SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD
SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az első és legfontosabb mondat, amit el kell mondanom önöknek: az állam és az egyház szétválasztása nem jelenti, nem jelentheti az egyház és a társadalom elválasztását. Ez következik az alkotmányból, s ezt garantálja a jogállamiság. A polgárok éppúgy tagjai ennek a társadalomnak, mint ahogy jelentős részük az egyházak tagjai.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt elfogadja és vallja az Alkotmánybíróság álláspontját, mely egyértelműen rögzíti az állam és az egyház kapcsolatának alkotmányos kereteit. Ez a következő: az egyház a civil társadalom sajátos szereplője. Az egyházak nem körülhatárolt résztevékenységre vagy meghatározott érdekek képviseletére szerveződnek, mint a gazdasági társaságok vagy egyesületek, pártok, szakszervezetek, hanem a vallás gyakorlására. A vallás viszont a hívő számára teljes személyiséget és az élet minden területét érinti és meghatározza. A vallásszabadság garantálásától elválaszthatatlan az egyházak működőképessége. Ezzel Magyarországon minden jóakaratú ember egyetért. E tekintetben, amikor múltrarévedésről beszélünk, meg kell nézni az Alkotmánybíróság döntését, amely arról szól, hogy a volt ingatlanokkal kapcsolatos döntésük nem a tulajdoni jogból fakadó döntés, hanem a vallásszabadság helyreállításáról szóló döntés.
Az egyház az egyik "legmélyebb" alapjog, a teljes emberi személyiséget átfogó vallási meggyőződés szabadságának kerete. Az egyház szabadsága feltétele az egyén szabadságának. Az egyház tényleges szabadságához elengedhetetlen anyagi függetlenségének, működőképességének a biztosítása.
Amikor az egyház volt ingatlanairól beszélünk, akkor e törvényjavaslatban látjuk azt, hogy részben természetben kérik vissza a volt tulajdonaikat, részben pedig a volt tulajdonaik alapul szolgálnak járadék képzésére. E járadékalap segítségével szabadon dönthetnek hitéletükről és arról is, hogy hol indítanak iskolákat, hol építenek templomokat - a gazdagréti lakótelepen, ahol templomot kívánnak építeni, vagy azon a békásmegyeri lakótelepen, ahol már megépült a templom. Ezeket a folyamatokat segítené elő az előttünk lévő törvényjavaslatok nagy köre.
Ugyanitt fontos elmondani azt, hogy ez a járadékalap egy választási lehetőséget kínál az egyházaknak. Van, amelyik egyház élni fog ezzel, s van, amelyik nem fog ezzel élni. A református egyház például bejelentette, hogy neki nem áll érdekében élni ezzel a járadékalappal; más megoldást fog találni a törvény, és ha ebben az irányban módosító javaslatot kell megtenni, szívesen állunk rendelkezésükre.
Én tehát azt gondolom, hogy az állam, amely felelős az alapjogok biztosításáért, felelősséggel tartozik az egyház szabadságának és függetlenségének biztosításáért. Hadd idézzem önöknek az Alkotmánybíróság indoklását: "Az állam semlegessége a vallásszabadsággal való kapcsolatban nem tétlenséget jelent. Az államnak kötelessége, hogy a vallásos meggyőződés kinyilvánítása, tanítása, a teljes életvitelben való követése... az egyéni meggyőzés szabadsága legyen. Az államnak egyrészt ezt a szabad kommunikációs folyamatot kell biztosítania; ez a kötelessége, és gondoskodni kell a szabad véleménynyilvánításhoz való jogról is... Gondoskodnia kell az alapvető jogok védelméről, a vallásszabadsággal szemben magára a vallásszabadság jogára vonatkozó pozitív szabályozásra is szükség lehet." Erről szól az Alkotmánybíróság döntése, ez is egy elvi, fontos mondat.
Hölgyeim és Uraim! A vallásszabadság alapjogának gyakorlója a polgár és annak közösségei. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok oldalán áll, és védi a polgárok és közösségének jogait, természetesen azokét is, akik gyakorolni akarják vallásukat. Az állam világnézeti semlegességét a vallásszabadság előfeltételeként tekinthetjük, azaz az állam nem azonosulhat egyetlen világnézettel sem, és nem fonódhat össze intézményes világnézetet hordozó szervezettel; vagyis nem lehet ateista állam Magyarországon, és nem lehet olyan pártrendszer, egypártrendszer, amelyik ezt a világnézetet akarja megvalósítani. Ilyen veszély nem is fenyeget ebben az országban.
Az államegyháziság és a radikális elválasztás között átmenetet jelent az elválasztást végrehajtó, de a két fél autonómiáján alapuló együttműködés: a pozitív semlegesség. Ez jellemzi a dél-európai államok és Írország gyakorlatát.
