HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A közhasznú szervezeteknek többféle nevük van, és ebben a vitában felváltva használjuk őket: hívjuk őket nonprofit szervezeteknek, civil szervezeteknek is. A törvény közhasznú szervezetekről beszél természetesen remélem, hogy a civil szervezetnek nem minősülő kormányzati szervek is közhasznú feladatot töltenek be - ebben az esetben azonban mégis a civil szervezetekről van szó. Mégis, ha a nonprofit szervezetek kifejezést használjuk, akkor talán ezzel is utalunk arra, hogy egyes tévmagyarázatokkal vagy vádakkal szemben társadalmunkat nemcsak a piac vak erői irányítják. Igenis van igény a társadalmi szerveződésre, van igény a közösségi élet kultúrájára, a szolidaritásra, ugyanúgy a hagyományos kisközösségi, helyi kezdeményezésekre, mint a modern, Nyugat-Európából, Amerikából megismert akcióközpontú iniciatíva jellegű civil mozgalmakra. És ha körülnézünk térségünkben, akkor azt látjuk, hogy minden gazdasági baj, társadalmi rossz érzés ellenére Magyarországon a civil szervezetek igen aktívak, körülbelül 50 ezer civil szervezet működik, és ha ezek közül néhánynak a működése formális is, alapvetően, egészében fontos és hasznos célt töltenek be.
Hét év után születik meg vagy születőben van ez a törvény - azt, hogy születik meg, akkor mondjuk, ha meg is született, hiszen ismerjük a történetet, tudjuk, hogy nehezen, hosszú vajúdás után került elénk ez a törvény, mégis remélhetőleg egy-két hónapon belül sikerül elfogadni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A patkó minden oldalán ülő pártok üdvözlik ezt a törvényt, különböző módosító indítványokat természetesen tesznek hozzá. A magunk, a szocialisták részéről mindenképpen el kell mondani, hogy messze sok évtizeddel az államszocializmus keserű évei előtt a baloldali pártok valóban a társadalom mélyéről származtak, keletkeztek az érdekvédelmi szervezetekből, a helyi kezdeményezésekből, a civil társadalomból nőttek ki és őszintén remélem, hogy ez a törvény és maga a rendszerváltozás visszavezet minket a társadalom mélyáramaihoz, a társadalmi gyökerekhez, és elfeledteti mindannyiunkkal azokat az évtizedeket, amikor mindent, még a civil szervezeteket is felülről igyekeztek megszervezni.
Néhány héttel ezelőtt Debrecenben volt egy fontos tanácskozás "Bázisunk a civil társadalom" címen, amelyen körülbelül 150 civil szervezet képviselői vettek részt, megtárgyalták többek között ezt a nonprofittörvényt, a közhasznú szervezetekről szóló törvényt is, és nagyon fontos megállapításokat tettek. Képviselőtársaim türelmével élve, remélhetőleg nem visszaélve, néhány gondolatot szeretnék idézni e tanácskozás alapján is.
Alapmondatként hangzott el, hogy civil öntudat nélkül nincs civil társadalom. Magyarán, a civil társadalom megszerveződéséhez szükség van ilyen törvényre, szükség van arra, hogy a politikai pártok támogassák a civil szervezeteket, szükség van arra, hogy erről szóban, írásban, minden módon állást foglaljunk. De másfelől természetesen arra is szükség van, hogy a civilek ne a mi biztatásunkra várjanak, hanem nélkülünk is megszerveződjenek, nélkülünk is megalakuljanak, és végezzék a munkájukat. És minden ilyen tanácskozáson, minden fórumon, amelyen nyilván mások részt vesznek, nekik is vannak hasonló élményeik, hogy még azért vannak, akik valamilyen módon egy gyámkodó politikára várnak a civil szervezetek háza táján is. Őszintén remélem, hogy ez a törvény, ha elfogadásra kerül, még inkább megerősíti őket abban, hogy csak maguktól, elsősorban maguktól várják a szerveződést, önszerveződés legyen és ne központi szerveződés.
Kritikaként hangzott el ezen a tanácskozáson - szó szerint idézem, mert így egyszerűbb, mint ha körülírom -: "A nagy közalapítványokra és közhasznú társaságokra vonatkozó rendelkezések negatívan hatnak a kisebb szakmai, helyi baráti közösségekből létrejött civil szerveződésekre.
