DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Egy szánalmas, szinte izzadságszagú eljárás utolsó fázisába került az Országgyűlés, és ez az egyes pártok állami ingatlanjuttatásának parlamenti vitája.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ez az albizottság megkezdte a munkáját és az eljárása megindult, akkor számtalan alkalommal kifogásoltam azt, hogy ez a kérdés nem egy albizottság műfajába tartozó kérdés. Hiszen az alkotmányügyi bizottság, és általában az állandó bizottságok egy-egy törvény vonatkozásában utóbb ellenőrizhetik a törvények hatályosulását. Ritka egyébként, hogy ezzel a jogukkal élnek, de ez a műfaj, amire az alkotmányügyi bizottság és az albizottság vállalkozott, nem egy törvény hatályosulásának a vizsgálata volt, ez egy vizsgálóbizottságnak vette át a szerepét. Azonban a vizsgálóbizottságra a Házszabályban külön szabályok vonatkoznak, például az egyik, hogy ezeket a vizsgálóbizottságokat úgy szoktuk felállítani, hogy ugyanolyan arányban vesznek részt benne ellenzéki és kormányzópárti képviselők, és több jogosítvánnyal rendelkeznek, mint az albizottság.
Hangsúlyozom még egyszer: ezért akkor - a kormánypártok szándékának megfelelően is - vizsgálóbizottságot kellett volna létrehozni, de akkor nem érvényesülhetett volna a kormánypártoknak ilyen direkt módon a politikai többsége. Hiszen az albizottságban és az alkotmányügyi bizottságban túlnyomó többségben vannak a kormánypárti képviselők, ezért minden olyan eljárási részhez, legyen az az albizottságnak az ügyrendje, az eljárási rendje, a vizsgálati módszere, a mindenkori többség határozta meg azt, hogy mit hogyan tesz.
(12.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Idestova nyolc éve vagyok az Országgyűlésben, és négy éve veszek részt különféle bizottsági eljárásokban, biztosíthatom önöket, hogy ilyen bizottságban még soha nem vettem részt, mint ami ezzel az ingatlanjuttatással foglalkozott. Rendkívül terjengős, szétfolyó vizsgálattal egy koncepcióra építette fel a eljárását, és megpróbált ennek minden mozzanatában mindent alávetni. Itt jogi érvek, tisztelt képviselőtársaim, úgy kerültek pillanatok alatt asztal alá, hogy a bizottság, az albizottság nem volt hajlandó ezekkel az érvekkel foglalkozni.
Eleve azt kértem, hogy ne albizottsági formában, hanem más műfajban vizsgáljuk meg, például forduljunk az Állami Számvevőszékhez. Ezt azért is kértem, hiszen az Állami Számvevőszék korábban eljárt ebben az ügyben, és akkor kormánypárti képviselők közül - nagyon sajnálom, hogy Dornbach képviselő úr nincs jelen - a képviselő úr hangoztatta legtöbbet azt, hogy az Állami Számvevőszék jelentését egy Országgyűlés mindenkor felülvizsgálhatja, gyakorlatilag azt tehet vele, amit akar. Ez volt a kormánypártok véleménye, ezért szinte félre is tehették azokat a részeket, amelyek például a pártok éves gazdálkodásából kikerültek, lapok, amelyek azt bizonyították, hogy törvényes volt a pártok gazdálkodása. Márpedig ha a pártoknak törvényes a gazdálkodása, az azt jelenti, hogy az éves bevételek, amelyeket például az ingatlaneladásból kaptak, elszámolása is törvényes volt. Erre a kormánypártok azt állították: lehet, hogy az ÁSZ ezt így látta, de ezt az albizottság bizony felülvizsgálhatja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy szép magyar közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze (Dr. Toller László: Ez így történt.), de úgy tűnik, hogy a baloldali szenteknek még inkább maguk felé hajlik a kezük, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, emlékeztetném önöket arra, hogy a Fidesznek volt egy javaslata, miszerint álljon fel egy vizsgálóbizottság, mely a kormánypártok ingatlanszerzését is vizsgálja. Mi lett ennek a vége? Kormánypárti képviselők kezdték bebizonyítani nekünk, hogy nem illik másik párt gazdálkodásáról, vagyonszerzéséről az Országgyűlésnek ítéletet vagy véleményt mondani, kerüljön ki az Országgyűlés hatásköréből, és vizsgálja meg ezt a tényt az Állami Számvevőszék.
