DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném Mészáros képviselő úr figyelmét egy alapvető fogalmi különbségre felhívni. Ha én a banktól felvett hitel után kamatot fizetek, akkor ezzel még nem társultam be - sajnos nem társultam be - annak a banknak a pénzügyi tevékenységébe.
A '91. évi XXXII. törvényről kinek-kinek meg lehet a maga véleménye, a Szocialista Párt véleménye sem változott tudomásom szerint erről a törvényről, ugyanakkor ez egy hatályban levő törvény, amit végre kell hajtani.
Ha a végrehajtás, a 2001-ig történő visszajuttatás olyan terheket róna az államháztartásra, mely terheket az államháztartás nem képes vállalni, akkor a kormánynak nincs más lehetősége - mint az adósnak, ha nem tudja a számára megállapított kötelezettséget fizetni -, mint hogy megpróbáljon a hitelezővel megállapodni. Ebben a helyzetben az egyház, illetőleg egyházak a hitelezők, az állam pedig az adós, hiszen az egyházak számára bizonyos pénzösszegek természetben vagy készpénzben való visszajuttatását a '91. évi XXXII. törvény elrendelte.
A képviselő úr által örökjáradéknak nevezett konstrukció arról szól, hogy a kormány megállapodott a római katolikus egyházzal, és hasonló feltételekkel felkínálja az összes többi egyháznak is - nem kötelezően választandóan - a lehetőséget hasonló megállapodásra, hogy a nekik a '91. évi XXXII. törvény értelmében járó ingatlan-, illetőleg készpénzjuttatás helyett, illetőleg annak egy része helyett bizonyos fajta kamatkonstrukcióval térítse meg ezt az adósságot, magyarán a tőkét ne fizesse vissza, csak annak az éves kamatait oly módon, mintha a tőkét visszafizette volna; az érvényes törvények szerint az egyház ezt átváltotta volna dollárra, ebből amerikai állampapírokat vásárolt volna, és az idők végezetéig ez kamatozna neki.
Ez a konstrukció az egyháznak megfelel, a kormánynak, a költségvetésnek pedig könnyebbséget jelent.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
