HAJDÚ ZOLTÁN
HAJDÚ ZOLTÁN
HAJDÚ ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Igen komoly feladatra vállalkozik a Magyar Országgyűlés, amikor két csomagban egyrészt az egyházak tevékenységének anyagi feltételeiről, másrészt az egyházi oktatás állami támogatásáról kíván törvényt alkotni, illetve a közoktatási és felsőoktatási törvényt módosítani.
(Boros László helyett dr. Kávássy Sándor foglalja el a jegyzői széket.)
Igen komoly ez a feladat, mert a költségvetés megalkotásával egy időpontban történik, és mert a törvényhozók előtt egyaránt ismert az előttünk lévő kormányjavaslat és a Szabad Demokratának Szövetségének az egyházak finanszírozásáról szóló törvényjavaslat-csomagja. Felelős munkát aligha lehet végezni bármelyik figyelmen kívül hagyásával.
A vitának ebben a részében az egyházak tevékenységének anyagi feltételeiről tárgyalunk az általános vita szabályai szerint. El kell ismernünk, hogy a kormány javaslatai komoly értéknek tekintik a magyarországi egyházaknak a nemzet életében és érdekében kifejtett sok évszázados munkáját, a vallásos meggyőződés jelenlétét a magyar társadalomban, garanciát jelentenek a vallásszabadság gyakorlásában. Azt is el kell ismernünk, hogy ezek a törvényjavaslatok figyelembe veszik, hogy a magyarországi egyházakat a kommunista rendszerben jogfosztó intézkedések sújtották.
Látnunk kell azonban azt is, hogy az alkotmány 60. §-ában leírt állam és egyház elválasztása követelményének ezek a törvényjavaslatok kevésbé tesznek eleget, mint a Szabad Demokraták Szövetsége által benyújtott törvényjavaslat-csomag. Ugyanis a személyi jövedelemadó 1 százalékának az adófizető rendelkezése alapján egyházi felhasználásra történő átutalásáról rendelkezik, és ezzel is a gazdasági függetlenedés irányába mutat. Ezzel bizonyos mértékben valóban kiemeli az egyház-finanszírozás kérdését az évenkénti költségvetési egyezkedésekből. Az egyházi ingatlanok tulajdoni viszonyának rendezéséről szóló törvényjavaslat azonban nem teljes egészében erre mutat.
Az egyházaknak - az 1 százalék befizetésével kapcsolatosan mondom - olyan tagjai is vannak, olyan egyházakhoz tartozó polgárok, akik nem tudnak adójukból 1 százalékot az egyház számára utalni: munkanélküliek, részmunkaidőben dolgozók, felnőtt korú diákok, nyugdíjasok. Könnyen adódhatnak olyan konkrét helyzetek, amikor az állampolgár szívesen támogatná egyházát ilyen formában, de erre eleve nincs lehetősége. Ezért nagyon nehéz lenne minden olyan próbálkozás, amely a befizetők létszámától vagy a befizetett összegektől tenné függővé egyéb támogatások százalékarányának a megállapítását.
Az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezéséről szóló törvényjavaslat éppen a végleges rendezést szolgáló hatályos törvényt változtatná meg, méghozzá úgy, hogy a folyamat végtelenítésével az állam és egyház elválasztásának alkotmány diktálta követelménye helyett a tartós pénzügyi összefonódást törvényesítené az állam és az egyház között. A pénzügyi összefonódás tartósításán túl azért is veszélyes ez a megoldási javaslat - nevezetesen, hogy a volt egyházi ingatlanok egy része járadék forrásává alakítható -, mert nem előremutat, hanem hátra, vissza a régmúltba, egyetlen felekezet állam-egyházi státuszából eredő javaira. Így konzerválni kíván egy olyan helyzetet, amely egykor állami, hatalmi szóval és adományokkal is különbséget tett egyház és egyház között. Márpedig egy alkotmányos demokráciában működő európai köztársaság elveitől semmi sem állhat távolabb, mint a különbségtétel ember és ember, egyház és egyház között.
Szeretnék megóvni mindenkit attól, hogy szavaimat félreértve a legnagyobb magyarországi egyház elleni indulatot vagy gondolatot magyarázzon érvelésembe. Ugyanis a járadékra váltás lehetősége nemcsak egyház és egyház között, hanem bármely magyarországi egyházon belül is méltán válhatna feszültség forrásává.
Ezt szeretném szemléltetni mint annak a református gyülekezetnek lelkésze, amely az ország első egyházi zeneiskoláját alapította meg a millecentenárium évében. Nem egyetlen példa, ezért hadd mondjam általánosan: az A-körhöz tartozó egyházközségek a volt egyházi épületet visszaigénylik, az adminisztrációs és rekonstrukciós munkánkat - amelyek egy intézményalapítással együtt járnak - elvégzik, azután nevelik, gondozzák azokat, akik az intézményhez tartoznak, és ennek minden örömével, minden gondjával, terhével együtt a fenntartást, a működtetést folyamatosan vállalják.
(10.40)
A B-körhöz tartozó egyházközség nem igényli vissza az épületet, nem alapít intézményt, nem vesz magára hosszú távra ilyen jellegű erkölcsi és anyagi felelősséget, de átveszi majd évről évre az örök járadék összegét. A járadék mint lehetőség törvénybe iktatása tehát nem inspirál közérdekű tevékenység indítására, nem előremutat, hanem régi tulajdonviszonyokra alapoz, és hosszú távú anyagi összefonódást eredményez az állam és az egyház között.
Teljességgel érthető, hogy a magyarországi református egyház nem tud, és nem kíván élni ezzel a lehetőséggel. Ugyanis a már felsorolt fenntartások mellett a tulajdoni képlet is más a protestáns egyházaknál, mint a római katolikus egyházban. Így a református egyházban a helyi gyülekezet mint autonóm egység rendelkezik az ingatlannal, és nem a magyarországi református egyház, annak irányító testülete, a zsinat.
Tisztelt Ház! Az egyházak finanszírozásának hosszú távú megoldását célul kitűző törvényjavaslatok tanúskodnak arról, hogy a kormány felelősséget érez értékek megőrzéséért, értéket jelentő intézmények szektorsemleges támogatásáért. Ugyanakkor tanúskodnak arról is, hogy egy nemzetközi megállapodás szolgált alapul a törvényalkotáshoz, és nem a belső törvények megalkotása alapján került sor az Apostoli Szentszékkel rögzített megállapodásra. A Szabad Demokraták Szövetsége már korábban jelezte: kívánatosabb lett volna, ha ez fordítva történik. Ez a véleményünk nem változott. Alapvetőnek tartjuk a parlament törvényhozási szuverenitását. Ez azt jelenti: nem értünk egyet a törvényalkotót bármilyen tekintetben determináló, korlátozó szándékkal vagy ténnyel.
Hölgyeim és Uraim! A részletes vita során el fogjuk mondani jobbító észrevételeinket, benyújtjuk módosító indítványainkat. A Szabad Demokraták Szövetsége részéről mindent meg kívánunk tenni annak érdekében, hogy végül is az érintettek, a Magyarországon működő egyházak megelégedésére, hitéleti és közcélú szolgálataik támogatására szolgáljon a megalkotásra kerülő törvény, a magyar társadalom javára és hasznára.
Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