Ezzel végeredményben megint csak egyetértek, csak akkor azt kérdezem: az MDF-Fidesz-székház esetében a politikai többség akar véleményt mondani, ehhez fabrikál egy ilyen jelentést, míg a saját ingatlanaik ügyében, ahol bizony számtalan kivetnivaló volt, és majd szeretnék kitérni néhány ügyre mint a pártgarázsok vagy a Kossuth Könyvkiadó vagy a műkincsek vonatkozásában, ahol kézzelfogható bizonyítékai vannak annak, hogy valami a bevallás körül nem úgy történt, ahogy ezt meg kellett volna tenni, akkor eljárásában is meghiúsítják azt, hogy az Országgyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Ugyanez történt az albizottságban.
Csak arra szeretném önöket emlékeztetni, az albizottság arra kapott feladatot, hogy az egyes pártoknak vizsgálja meg az ingatlanszerzéseit. Ebből az lett, hogy körülbelül tíz, azaz tíz percig foglalkozott az alkotmányügyi albizottság az MSZP ingatlanaival és körülbelül tíz percet az SZDSZ ingatlanaival, majd az egész eljárást erre a két pártra, a Magyar Demokrata Fórumra és a Fideszre hegyezte ki. Amikor mi állítottuk azt, hogy a pártok gazdálkodására, annak ellenőrzésére hivatott szerv az Állami Számvevőszék, akkor ezt önök elutasították amikor a saját ügyükben kellett volna így eljárni, akkor pedig egészen más módszereket választottak.
Azért is egyértelmű volt, hogy nem vezethet egy albizottsági és egy bizottsági eljárás eredményre, hiszen itt az államtitkok megismerése nélkül nem lehet megnyugtatóan egy jelentést az önök asztalára letenni, márpedig mi, az albizottságban ott ülő képviselők nem ismerhettük meg az államtitkokat, például az előző kormányzatnak azokat a határozatait és döntéseit és azoknak környezetét, amely ezzel kapcsolatos, kaptunk egy néhány soros emlékeztetőt az anyagból. Ám a politikai boszorkánykonyhának van néhány jó trükkje, néhány napon belül a Népszabadságban kiszivárgott néhány államtitok, például a jegyzőkönyvnek az a része, amikor néhai Antall József miniszterelnök úr kérdéseket tett fel az ingatlan vonatkozásában. Ez azonban innentől kezdve öntörvényűvé vált, és már úgy emlegetik önök, kormánypárti képviselők ezt a megnyilatkozását, mintha bizonyíték lenne arra, ő akkor felismerte azt, hogy itt jogszerűtlen ingatlanátadásról volt szó.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még abból is, ami a Népszabadságon keresztül napvilágra került államtitok, kiderült, hogy a miniszterelnök úr nem a juttatás jogszerűségére, nem a juttatás jogalapjára vonatkozóan tett fel kérdést, hanem pusztán azt ismerte, hogy ez a Váci utcai ingatlan egy sarokház és egy nagy ház. Megnézték a tulajdoni lapot, kiderült, hogy abban a magyar állam részesedése 1/1. Ebből úgy tűnt, hogy ez az egész épülettömbre vonatkozik, és így tűnt maga a mérték soknak. De, tisztelt képviselőtársaim, a következő kormányülésre, aminek a jegyzőkönyvéből mi már nem kaphattunk semmit, ott volt a bizonyíték, hogy valóban 1/1 volt az állam tulajdona, csak ez alig volt több mint az egész épületegyüttes egyharmad része. Innentől kezdve mindenki megnyugvással vette tudomásul, hogy nem az egész Váci utcai nagy épületről van szó. Ezt a példát is csak azért mondtam el, mert ez az a szelektív kiszivárogtatás, ami ellen korábban tiltakoztunk, és ami lehetetlen lett volna, ha egy vizsgálóbizottsági eljárásban az albizottság tagjai bizony megismerhették volna azokat az államtitkokat, amelyeket a kormány nem biztosított a számunkra, így utóbb nem hivatkozhatunk rá, nem ismerhettük meg.
