogy a jövőre nézve is milyen rendelkezések lehetnek célszerűek, és milyen rendelkezéseket lenne megfontolandó módosítani.
A legutolsó megjegyzésem az lenne, hogy nagy vita folyt a foglalkoztatási javaslatokról is. Az SZDSZ véleménye szerint ezen a területen is az önkormányzatoknak és a közművelődési intézményeknek szabadságot kell biztosítani, nem szabad merev foglalkoztatási előírásokkal az életszerű, versenyképes, életképes működésüket nehezíteni. Ezen a területen fontosnak tartjuk, hogy a parlamenti bizottságok végül is megtartották a törvénynek azokat a foglalkoztatási rendelkezéseit, amelyek tartalmaznak különféle garanciákat arra nézve, hogy miféle szakképzettségek szükségesek különféle vezető közgyűjteményi, közművelődési munkakörökben.
Örülünk annak, fontosnak tartjuk, hogy ezek nem lettek további kötöttségekkel kiegészítve, de jelezni szeretném, hogy a törvénybe így bekerülő foglalkoztatási rendelkezéseket is megint csak túlszabályozásnak is érezzük, és a magunk részéről szeretnénk egyértelművé tenni (Dr. Szabó Zoltán: Már egyértelmű!), hogy ezekből a túlszabályozó foglalkoztatási rendelkezésekből adódó problémákért sem vállaljuk a felelősséget abban az értelemben, hogy ahányszor csak lehetett, elmondtuk, nem szükséges és nem célszerű agyonszabályozni a különféle intézmények tevékenységét ebben a vonatkozásban sem.
Ezeket szerettem volna elmondani, és annyit tennék még hozzá, hogy természetesen mivel a frakciók részéről én voltam az első hozzászóló, nem tudom, más képviselőcsoportok mennyire tartják majd lényegesnek azt, hogy a tényleg nagyon fontos kulturális törvénnyel kapcsolatban az egyetlen plenáris ülésen való hozzászólás alkalmából alaposabban kifejtsék a véleményüket.
A Szabad Demokraták Szövetsége tartja olyan fontosnak a kultúra szabadságát és a kultúra támogatását is, hogy ezért úgy gondoltuk, és úgy gondoltam, ebből az alkalomból nemcsak egy rövid, udvarias, formális hozzászólást kell elmondani, hanem el kell mondani azt, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban mi volt a véleményünk, milyen rendelkezések segítik megítélésünk szerint a kultúra támogatását, melyek biztosítják a szabadságát, és melyek azok, amelyek nem elég hatékonyak ebből a szempontból vagy kifejezetten problematikusak lesznek.
Mindezekkel együtt, a kialakított kompromisszumok jegyében úgy gondoljuk, hogy a parlamenti vita során a törvény szövegét sikerült javítani, és ennek megfelelően fog az SZDSZ-frakció szavazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