(18.30)
A túlszabályozás elsorvaszthatja a civil kezdeményezéseket. Hátráltatja a civil társadalom működését, hogy nem alakult ki az együttműködés - mármint a civil szervezetek közti együttműködés - gyakorlata." Azt gondolom, hogy ez az idézet, ez a gondolat mindenképpen fontos számunkra, és remélhetőleg a civil szervezetek szerepe valóban ebbe az irányba is fog még módosulni, átalakulni.
A másik téma, ami kapcsolódik ahhoz a közművelődési törvényhez, amely szintén kering a Ház különböző bizottságaiban: úgy gondolták - én magam is helyeslem ezt az álláspontot, és nagyon fontosnak tartom megemlíteni -, hogy a művelődési házak, az a közel 2500 művelődési ház, amely országszerte még nyitva van, és várja a helyi szervezeteket, amely fórumot kínál a helyi közösségi életnek, mindenképpen fontos szerepet tölt be a civil szervezetek életében. Kívánatos, hogy az önkormányzatok és a művelődési házak teremtsenek és nyújtsanak szolgáltatói hátteret, adatbázist és információs bázist a civil szervezeteknek.
A művelődési házak - mint azt a közművelődési törvény vitájából is tudjuk - bizonyos értelemben új funkciójukat keresik, vita van velük kapcsolatban arról, hogy mennyire tekinthetők önkormányzati fenntartásúnak, mennyiben helyes piaci erőket bevonni a művelődési házak üzemeltetésébe. Ha a művelődési házak megtalálják a helyi civil szervezeteket - sok helyen nagyon jó példa van erre -, a civil szervezetek természetes otthonaivá válnak, és a civil szervezeteken keresztül is kapcsolatba lépnek a helyi társadalommal, akkor a művelődési házak szerepe, fontossága is megerősödik az adott társadalomban. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy ezt támogassuk, ebben a törvényben is, és szükség van arra is, hogy a közművelődési törvény ne húzza ki a talajt a művelődési házak alól.
A másik, ami szóba került a debreceni tanácskozáson, hogy az ifjúsági intézményrendszert tovább kell fejleszteni, az ifjúsági civil szférát minden módon támogatni kell. Azt gondolom, ezzel is egyetértünk.
Érdekes kezdeményezésként hangzott el - erre csak röviden szeretném felhívni a figyelmet -, hogy a bűnmegelőzés, a bűnüldözés terén igen nagy szerepük van a polgárőrségeknek. A polgárőrségek megérdemlik a fokozott figyelmet, hiszen a közbiztonság romlása, magyarán: a mindennapi életben burjánzó félelem, a rettegés az, amely sokak szemében a leginkább megkérdőjelezi a demokráciát.
Nagyon fontos szerepet töltenek be, noha különböző okok miatt - a civil szervezetek között ebben a pillanatban nem említjük őket - a különböző egyházközségek, presbitériumok, egyházi és vallási szerveződések, és kívánatos is, hogy ezek a helyi társadalomnak aktív részesei legyenek, és mind ők kezdeményezzék az együttműködést a világi, a laikus társadalmi egyesületekkel, mind a helyi társadalom egyéb egyesületei is vegyék fel a kapcsolatot a vallási, egyházi szervezetekkel.
Most hétvégén volt egy másik konferencia itt, Budapesten, amelyen szintén nagyon sok civil szervezet képviselői szólaltak fel. Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke tartott egy előadást, és ő is hivatkozott arra, hogy a volt szocialista országok közül nálunk működnek a legjobban a civil szervezetek. Persze, ezt nehéz összehasonlítani, ez nem egy olyan dolog, amely egy bajnokságként lemérhető, mégis azt gondolom, hogy ha egy szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy a civil szervezetek működése Magyarországon minden hibával, minden nehézséggel együtt is előremutató, akkor ennek örülnünk kell. És azt gondolom, azzal is egyetértünk, ami elhangzott a tanácskozáson: a civil szervezetek azt várják a parlamenti pártoktól, hogy ne egymással marakodjanak, hanem éppenséggel együtt szolgálják a nemzet érdekeit, és ne negatív példát nyújtsanak a civil szervezeteknek, hanem ellenkezőleg, pozitív példát mutassanak arra, hogy ugyanazért a célért hogyan működhetnek együtt különböző módon gondolkodó emberek.