Azért is kifogásolható volt az albizottság és az alkotmányügyi bizottság eljárása, mert azt tudni lehetett kívülről is, hogy kellő szakértelem nélkül a bizottság nem tud ebben állást foglalni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a kérdésben, hogy a Metész tüntetésén megverték az állampolgárokat, egy albizottság bizony el tudja dönteni például a videofelvételekről, hogy történt ilyen esemény vagy nem történt. Azonban ez a kérdés, a juttatások törvényszerűsége, mértéke, amit az albizottság feladatul kapott, ez szakértői bázis nélkül nem volt eldönthető. Nyilván ahány párt, annyi szakértői bázis volt, és - hangsúlyozom még egyszer - ezért született meg az Állami Számvevőszék, pontosan ezt a pártok mögött álló szakértői bázist kikerülve egy független szakértői csoport - amelynek a felhatalmazása alkotmányon alapul, tisztelt képviselőtársaim! -, a Magyar Országgyűlés legfelsőbb pénzügyi, gazdasági és törvényességi ellenőrző szerve. Amikor mi azt kértük, hogy ne a pártok politikai többsége legyen az, amelyik egy másik párt belügyeibe beleszól, hanem az Állami Számvevőszék, akkor önök azt mondták, ez így nem jó, mert előbb nekünk ki kell vizsgálnunk.
Azonban emlékeztetem önöket, hogy például a Budapest Bank ügyében benyújtottunk mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselői egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amely felkérte az Állami Számvevőszéket anélkül, hogy előtte mi itt csináltunk volna a magunk eszközeivel és szerény képességeivel egy jelentést, majd ezt a jelentést odaadtuk volna orientáló vagy befolyásoló jelleggel az Állami Számvevőszéknek, hanem a tényállás felületes ismerete alapján - mert ennyi elég ahhoz, hogy az Országgyűlés megfogalmazzon egy országgyűlési határozatot, és felkérje az Állami Számvevőszéket arra, hogy ezt a vizsgálatot folytassa le.
Az Állami Számvevőszék le is folytatta a vizsgálatot, és ilyenkor komoly kételyek vannak bennem, tisztelt képviselőtársaim. Mit fog érni az Állami Számvevőszék eljárása, ha a kormánypártok úgy fognak viszonyulni ehhez, mint a Budapest Bank eljárásában az Állami Számvevőszék-jelentéshez? Azt hittem, rosszul hallok, amikor a pénzügyminiszter úr bejelentette, hogy független szakértőket fog felkérni arra, vizsgálják felül és vizsgálják meg, hogy vajon az Állami Számvevőszék jelentésében foglalt tényállás helyes-e, és az a következtetés helyes-e, hogy az Állami Számvevőszék fegyelmi eljárás megindítását javasolta például a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára ellen. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) A mai napig nem történt meg az Állami Számvevőszék jelentésének megfelelő eljárás. A Pénzügyminisztérium a mai napig az ő független szakértőivel akarja felülvizsgáltatni azt az eljárást, amelyre, hangsúlyozom még egyszer, az alkotmány alapján létrehozott magyar Állami Számvevőszék, amely a mi Országgyűlésünk legfelsőbb ellenőrző szerve, egyszer kimondta a véleményét.
Vajon, ha ebben az ügyben azt fogja mondani, hogy nincsen hatásköre rá és nincsen jogszabály, ami alapján ő eljárhat, akkor önök itt azt fogják mondani, hogy az Állami Számvevőszék véleményét félretéve majd mi azt a jelentést elővesszük?
(12.40)
Pedig, tisztelt képviselőtársaim, csak el kell olvasni az Állami Számvevőszék alelnökének az albizottsághoz elküldött levelét, és ebből csak két mondatot idéznék: "A székházjuttatásnál a pártok működtetéséről és gazdálkodásáról szóló törvény módosításáról - s a többi -, a központi székházjuttatásról szóló törvény csak az azonos elbírálást írja elő, de nem rendelkezik alapterületről és értékről. Ezért az egzakt megítélés korrekt módon nem végezhető el." Ezt az Állami Számvevőszék írta meg nekünk: nem végezhető el az összehasonlítás egzakt módon.
A második része ennek a levélnek: "Ezt a körülményt az Állami Számvevőszék az ÁVÜ-nél külön végzett tényfeltárásból ismerte meg hivatalosan. Ezeknek a dokumentumoknak a másolatáról készített másolatokat mellékelem. Az ingatlanok átruházásával kapcsolatos dokumentumokat, amelyeket egybevetett az ÁSZ, azokat törvényesség szempontjából megfelelőnek találta."
Két lényeges dolgot mondott ki az Állami Számvevőszék:
1. Nem jogosult mérték és érték nagyságában eljárni, mert az a törvény, amihez a mértéket és értéket viszonyítani tudja, nem fogalmazott meg, csak azonos elbírálást.
