DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt alapirányaiban támogatja az egyházi törvénycsomagot, így az előttünk fekvő, oktatási törvényeket módosító törvényjavaslatokat is.
Ugyanakkor számos részkérdés tekintetében fenntartásainkat és kétségeinket kell hangsúlyoznunk. Mindenekelőtt megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a kormány az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban vállalta mindazt, ami a vallásszabadság, az oktatás és nevelés szabad megválasztása és az állampolgári jogegyenlőség alkotmányos alapelveiből önmagában is következik. Vállalta mindazt, amit az Alkotmánybíróság ez év tavaszán a közoktatási törvény alkotmányos értelmezése tekintetében kimondott; vállalta, amit a rendszerváltozást elfogadó utolsó pártállami kormányzat és parlament törvényben mondott ki a lelkiismereti és vallásszabadságról; valamint az egyházakról szóló, 1990. évi IV. törvény azon rendelkezésének következetes érvényesítését, amely az állami és egyházi intézmények finanszírozása tekintetében az azonos elbánás elvét tartalmazza.
Kétségtelen: a szerződés megkötésével a kormány nem tett többet, mint hogy nemzetközi szerződésben is vállalta, hogy megtartja a magyar alkotmányt és az alkotmányos törvények vonatkozó szabályait. Joggal merülhet fel a kérdés: mi örülnivaló, mi üdvözölnivaló van ebben? És a közelmúlt és a jelen belpolitikai eseményeit tekintve szabad-e egyáltalán hinni ennek a kormánynak, ennek a koalíciónak? Bármennyire is jogosak ezek a kérdések, higgadt értelemmel látni kell, hogy egy nemzetközi szerződés megszegése már több mint az a szószegés, melyet nem egy kérdésben a magyar belpolitikai életben a polgároknak és az ellenzéknek meg kellett élnie. Ha tehát a kormány az alkotmány érintett rendelkezéseinek megtartásával nemzetközi kötelezettséget vállal, ezt mindenkinek, aki a kormányzat politikai törekvéseivel szemben garanciákra tart igényt, támogatóan kell fogadnia.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Apostoli Szentszék és a kormány közötti megállapodás a Magyar Katolikus Egyház számára jelent alapvetően fontos kérdésekben szerződéses rendezést és jogi garanciát. Ennek kapcsán magam is szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a társadalomban szolgáló szerepet betöltő többi történelmi egyház is joggal tart igényt hasonlóan kedvező és méltányos megoldásokra, megfelelő garanciákra, és ezek keretében arra is, hogy sajátos helyzeteiket, érdekeiket is megértéssel fogadják és figyelembe vegyék. Ezt már önmagában is szolgálja, hogy a Szentszékkel kötött megállapodás szellemében az érintett törvényeknek olyan módosítására kerül sor, melyek eredményeként azok általában már az egyházakat illető jogokról beszélnek majd, jóllehet az előttünk fekvő törvényjavaslatok egyes részszabályai kapcsán a Katolikus Egyházon kívül a többi történelmi egyház is számos kívánnivalót fogalmazott meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási törvénymódosítási csomag fő irányában - a szentszéki megállapodással egyezően - az állampolgári jogegyenlőség, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint az oktatás és nevelés szabad megválasztásának alkotmányos elveinek az alapján áll. Elfogadja azt a gondolatmenetet, hogy az oktatás ugyan állami feladat, de ezt a feladatot az egyházak részben át is vállalhatják, és ehhez igényelhetik mindazokat a közpénzeket, amelyek ezen állami feladatok ellátásához szükségesek. Elfogadja azt az elvet, hogy miután az oktatás pénzügyi fedezetét az adófizetők pénze képezi, miután minden állampolgárnak szabad nevelési és iskolaválasztási joga van, és miután az állampolgárok jogai egyenlőek, az egyházi iskolákat választó állampolgárok sem kötelezhetők arra, hogy miután egyszer minden más állampolgárral együtt részt vettek a közterhek viselésében - amiből az oktatási rendszer egésze is részesül -, erre tekintet nélkül ők további aránytalan terheket legyenek kénytelenek viselni, azért, hogy az iskola- és nevelésválasztási jogaikat realizálhassák.
