DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR
DR. SCHWARCZ TIBOR, a szociális és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bizottságunk november 5-ei ülésén megtárgyalta a fenti törvényjavaslatot. A vita során a következő kérdések körül alakult ki vita.
Elhangzott a beszámolókban és az expozéban, hogy nincs vagyongazdálkodási törvénye egyik alapnak sem, s a vagyongazdálkodási törvény már az elmúlt időszakban is, de a mostani időszakban is váratott magára. Az 1997-es költségvetés során miniszterelnök úr elrendelte és megkérte az ÁSZ-t, hogy vizsgálja felül az önkormányzat vagyongazdálkodási tevékenységét. Hasonlóan vita volt a behajtási tevékenység és főleg a behajtási tevékenység ösztönzése körül, mint ahogy itt elhangzott az ÁSZ jelentése kapcsán is.
A különkeretes gyógyszerek kapcsán elég hosszasan vitatkozott a bizottságunk, és egyetértett azzal, hogy az ÁSZ folytasson le külön vizsgálatot ezen gyógyszerkeret fölülvizsgálásáról. Mint később kiderült, már egy vizsgálat folyik, és ennek az eredményét bizottságunk nemsokára megismerheti. A különkeretes gyógyszerekkel kapcsolatosan az a véleményünk, hogy szükségtelen ilyen gyógyszerkeret megállapítása, és nem a parlamentnek kell évente dönteni arról, hogy egyes betegségcsoportok kezelésére mennyi pénzt szán a költségvetés, hanem rá kell bízni a szakmára, és rá kell bízni egy felül nyitott kasszára, hogy abból a szakmai kritériumoknak megfelelően kerüljön sor ezeknek a betegségeknek a kezelésére. Hiszen előfordulhat az a helyzet, ami jelenleg is volt a sclerosis multiplexnél, hogy augusztusban elfogyott a különkeret által megállapított pénz, viszont ezeket a betegeket tovább kell kezelni.
Mint a vita során elhangzott, eltérő a két alap költségvetésének teljes filozófiája. Míg a nyugdíjbiztosításnál a mostani nyugdíjtörvények kapcsán egy más gazdálkodási rend alakult ki, addig az Egészségbiztosítási Alapnál az 1996-os év különleges év volt, hiszen ebben az évben ötször változott a finanszírozás feltételrendszere, illetve márciusban került elfogadásra a költségvetés, és 1996-ban fogadtuk el a kapacitásszűkítésről szóló LXIII. törvényt.
A bizottsági vita kapcsán felélénkült az, ami '96-ban is élénk vita tárgyát képezte, hogy tulajdonképpen mi van benn a tb-költségvetés finanszírozásában. Ugyanis állandóan arról folyt a vita, hogy bent van-e a béremelésre szánt összeg vagy nincs bent. Végül is a vita eldőlt, a '96-os költségvetésben kerül még rendezésre ennek a megoldatlan része.
Változatlanul nem megoldott az a kérdés, hogy a nem ellátottak után a költségvetés nem fizet fejkvótaszerűen a biztosítónak, és ennek megfelelően körülbelül 3-4 millió ember ellátása után senki nem fizet, és ez állandóan növeli az Egészségbiztosítási Alap hiányát. Az ellenzéki képviselők is, de a szocialista párti képviselők is felvetették a vita során, hogy évről évre tendenciózusan növekszik a társadalombiztosítási alapoknál a hiány, ami valószínűleg abból adódhat, hogy az egész ágazat alulfinanszírozott, másrészt pedig egy tudatos forráskivonás történik az ágazat területéről.
A behajtási tevékenységről az ÁSZ képviselője már szólt, és a bizottság végül is azzal a kitétellel fogadta el a '96-os költségvetésről szóló törvényjavaslatot: amennyiben megkapjuk a különkeretes gyógyszerek felülvizsgálatáról szóló ÁSZ-jelentést és azt megtárgyalhatjuk, úgy tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslat-tervezetet. Végül is a bizottság 13:4 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslat-tervezetet, de kisebbségi vélemény is megfogalmazódott a bizottság ülésén.
Köszönöm szépen. (Taps.)