2. A törvényesség szempontjából az ingatlanok átruházásával kapcsolatos eljárást törvényesnek minősítette.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor ezek után meg kellene kérdeznem: semmi értelme nem volt ennek az eljárásnak? Tizenhárom hónap óta foglalkozik az albizottság, a bizottság, a közvélemény, az Országgyűlés ezzel a kérdéssel, majd az egészet megpróbáljuk áttenni az Állami Számvevőszék asztalára, mégpedig egy ilyen igénytelenül összeállított melléklet formájában - hangsúlyozom: az országgyűlési határozat szövege meg sem említi, hogy ennek az országgyűlési határozatnak van egy melléklete.
És ha azt hinnénk, hogy nem volt semmi értelme, akkor tévedünk, mert ennek elsősorban igen komoly politikai értelme volt a kormánypártok szempontjából, hiszen hónapok óta, sőt mondhatom, hogy már évek óta folyik az a korrupciós eljárás, amiben minden második-harmadik ügyben felbukkan egy kormánypárti holdudvarba tartozó politikus valamilyen büntetőeljárásban, valamilyen korrupciós ügyben. És ennek volt a csúcsa az a bizonyos Tocsik-ügy, amikor kénytelenek voltak a kormánypártok ezt a botrányt már kétfejűvé tenni, és valamit elő kellett szedni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy az MDF-kormány négyéves kormányzása után önök még mindig csak ezt az ingatlanjuttatást tudták elővenni akkor, amikor igen szorult helyzetben voltak, és azon gondolkodtak, hogyan lehetne a Tocsik-ügy, a Tocsik-botrány élét tompítani; azt az ügyet, tisztelt képviselőtársaim, amely lecsengett 1994-ben, azáltal, hogy választások voltak Magyarországon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök arra hivatkoztak, miszerint az az igazságérzet vezérelte önöket, hogy 1992-ben és '93-ban az Országgyűlés nem hozott létre egy vizsgálóbizottságot. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy egyetlenegyet sem hozott létre: más volt a Házszabály 1990 és (Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Ez az!) 1994 között, egyetlenegy ügyben sem hozta létre, tehát nem volt valami diszkrimináció az, hogy pont ebben a kérdésben nem hozta létre. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiban.) De tisztelt Képviselőtársaim! Hangsúlyozom még egyszer: az a kérdés, hogy egy politikai többség elkezd vizsgálni egy ügyet, az célravezetőbb, vagy az, hogy 1989-ben a jogállamiság egyik alapkövévé tettük, hogy az Állami Számvevőszék legyen az, amely az Országgyűlés helyett, az Országgyűlés nevében egy pártatlan, befolyástól mentes, igazán szakértelemre épülő eljárást végezzen? És ezt az Állami Számvevőszék megtette.
Hangsúlyozom önöknek - '93. július 23-ai sajtókommünikét fogok felolvasni -: "Az Állami Számvevőszék a Fidesz-MDF-székházüggyel kapcsolatban vizsgálatot folytat. A székházjuttatás államigazgatási eljárásának dokumentumait a Vagyonügynökség eljuttatta az ÁSZ-hoz, s azok igazolták, hogy az eljárás megfelelt a törvényi előírásoknak" - derül ki az ÁSZ elnöki titkárságának az MTI-hez eljuttatott közleményéből. A közlemény szövege szerint "Az ÁSZ e témakörre, a Vagyonügynökség éves ellenőrzése keretében, célvizsgálatként külön is figyelmet fordított." - múlt időben. "A munka további része a politikai pártok gazdálkodása törvényességének ellenőrzéséhez kapcsolódik." S utóbb ezt a gazdálkodást is - ebben az előbb már ismertetett levélben megerősítve - törvényesnek tartotta.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért tartottam volna sokkal célszerűbbnek, hogyha az a politikai purparlé, ami egy évvel és egy hónappal ezelőtt megindult - aminek, hangsúlyozom, semmi más értelme nem volt, mint egy szánalmas visszavágás -, esetleg más formában valósult volna meg.