Tisztelt Országgyűlés! Aki ismeri a magyar történelmet és benne a magyar kultúrtörténelmet, annak nem ismeretlenek azok a gondolatok és érvek, melyek az egyházak oktatásban betöltött szerepével kapcsolatosak. Egyházaink évszázadok során meghatározó szerepet játszottak a magyarság oktatásában és a kultúra terjesztésében. A magyar szellemi élet különböző nemzedékeinek sora szerezte a műveltségét egyházi iskolában, illetve formálta nemessé jellemüket az egyházi iskolák közvetítette nevelés. Véget nem érően sorolhatnánk mindazok neveit az irodalomtól kezdve a történelem, a matematika, a fizika és minden más különféle tudományág körében, akik tudásukat egyházi iskolában szerezték meg, így egyszerűbb, ha csak néhány kultúrközpontot, néhány kultúrfellegvárat említek, Nagyszombatot, Pápát, Sárospatakot, Debrecent, Nagyenyedet a régebbi korokból, hozzátéve: ezek közül nem egy máig is tartósan él; vagy utaljak jelenleg is működő nagy múltú egyházi szerzetes tanítórendekre; vagy utaljak számos egyházi fenntartású gimnáziumra - a különböző történelmi egyházak által fenntartva.
Aligha túlzás Széchenyi igéje: a kiművelt emberfő - ami ma is első számú értékünk és átvitt értelemben véve valódi konvertibilis valutánk - nagyon nagy részt egyházi iskolákban formálódott, termelődött generációkon át újra és újra újjá.
(12.00)
Ezekhez a szellemi hagyományokhoz visszanyúlva csak nyerni tud az ország, csak nyerni tud a nemzet, csak nyerni tud a polgár. Mondjuk ki bátran: az egyházi iskolák támogatása ezért nem az egyházak, hanem a magyar oktatásügy, a magyar kultúra és a magyar jövő támogatása.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai magyar társadalom sokarcú és sokszínű. Ez világnézeti és vallási megoszlás szempontjából is így van. Nem hagyható figyelmen kívül a XX. század második felében Európa egészében végbement szekularizáció. Alkotmányos jogrendünknek és sok minden mellett oktatási rendszerünknek is tudomásul kell vennie, hogy vannak hívők és nem hívők, akik egy országban, egy társadalomban akarják boldogulásukat megtalálni. A polgárok nem akarnak ilyen vagy olyan ideológiai monopólium nyomása alatt élni, nem akarnak kultúrharcok szenvedő alanyai lenni. Mi úgy gondoljuk, minden magyar polgárnak emberi joga olyan oktatást, iskolát választania, melyekben azokat a tradicionális világnézeti, vallási értékeket megtalálja, melyeket önmaga vagy gyermeke nevelése szempontjából jónak és szükségesnek tart. Ugyanakkor minden magyar polgárnak, aki önmaga vagy gyermeke nevelését nem egyházi iskolában kívánja megvalósítani, emberi joga van a világnézetileg el nem kötelezett iskola vagy oktatás megválasztására.
Ezt a kétféle emberi jogot, ezt a kétféle igényt nem egymás ellenében, nem egymás kárára, hanem egymást kölcsönösen elfogadva és respektálva, egymás mellett akarjuk megvalósítani. A mi társadalomképünkben a polgárok között világnézeti vagy vallási tekintetben sem tudunk semmiféle hátrányos megkülönböztetést elfogadni vagy tudomásul venni. Hisszük és reméljük, hogy a szentszéki megállapodás, és ennek megfelelően az oktatási törvénymódosítás fő irányai ezeknek az elveknek a realizálását fogják előmozdítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most néhány gondolatot az oktatási törvénycsomag részletkérdéseit illetően. Azt szokták mondani, hogy az ördög a részletekben húzódik meg, és tartok attól, hogy ez a jelen esetben is így van.
Az egyházi törvénycsomaggal, így köztük a két oktatási törvénnyel kapcsolatosan is, az a kifogás merül fel - most még általánosságban mondom -, hogy a részletszabályok nem mindenben és nem teljes következetességgel szolgálják azokat a célokat, melyeket a szentszéki megállapodás tartalmaz, sőt egyes részletszabályoknál az állam és egyház viszonyát illetően a visszalépés iránya érhető tetten. A törvényjavaslatoknak a megítélését nem kis mértékben befolyásolják ezek a részproblémák, melyeket általánosságban úgy is megfogalmazhatunk, hogy a törvényjavaslatok nem fedik pontosan a szentszéki megállapodás tartalmát vagy az abban megjelenő alapelveket. Nézzünk néhány ilyen problémát az előttünk fekvő két törvényjavaslatból!