Magyarországon az elmúlt években az elválasztást mindkét fél megerősítette, ugyanakkor az együttműködésre is teret adott. Így ma az állam "a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezőjének" ismeri el az egyházakat, és az elválasztás "rigorózus garanciáinak fenntartása mellett" nyitott az együttműködésre, és támogatja a tevékenységüket. Ennek kapcsán kötött közoktatási megállapodást annak idején az Antall-kormány az egyházakkal, s a megállapodás alapján illette meg őket az iskolákat érintő azonos szintű támogatás. Ez nem az egyházak támogatása, hanem a közfeladatok átvállalásának finanszírozása. Ez a javaslat, ami itt törvényjavaslatként van előttünk, távolítja az államot az egyház direkt hitéleti támogatásától. Ezért jó ez a javaslat, mert a függetlenséget segíti elő. Forrása pedig a jóvátétel, vagyis a jogos tulajdonukkal való szabad gazdálkodás lehetőségének a biztosítása, tekintettel az ország teherbíró képességére.
A magyar állam tehát, ami az állam-egyház viszony elmúlt években lerakott alapjait illeti, a világnézeti semlegesség talaján, de a világnézeti közömbösséget elutasítva, a szigorú elválasztás garanciái között elismeri az egyházak autonómiáját és támogatja őket.
Egyetlenegy töréspont - ami a közoktatási megállapodások kapcsán történt, amit a művelődési kormányzat követett el, amikor nem tartotta be ezeket a megállapodásokat - törte meg ezt a folyamatot. Reméljük, hogy a jelenlegi törvényjavaslatok sora kiegyenlíti ezt a fajta állapotot.
Fontos azt itt is elmondanom - és felhívni a figyelmet arra -, hogy legújabban a kulturális javak törvényéről való tárgyalás során derült ki, hogy a művelődési kormányzat már nem kívánja támogatni az egyházi közgyűjteményeket, levéltárakat és könyvtárakat, hanem mindössze pályáztatni kívánja őket. Kérem, hogy a kormányzat ebbéli szándékát az Apostoli Szentszékkel való megállapodás szemléletének megfelelően módosítsa.
Az állam és az egyház elválasztásának módja nem választható el az egyházaknak sem a magyar történelemben betöltött szerepétől, sem jelenkori tényleges működésüktől, sem a folyó társadalmi átalakulásuktól. Ezt a hármas szempontot azért kívánom hangsúlyozni, mert vannak történelmi vonatkozásai ennek a dolognak. Erre a szempontra az Alkotmánybíróság hívta fel az indoklásában a figyelmet. Mindazok a politikusok, akik el akarnak tekinteni az egyházak történelemben betöltött szerepétől, a magyar történelem múltjához állnak negatívan hozzá. Én azt gondolom, hogy a magyar nemzetnek a múltja éppoly fontos, mint a jelene, mert ez meg fogja alapozni a jövőjét is.
(9.50)
Amikor a jelenkori tényleges működésről vagy a folyó társadalmi átalakulásokról beszélünk, akkor tiszteletben kell tartani a református egyház azon álláspontját, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy számára a hitoktatás finanszírozása - ezt lehet más néven is nevezni - kulcsfontosságú terület arra nézvést, hogy missziós tevékenységét elvégezhesse ebben az országban.
Tisztelt Ház! Abból, hogy az állam maga semleges, nem a negatív vallásszabadság és még kevésbé a vallási közömbösség támogatása következik. Az állam megszegi a vallásszabadság jogából ráháruló kötelezettségét, ha nem azon munkálkodik, hogy mindenki számára tudatos választás legyen lehetséges. Ez szintén idézet volt az Alkotmánybíróság indokolásából.
Itt kitérőképpen, de a kiemelés szándékával néhány szót szeretnék szólni az 1 százalékos felajánlásról. Az az olasz modell, amelyre államtitkár úr a bevezetőjében hivatkozott, egy olyan rendszer, amely egy kvázi népszavazás. Egy olyan rendszer, amelyben a felajánlások során az emberek nem a saját adórészükről döntenek, hanem a felajánlások összességéről döntenek. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban az emberek nem arról a nem tudom, hány százezer líráról döntenek, amit saját maguk befizetnek, hanem arról a több milliárd líráról döntenek személyenként, amelyek ezekre a területekre befolynak, tehát akár egyházi támogatásra, akár pedig a jóléti vagy jótékony alapra, amely a belügyminisztériumot kezeli Olaszországban.