Áttérve ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a jelentéssel kapcsolatos viszonyára: az országgyűlési határozat első részével én magam teljesen egyetértek - mi mindig azt mondtuk, hogy állunk egy pártatlan vizsgálat elé, nem pedig egy politikai többség vizsgálata elé -, ami úgy szól, hogy az Országgyűlés felkéri az Állami Számvevőszéket; bár nagyon örültünk volna, hogyha ez nemcsak ránk irányul, az MDF-re és a Fidesz-re, hanem bizony ebben részt vennének a parlamenti képviselettel rendelkező pártok.
Egy mondatával azonban mégsem tudok egyetérteni ennek az országgyűlési határozati javaslatnak, amikor külön adunk egy megbízást az Állami Számvevőszéknek, és felhívjuk a figyelmét, hogy a vizsgálata külön terjedjen ki arra, fennállnak-e egy bizonyos törvénynek a rendelkezései, azaz egy bizonyos törvény rendelkezései: az pedig arra próbál utalást tenni, hogy valamiféle tiltott hozzájárulást fogadtak el a pártok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ez a gyöngyszeme volt azoknak a jogi félrelépéseknek és tisztázatlan jogi következtetéseknek, amikre az alkotmányügyi bizottság jutott. A párttörvény 4. §-a kimondja azt, hogy a párt vagyona miből áll; és a párt vagyonában külön kategóriában szerepel az állami költségvetésből juttatott támogatás, külön kategória az ingyenesen átadott ingatlanok kategóriája, és ettől teljesen külön kategória az a vagyoni hozzájárulás, amelyre vonatkozóan tiltások vannak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt egy jogász elolvassa, és nem érti, hogy miért kellett ezt például az Állami Számvevőszéknek megfogalmaznunk, hiszen az Állami Számvevőszék felnőtt, tudja azt, hogy a törvény és az alkotmány alapján az ő vizsgálata mire kell hogy irányuljon, milyen eredménnyel kell hogy záruljon, hiszen most is megtette a büntető feljelentést a Budapest Bank ügyében is, azokban a személyi ügyekben, ahol a kormány a felkérése ellenére sem tett semmit - politikai okokra hivatkozva. Ezt követően önök akarják felhívni az Állami Számvevőszék figyelmét arra, hogy ebben a kérdésben mit és hogyan tegyen? Megítélésem szerint nyugodtan elhagyhatjuk az utolsó részt, és akkor mi egyet tudunk érteni azzal, hogy az Állami Számvevőszék felkérését az Országgyűlés többséggel szavazza meg.
Ám nem tudom, hogy mit kezdjünk a mellékletként megfogalmazott albizottsági jelentéssel, hiszen maga az országgyűlési határozat egyetlenegy pontjában nem említi meg azt, hogy bizony itt van egy melléklet is, és ez a melléklet része az országgyűlési határozati javaslatnak. Ezzel befolyásolni kívánjuk az Állami Számvevőszéket? Önök úgy gondolják, hogy az Állami Számvevőszék a vizsgálódásai során át fogja venni ennek a politikai többségnek a politikai véleményét? Ha pedig nem gondoljuk úgy, és nem akarunk befolyásolni, nem akarunk kérdésekben prejudikálni, akkor ne tegyük mellé ezt a jelentést! És miután mégiscsak az alkotmányban létrehozott, legfelsőbb ellenőrző szerv az Állami Számvevőszék, bízzuk - ahogy eddig is megtettük - a mérlegelésére ezt az eljárást. És megítélésem szerint egyébként sem tenne jót sem az alkotmányügyi bizottságnak, sem az albizottságnak, sem az Országgyűlés presztízsének, ha egy ilyen albizottsági jelentés kijuthatna a Magyar Országgyűlésből. Hangsúlyozom még egyszer: rendkívül igénytelenül megfogalmazott anyag.
És az igénytelenségének a szívét jelenti az a szakértői vélemény, tisztelt képviselőtársaim, amire itt már a kisebbségi vélemény elmondásakor is hivatkoztam: az a szakértői vélemény, amely egy zugszakértői vélemény. Miután a bizottságnak semmilyen tény, semmilyen adat, semmilyen számítás nem állt a rendelkezésére ahhoz, hogy az általa felállított koncepciót alá tudja támasztani, kellett találni egy szakértőt. A szakértő úgy jelent meg, hogy rendelkezik egy szakértőiiroda-bélyegzővel, és rendelkezik egy szakértői bélyegzővel is. Ebben az ügyben egyébként eljárás is indult, és szeretnék néhány levélből idézni. Az első levél az, amit az Igazságügyi Szakértői Intézetek Hivatalának főigazgatója írt meg.