Indokolatlan a közoktatási törvény módosítását célzó törvényjavaslatban a megkülönböztetés aszerint, hogy az iskola átadására a volt egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló törvény alapján vagy egyébként önkormányzati döntés alapján került sor. A finanszírozás szempontjából végül is nincs jelentősége annak, hogy az egyháznak miképpen jutott a nevelési-oktatási intézmény a tulajdonába. A törvényjavaslat részben a megkülönböztetés folytán, részben más, majd a részletes vitában érintendő szabályozás következtében túlbonyolítja a közoktatási törvény hatálya alá tartozó nevelési és oktatási intézmények működtetésének, finanszírozásának szabályozását, mely egyes területeken az alapvető törvényi célok érvényesülésének megzavarását is eredményezheti.
A közoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 4. és 5. §-a indokolatlanul ír elő az intézményátadáshoz minősített többséget. A törvényjavaslat 1. §-a a normatív költségvetési hozzájárulás folyósításának felfüggesztésére teremt lehetőséget. Ezzel a joggal visszaélve gyakorlatilag bármely iskola működését el lehet lehetetleníteni. E visszaélés lehetőségének megakadályozásához arra van szükség, hogy a felfüggesztésre csak jogerős bírósági döntés alapján kerülhessen sor. A jogállami alkotmányos alapelvek a közigazgatás működését bírói ellenőrzés alá helyezik, így elvi kifogás ezzel a garanciális jellegű igénnyel szemben aligha támasztható. Ellenkezőleg, a jogállami megoldáshoz a bírói ellenőrzés illeszkedik.
A felsőoktatási törvényjavaslatban hangsúlyozottan kifogásoljuk a hatályos törvény 32. § (4) bekezdésének módosítását. Ez azt sugallja, mintha az egyházi felsőoktatási intézményben folyó képzés során egyházi oldalról nem érvényesülnének maradéktalanul az alkotmányos alapjogok. Az előttünk fekvő javaslat a hitéleti és lelkészképzés jogát csorbítja és céljait ellehetetleníti.
Nem indokolt az a megoldás sem, mely a hitélettel kapcsolatos egyetemi, főiskolai támogatások összegét a költségvetésben elkülönítetten kívánja feltüntetni. Az azonos elbánást tükröző finanszírozási szabályokat a felsőoktatási törvényben is egyszerűbben lehet és kell véleményünk szerint megfogalmazni.
A felsőoktatási törvényben megjelenik az állami gyámkodásra törekvés némely elfogadhatatlan s a tanszabadságot sértő eleme. Nem tudjuk támogatni azt a törekvést, mely az egyetemek és főiskolák autonómiáját indokolatlanul korlátozni kívánja azzal, hogy az államnak a hitélettel összefüggő tárgyak oktatásába beleszólást kívánnak biztosítani.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyházi törvénycsomaggal és a két oktatási törvény módosításával kapcsolatosan a történelmi egyházak megtették egyeztetett észrevételeiket. Ezek az észrevételek legnagyobbrészt jogos és méltánylást érdemlő kifogások, melyekkel a Fidesz-Magyar Polgári Párt is egyetért. Kérjük a tisztelt Ház tagjait, hogy ezen észrevételek figyelembevételével járjunk el törvényalkotói munkánk során.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül annyit kívánok mondani, hogy a magyar oktatásügy egészében stratégiai kérdés, és nem is választható el attól a kérdéstől sem, amit most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tárgyalunk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az elmondottak szellemében vesz részt a mostani törvényalkotói folyamatban, és igyekszik azt előmozdítani, hogy az egyházak szolgáló szerepe (Az elnök ismét jelzi a felszólalási idő leteltét.) - befejezem, elnök úr - az oktatásügy területén is megfelelően érvényesülhessen, hatékonyan gazdagítva az oktatásügy területét, a jó erkölcsű polgárok, a kiművelt emberfők nevelésének szolgálatában.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
