DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: (Hangosítás nélkül:) Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! (Közbeszólások: Nincs hang!) Hazánkat évszázadokra visszamenően... (A képviselő elé kézi mikrofont tesznek.) Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkat évszázadokra visszamenően erőteljes vallási pluralizmus jellemzi, többek között ebben is különbözünk Európa számos országától. Ezért a vallásszabadság garantálása érdekében ma már alkotmányos követelmény az állam és az egyház elválasztása és az állam vallási semlegessége. Ez az egyház-finanszírozás átalakításával szemben azt a követelményt szabja, hogy nem elégséges pusztán az állami költségvetési döntésektől való függőséget feloldani, hanem magát az egyházfenntartásban való állami részvételt is csökkenteni kell, távlatilag el kell jutni ahhoz, hogy az egyházakat elsősorban híveik, támogatóik tartsák fenn.
Nem képzelhető el úgy az egyházak pénzügyi önállósága, hogy az államnak csak a pénzügyi döntési joga szűnik meg, a kasszája azonban benne ragad a rendszerben. A törvénycsomag azonban, hogy ahelyett, hogy olyan pályára állítaná az egyház-finanszírozást, ami az egyházakat fokról fokra egyre inkább az önfenntartásra ösztönzi, és távlatilag elvezet a közvetlen állami szerepvállalás megszűnéséhez, véglegesen tartósítja az államkassza részvételét az egyházfenntartásban.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat-csomag központi eleme az a már említett járadék, amit néhány egyház a természetben vissza nem kért ingatlanjaik fejében az idők végezetéig kapna. Ez már messze nem az a kárpótlási, illetve működési érv, amire hivatkozva az ingatlanrendezési törvényt... Lehet hallani? (Közbeszólások: Igen.) az Antall-kormány annak idején kidolgozta, hanem ez egy állandó jogcím létesítése az idők végezetéig szóló állami támogatásra, az érintett felekezetek és az állam további pénzügyi összefonódásának rögzítésére.
Tisztelt Ház! Ez nemcsak az elválasztás kívánalmaival ellentétes, hanem az állam vallási semlegességét is csorbítja. Ez a megoldás ugyanis nem az összes felekezetre egyaránt vonatkozó egységes pénzügyi feltételrendszert állít fel, ilyen szempontból még a mai állapotokból is visszalépést jelent. Néhány felekezet hitéleti tevékenységét továbbra is, sőt állandó jelleggel támogatná az állam, a többi felekezet pedig egy négyéves átmeneti szakasz után rábízná hívei támogatására, holott az összes felekezet vonatkozásában ez volna a kívánatos távlati cél.
A koalíciós pártok és az egykori Fidesz annak idején többek között azért sem támogatta az ingatlanrendezési törvényt, mert az konzerválja a régi állam-egyházi viszonyokból született igazságtalan vagyoni különbségtételt. A javaslatcsomag ahelyett, hogy oldani próbálná ezt a helyzetet, és a társadalom mai valós vallásszociológiai jellemzőihez próbálná közelíteni, tovább tartósítja az egykori mesterséges különbségtételt, hiszen az egyház-finanszírozást ráépíti az ingatlanrendezési törvényre, összekapcsolja azzal.
Tisztelt Ház! A finanszírozási rendszer pártossága egyenes következménye annak, hogy a törvény-előkészítés nem az alkotmányos követelmények szellemében zajlott le. A kormány a többi egyház háta mögött zajló tárgyalásokon megállapodott a római katolikus egyházat képviselő Vatikánnal az összes többi felekezetet érintő ügyekről, és a többi felekezetet kész helyzet elé állította. Nekik így a törvény előkészítésében már csak a statiszta szerepe jutott. Így a javaslatcsomag szinte teljesen a vatikáni megállapodás logikáját követi, az összes felekezet testére Róma szabta meg a ruhát.
Tisztelt Ház! Összefoglalásként azt kívánom elmondani, hogy ez a törvényjavaslat-csomag tehát nem egy világnézetileg semleges állam csomagja, hanem vallásilag pártos előterjesztés. Sajnos, csak koncepcionális változásokkal harmonizálható az alkotmányos elvekkel, csak koncepcionális változtatásokkal tehető pártatlanná, olyanná, ami - az átmeneti állami pénzügyi garanciákkal bár, de - az egyházak összességét érdekeltté teszi az önfenntartásban, és ezzel valóban elvezet az egyházak anyagi önállóságához; olyanná, amelyben a tervezettnél jóval nagyobb szerep jut a hívők önkéntes részvételének; olyanná, ami a finanszírozást nem az 1948 előtti ingatlanvagyon arányaihoz igazítja, hanem a jelenlegi társadalmi realitásokhoz.
Köszönöm a figyelmüket, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az SZDSZ soraiból.)