Miért fontos ezt elmondanom? Azért, mert azt gondolom, szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy a két modell közötti különbség egyik része az, hogy ott a nyugdíjasok is döntenek, szavaznak erről az összegről, míg Magyarországon a nyugdíjasok és azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek olyan személyi jövedelemadóval, amely kapcsán jelentős adóbevétel jöhetne létre, nem tudnak rendelkezni ezzel a lehetőséggel. Ez pedig azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó 70 százalékát az adófizetők mintegy 20 százaléka fizeti be, azaz egy szűk, magas jövedelmű réteg választása meghatározó. Példával szemléltetve: míg a Tiszántúl református vidékein alig fizetnek jövedelemadót, addig vannak olyan újonnan alakult vallási közösségek, amelyek kifejezetten a magas jövedelmű fiatal rétegekből toborozzák tagjaikat. Ekkor tehát az történik, hogy ha ezt tekintjük alapnak az állam egyházi finanszírozásában, akkor torzítjuk ezt a rendszert, és egy 20 százalékos magas jövedelemmel bíró kisebbség alapozná meg a XXI. század egyház-finanszírozását. Azt gondolom, hogy nem ez az útja ennek, más utat kell választanunk.
Az Alkotmánybíróság döntésében szerepet játszott az is, hogy az egyházakat érintő tartalmi kérdésekben a vallások és az egyházak önértelmezésére kell hagyatkoznia. Hadd hozzak fel egy rövid példát, inkább csak a szemléltetés erejével. Én ugyan katolikus vagyok, de a kezemben van egy református Biblia, amelynek felvezető szövegében egy kézzel írott mondat szól a könyvek könyvének a történetéről: "Ezt a könyvet fogságba jutásom alatt szemétdombon találtam, és magamhoz vettem" - írja ezt a tulajdonosa. 1944. XII. hó 26-án kelt ez a bejegyzés, és ez a könyv itt van Magyarországon. Ez a könyv tartalmazza azt az idézetet, amit el akarok mondani önöknek. Idézem a felvezetést. János közönséges I. levele 4,16: "És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne". Ez egy olyan meghatározás, amely az egyházak önértelmezéséről szól.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az emberi méltóság jog előtt és jog fölött létező, transzcendens, a jog számára érinthetetlen érték. A vallás az egész személyiséget átfogja és meghatározza, az emberi minőség része, feltétele a személyiség szabad kibontakozásának. A vallásszabadság korlátozása emberi méltóság elleni támadás.
Tisztelt Ház! Az egyházellenességnek, a félelemnek olyan meglepő tételei is vannak, amelyek szerint "Az állam és az egyház elválasztása szigorúbb követelmény, mint a lelkiismereti és vallásszabadság elve". Tisztelt Ház! Lehet-e az államnak fontosabb kötelezettsége, mint az emberi jogok biztosítása, beleértve a vallásszabadságot? Az emberi jogokhoz képest az állam és az egyház elválasztásának alkotmányi tétele technikai szabály. A vallásszabadság biztosításának egyik lehetséges kerete az elválasztás, azonban aligha kérdőjelezhető meg, hogy azokban az államegyházakban, mint ami például a protestáns országokra jellemző, Angliában nem biztosítják a vallás szabadságát. Kötelező nemzetközi emberi jogi egyezmények nem tartalmazzák az elválasztás követelményét, általánosabban elfogadott az állam világnézeti semlegességének követelménye. Az elválasztás, az elválasztott működés ma Magyarországon nem végrehajtandó feladat, hanem alkotmányban deklarált tény!
Akik félelmet keltenek, és akik hisznek a félelemkeltőknek, azok nem látják, hogy az egyházaknak ma sem szándékuk, sem eszközük nincs arra, hogy társadalmi, hatalmi tényezővé váljanak. A hatalmi tényezőt semmiképp sem vállalják, társadalmi tényezőt pedig az itt szereplő törvényjavaslat keretei között vállalhatnak az egyházak.
A társadalom többsége azonban, hadd mondjam azt, hogy egyre inkább értetlenül figyeli a történelmi egyházakkal szemben gerjesztett feszültségeket. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy kapnak-e érdemi lehetőséget a felnövekvő generációk és szüleik, hogy szabadon megválaszthassák a kívánatosnak tartott értékeiket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt jogbiztonságot akar minden felekezetnek, minden polgárnak. Az Alkotmánybíróság döntései és hatályos törvények, érvényes szerződések, az Apostoli Szentszék és a magyar állam között köttetett megállapodás megadja ennek kereteit, kiindulópontjait.
Hogy egy állam mennyire ismeri el a területén élő vallási közösségek autonómiáját, fokmérője kultúráltságának.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! Én magam azt vallom: a vallás a legszemélyesebb közösségi ügy, a legszemélyesebb közügy. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja szerint az állam és az egyház elválasztása nem jelentheti és nem jelenti az egyház és a társadalom elválasztását. A vallásszabadság gyakorlója a polgár és közösségei. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a polgárok oldalán áll, és védi jogaikat - akárki legyen az, legyen az hívő, vagy nem hívő. Épp ezért jogbiztonságot akarunk minden polgárnak és minden felekezetnek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