Ha már a pártokat említettem, végezetül itt szeretnék kitérni a közhasznú szervezetekről szóló törvény egyik vitatott kérdésére, arra a kérdésre tudniillik, hogy a civil szervezetek, azok a szervezetek, amelyek igénybe veszik a törvényben biztosított kedvezményeket, milyen viszonyban állnak, milyen viszonyban állhassanak a politikai pártokkal. Azt gondolom, létezhet egy tértől, időtől, a magyar valóságtól elvont szabályozás, amely azt mondja: a civil szervezetek semmilyen kapcsolatban sem lehetnek a politikai szférával, a pártokkal. Ettől függetlenül azonban létezik egy másik megközelítés, a reális megközelítés, az a valóság, amelyben Magyarországon élünk.
Tudjuk - többek között -, hogy számos kistelepülésen egyáltalán nem működnek politikai pártok, és az önkormányzatok kizárólag a civil szervezetek, helyi kezdeményezések, hagyományőrző egyesületek, különböző helyi társaságok képviselőiből állnak össze. Ilyen értelemben tehát az önkormányzati szférában a civil szervezetek - tetszik ez nekünk vagy nem tetszik - politikaformáló erőként jelennek meg. Másrészt azt is tudjuk, hogy az emberek aktivitását nem lehet kettéválasztani: a civil szervezetek élén jórészt olyan emberek állnak, akiknek van közéleti mondanivalójuk, van politikai elkötelezettségük, ha szabad ezt a szót használni: nyüzsgő emberek, akik nyüzsögnek a közéletben, és a nyüzsgésüket aligha lehet mesterségesen távol tartani a pártoktól. Nyilvánvaló, hogy a civil szervezetek egy része különböző gondolkodású, különböző világnézetű embereket egyesít valamilyen civil cél elérése érdekben, de nagy számban vannak olyan civil szervezetek is, amelyek azért hasonló gondolkodású, hasonló értékrendet osztó embereket tömörítenek.
A törvény eredeti megfogalmazásában szereplő "pártoktól független", "pártoktól támogatást nem fogad el" kifejezés, azt hiszem, elég nehezen értelmezhető, mert mi az, hogy "független", mi az, hogy "támogatás" egy olyan társadalomban, amelyben a civil szervezeteket és a pártokat részben ugyanazok az emberek alkotják, ugyanazokban a városokban működnek, hasonló cél vezeti a tagjaikat. Ezek a kifejezések így, önmagukban elég nehezen értelmezhetők. Ezért a debreceni tanácskozás is szó szerint megfogalmazza ezért ezt a módosító, finomító észrevételt. Magam is beterjesztettem egyébként módosító indítványban: mi úgy szeretnénk definiálni a civil szervezet távolságát a politikától, hogy országgyűlési választásokon önálló jelöltet nem állít, pártoktól szervezetileg független, azoktól anyagi támogatást nem fogad el. Azt gondolom, ez a megfogalmazás pontosan rögzíti a függetlenségnek és az anyagi támogatástól való tartózkodásnak a megfogható kifejezését, mert érzelmi kötődéseket, alkalmi találkozásokat, alkalmi közös rendezvényeket aligha lehetne betiltani, hiszen a pártok végül is nem üldözendő szervezetek, bár sok tevékenységük nyilván nem túl rokonszenves mostanában a társadalom számára.
Végül pedig - ahogy előttem már többen említették, ahogy különböző törvények, költségvetési és más vitákban szóba került már - mindenképpen támogatandó, hogy a munkahelyteremtés, az átképzés is bekerüljön olyan közhasznú célként, amelyre a közhasznú szervezetek szerveződhetnek, amilyen tevékenységeket végezhetnek. És nyilvánvaló, a lista még bővülni fog, tisztelt képviselőtársaim. Arra kell inkább vigyáznunk, hogy ebben a vitában ne menjünk bele parttalan bővítésekbe, és ne csak a törvény tökéletesítése, hanem a törvény meghozatala is szerepeljen a céljaink között.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