(12.50)
Ez megállapította, hogy jog- és törvényellenes volt a szakértőnek a "szakértői iroda" használata a bélyegzőben. A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara a vizsgálatot végző szakértő ellen vizsgálatot folytat, a vizsgálatának egy olyan stádiumába jutott el, amikor állásfoglalást kér most az Igazságügyi Minisztériumtól pontossal ezzel az állampolgárokat megtévesztő csalárd gyakorlattal szemben, hiszen ha az állampolgár azt látja, hogy egy szakértői iroda ad szakvéleményt, sokkal nagyobb a bizalma ebben az irányban, mint ha egy betéti társaság vagy ne adj' isten egy független szakértő adná ugyanezt a szakvéleményt. Ez volt az az eljárási pont, amikor mi azt mondtuk, hogy nem kezdheti meg az albizottság a szakértői vélemény érdemi tárgyalását mindaddig, amíg nem tisztázza, hogy eljárásában több törvényt is sértett ez a szakértő. Az alkotmányügyi bizottság albizottsága azonban urasan felülemelkedett e szerintem nüansznyi problémán, hogy törvényellenesen, mások megtévesztésére használ egy szakértő például bélyegzőt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy nem egy alkotmányügyi bizottság, de egy egyszerű betéti társaság, egy vállalat, egy önkormányzat nem engedhet meg magának ilyet, hogy törvényellenes használt bélyegző ellenére bizonyító erőként használja fel a bizottság ezt a szakértői véleményt. Innentől kezdve nem tudtunk mit kezdeni magával a szakértői véleménnyel, amely egyébként számtalan ponton tartalmaz pontatlanságot a területi beosztásokkal kapcsolatban, a négyzetméter-szorzószámokkal kapcsolatban. Megítélésem szerint ezt bizonyítékként felhasználni nem lehetett, és nem is lett volna szabad.
Mit tükröz mégis szemünkben ez az albizottsági jelentés, ami, hangsúlyozom még egyszer, módosító indítvánnyal szeretném elérni, hogy ez ne legyen melléklete annak az anyagnak, amit az Országgyűlés elküld az Állami Számvevőszéknek? Tükrözi a szememben azt, hogy a kormánypártok úgy gondolják, hogy azért, mert ők többségben vannak, mindent leírhatnak; azért, mert ők többségben vannak, eljárásban megbízást adhatnak egy olyan szakértőnek, akit nem lehetett volna megítélésem szerint a bizottsági ülésre sem beengedni és eljárásában bizony szomorú véleményét tükrözi annak, hogy ahol a többség, ott mi bármit megfogalmazhatunk.
Ezen a ponton eszembe jut a minapi napilapokban szerepelt jogásznőnek az elkeseredése, jajkiáltása, aki most már kénytelen volt visszaadni az ügyvédi tevékenység gyakorlására vonatkozó engedélyét is, és szünetelteti a tevékenységet, mert nem tud mit kezdeni a hatalomnak ezekkel a jogszabályokba ütköző sorozatos törvénysértéseivel. Szememben ez a jelentés, tisztelt képviselőtársaim, egy újabb példája annak, hogy le lehet írni, meg lehet csinálni sok-sok jogszabálysértést, mert önök mögött áll egy politikai többség, és ez a politikai többség biztosítja mindenkor az Országgyűlésben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) - ha kell, az Állami Számvevőszékkel szemben is - az igazát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék véleményét én magam is nagyon várom. De, tisztelt képviselőtársaim, ha lehetne kérni önöktől azt (Vancsik Zoltán: Semmit!), hogy előre most nyilatkozzák ki azt, hogy el is fogadják az Állami Számvevőszék jelentését, mert ha az a sors vár az Állami Számvevőszék jelentésére majd, ami a Budapest Bank jelentésére várt, hogy a kormány és a Magyar Országgyűlés átlép rajta, átlép azokon a következtetéseken (Dr. Toller László: Ez nem igaz!), amelyet neki abból kötelezően végre kellene hajtani, akkor megint csak azt kérdezem meg, hogy miért fordulunk oda, ha nem vesszük figyelembe azt a tájékoztatást, azt a független szakértelmet, ami az Állami Számvevőszék mögött meghúzódik, hanem úgy gondoljuk, hogy a politikai többségük - vagy önök úgy gondolják - mindenkor elegendő arra, hogy az igazságot kimondják. Ehhez már nem kell sem bíróság, sem Állami Számvevőszék.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
